Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-526

A nemzetgyűlés 526. ülése 1926. évi március hó 26-án, pénteken. 61 társam tovább is maradt ébredő igazgatósági tag és ő az erkölcsi nívójánál fogva ezt összegyezt etlietőnek tartja azzal, hogy Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársammal, Fábián Béla t. képviselő ársammal és Pikler Emil t. képviselőtársammal egy fronton harcoljon. Ami az ő kiejelntéseit illeti, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) azt érzem, hogy nekem egy állítólagos iróval szemben még a humorhoz is jogom van, mert egy írónak ez iránt is kellene érzékének lenni, tisztán csak azért, mondtam ma délelőtt, hogy egy grófot védelmez, mert nekem rendkívül megtetszett, hogy egy őrgrófot védelmez, miközben odakint a népnek azt hirdeti, hogy minden gróf gazember. (Kiss Menyhért : Hazudik újra !) Elnök : Csendet kérek ! Kiss Menyhért képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy már két izben rendreutasítottam. Méltóztassék csendben maradni. Lendvai István : Azt azonban mondhatom, sohasem szálltam át az utolsóelőtti állomáson egy harmadik osztályú kupéba. (Zaj és élénk derültség.) Kiss Menyhért : Ez is hazugság !) Én igazán gratulálhatok annak a zsidó fajvédő frontnak ehhez a legújabb szerzeményéhez. (Kiss Menyhért : Sok spriccert ivott ! —• Zaj.) Elnök : Kiss Menyhért képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Lendvai István : Én nem ittam sok fröccsöt, mert nekem nem állt rendelkezésemre anyagi alátámasztás. Ha ön anyagilag alátámasztott volna, valószínűleg sok fröccsöt ittam volna. (Kiss Menyhért : Többször alátámasztottam ! — Zaj és derültség.) Elnök : Kiss Menyhért képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Lendvai István : Kénytelen vagyok azonban megmondani azt, hogy soha életemben Jászberényben nem voltam. Szabó Imre szociáldemokrata képviselőtársammal, (Szabó Imre : Makón volt az, a Fő-téren I) egyszer tallákoztam, akkor is egy vasúti kocsiba beszállván, őt Kiss Menyhért képviselőtársammal találtam ott. De ha a képviselő ur memóriája nem olyan csalfa, mint az egész marxi világnézet, (Élénk derültség.) emlékeznie kell arra, hogy engem nagy szeretettel és örömmel üdvözölt és nagyboldogan elmondta nekem, hogy hiába van nemzetköziség, mikor ön külföldön járt, akármenynyire szakszervezeti pénzen járt is kint, mégis mikor magyar cigányzenét hall, amikor azt hallja : Káka tövén költ a ruca — mégis elkölti ott utolsó pénzét s azt mondotta nekem, ennek a jelenleg is praktizáló ébredő képviselőtársamnak jelenlétében, hogy hiába csinálnak futurizmust, hiába csinálnak modern irodalmat, ön mégis csak Gárdonyi Gézát, Mikszáth Kálmánt, Jókai Mórt tartja igazi magyar írónak. (Zaj.) Erre emlékeznie kell. Ha máskép emlékszik, akkor téves a memóriája. (Egy hang baljelől : Játék ez !) T. képviselőtársam, én örülök, hogy a t. Nemzetgyűlésnek ezt a játékot szolgáltathattuk s nem tudom, hogy Eckhardt Tibor képviselőtársam, az Ébredő Magyarok Országos Egyesületének elnöke, mit fog szólni ahoz, hogy a nemzetgyűlésnek meg kellett érnie (Pikler Emil : A zsidókkal ping-pongozik !) hogy én, mint ál-ébredő, mint privát ébredő vagyok itt, miközben ön, mint ébredő igazgatósági tag támad engem s alátámogatja az ő tisztelt fajvédő társait. (Kiss Menyhért : Hazugság ! — Vázsonyi Vilmos : Maga támogatja I — Zaj.) Nekem nem öröm ez a játék. (Kiss Menyhért: Nagyon beteg 1) Nem tudom, én a Nemzetgyűlés s általában a nemzet megítélésére bizom, sőt itt még a zsidó sajtóra is hivatkozom, mert a zsidó sajtó bármit