Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-526

A nemzetgyűlés 526. ülése 1Ù26. tani, igen vagy nem (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a beszédidő meghosszabbításához hozzájárulnak, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. — Csontos Imre : Adjuk meg, hadd teljék kedve !) Többség. A Ház a képviselő ur beszédidejét 10 perccel meghosszabbította. Lendvai István : Ezek után kénytelen vagyok még reflektálni t. képviselőtársamnak azokra a kijelentéseire, hogy engem Cegléden ellenzéki programmal választottak meg, én azonban állandóan szolgálatot teszek a Bethlen-kormánynak. (Felkiáltások jobbfelől : Nem vettük észre !) Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nagyon szeretném, ha a t. képviselő ur olyan szolgálatokat tenne a Bethlen-kormánynak, mint amilyeneket én tettem és teszek, amely szolgálatok miatt én állandóan a vádlottak padján vagyok kénytelen ülni. Én elhiszem, képviselő ur, hogy ön sok szolgálatot tesz a Bethlen-kormánynak az ön beszédeivel, mert valahányszor ön felszólal, meg vagyok róla -győződve, magam is nem egyszer éreztem, hogy akaratlanul is a Bethlen-kormányt támasztja alá. De ön a nemzettel szemben követett el nagy vétket, bűnt. ön állitólag nacionalista politikus, jelenleg is az Ébredő Magyarok Egyesületének igazgatósági tagja, egyike azoknak a vezető ébredő magyaroknak" akik miatt én hónapokkal ezelőtt kiléptem az ÉME-ből. T. képviselő ur, az én számat sohasem hagyta el az a kijelentés, hogy a trianoni szerződésben a franciák nem bűnösek, hogy a trianoni szerződést azok a háborús uszitó magyarok követték el. Mert higyje el, hogy ha ugy lenne is, még akkor sem mondanám én. (Kiss Menyhért : Ez is hazugság, mese a varrógépről !) Elnök : Kiss Menyhért képviselő urat kérem, méltóztassék megvárni, mig a szónok beszédét befejezi. Lendvai István : De ön játszotta itt a nacionalistát, az ébredőt. Hát nem érez ön valami lelkiismeretfurdalást, t. képviselőtársam ? Hát azt hiszi ön, t. képviselőtársam, hogy én ennek a kormányzatnak valaha szolgálatot tettem ? Ám olvassa rám azt a szolgálatot, amelyet valaha elkövettem. Most már kénytelen vagyok önnel szemben megmondani a következőket, ön többet tett ennek a kormánynak a szolgálatában, mint amit talán az eredeti és az igazi vörös ellenfelei tehettek. Ön az ön beszédeinek intellektuális nívójával, az ön viselkedésének minősíthetetlen erkölcsiségével alátámasztotta ezt a kormányzatot, amellyel szemben én állok és leszek mindaddig, amig ezek között a padok között leszek. . De t. képviselőtársam, én nem értem, hogy ha ön ébredő volt és ma is ébredő, hogy egyeztetheti össze az ébredőségét Vázsonyi Vilmos és FábiánFeuermann t. képviselőtársaim barátságával? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Egy eshetőség van erre, de akkor tetszett volna ezt megmondani, hogy igenis Vázsonyi t. képviselőtársam mint zsidófaju származású egyén egyenes és 25 esztendős politikai pályafutása alatt mindig egyenesen a zsidó érdekeket szolgálta. (Vázsonyi Vilmos : Nem igaz !) Tetszett volna a nép tömegei előtt megmondani, hogy azért tiszteli és becsüli Vázsonyi t. képviselőtársamat, mert ő 25 esztendővel ezelőtt Kinizsi Pált és Zrínyi: Miklóst kulturbestiának nevezte. (Vázsonyi Vilmos : Ez hülyeség !) Én hivatkozom Rakovszky István igen t. képviselőtársamra, aki önt akkor ki akarta dobni a régi képviselőházból. (Vázsonyi Vilmos : Hazudik !) De én mindig ellentétben voltam ezekkel az álébredőkkel szemben. Akkor tessék