hazudhatott rólam, bármennyire támadhatott, de legalább az én keresztnevemet egészen kiirt a; legalább annyi különbséget tett közö tünk, hogy azért mégsem irt engem Kiss M-nek. (Derültség.) Hát, t. képviselő ur, önt, aki most veszélyes konkurrenciát csinál Pakoís József adop. ált ~ kereszt énynek, (Elénk derültség jobbfelöl.) én átengedem az' ön adop áló szüleinek (Derültség és zaj.), de ha ön erkölcsről mer beszélni, ha konzekvenciáról mer beszélni, akkor nem értem, hogy hogyan mer még mai napig is az Ébredő Magyarok Egyesületének nemcsak egyszerű tagja lenni, hanem igazgatósági tagja is lenni, mikor az Ébredő Magyarok Egyesülete az én egyszerű ítéletem szerint annyira eltért az antiszemita gondolattól, hogy kénytelen voltam kilépni onnan. (Pikler Emil : Az elnök a zsidókkal ping-pongozik ! Mit szól hozzá ? — Derültség és zaj.) Ami azt illeti, hogy én kígyókkal jelentem meg valahol, legyen szabad pár percig ezekről a kígyókról is beszélni. Ő mérges kígyóknak nevezte azokat a kígyókat, mert ő nemcsak irodalmilag zavaros férfiú, hanem állattanilag is, a zoológiában is járatlan férfiú. (Vázsonyi Vilmos: Csalódott önben ! —Elénk derültség és taps a szélsőbaloldalon.) Dehogy ! Nagyon téved, felsőbükki Weiszfeld ur ! Épen azért csalódott allaitanilag, mert önben megszagolhatta volna a zsidót ! (Elénk derültség jobb felől és a középen. — Kiss Menyhért : Ez ízléses ! Stílusos a magyar parlamentben l) Elnök : Lendvai képviselő urat rendreutasítom. Lendvai István : Nem tudom, miért nevezi mér ges kígyónak . . . (Vázsonyi Vilmos közbeszól.) Befejezte felsőbükki Weiszfeld ur (Vázsonyi Vilmos : Igen, bortermelő ur !) Azt olvasom, hogy ön a demokrata vacsorákon állítólag bort iszik. (Vázsonyi Vilmos : De nem látszik meg rajtam, ha beszélek.) De a zsidó meglátszik az orrán is, a lábán is. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék a parlament nivójáról megfeledkezni. Lendvai István : Az agyvelő dolgában majd az utókor fog dönteni köztem, ön között és Kiss M. között. (Zaj.) Ami azokat a kígyókat illeti, azok nem is voltak mérgesek, mert csak ön tudja elképzelni, hogy mérges kígyókat táplálok a keblemen és viszek magammal. Hát én nem tehetek arról, hogy Jehové s az ébredő igazgató ur által oly nagyon szeretett fajta (Fábián Béla : Mindig a zsidókkal van baja !) — bocsánat, nem neveztem meg a fajt — olyan gyáva, hogy mérges kígyóknak nevezi az egyszerű vízisiklókat. Én gyerekkoromban megszoktam, hogy megfogom őket és beszalasztom . . . (Klárik Ferenc : Kocsmába is avval jársz — Zaj. Elnök csenget. — (Vázsonyi Vilmos közbeszól.) Ön vitéz Vannai Lászlóval aludt gyerekkora óta ! (Vázsonyi Vilmos : Próbálja meg ugyanazt, amit Vannai ! Majd kellő fogadtatásban részesül !) • Rendben van ! Örülök annak, hogy egy pacifista végre kijelentette, hogy a pacifizmus mellé néha nem árt a somfabot sem ! (Élénk derültség.) — Fábián Béla : Nem, ha az embert rablók támadják meg !) Azt hiszem, t. képviselőtársamat, aki itt ellenem felszólalt, nevetségesebbé nem tehetem, mintha kijelentem, hogy ő Kiss Menyhért. (Derültség és zaj.) Elnök : Kiss Menyhért képviselő ur személyes megtámadtatás címén kért szót. A szót a képviselő urnák megadtam. Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés Î Személyes megtámadtatás címén még egyszer kell válaszolnom. (Zaj.) Az igen t. képviselő ur, ugy látszik avval, hogy 50 krajcárért nevet vásárolt magának s Lehnerből Lendvaivá léptette magát elő s avval, hogy Kalocsán nagynehezen tanítói oklevelet szerzett magának, salvus conductus-t akar vásárolni NAPLÓ. XLI. 1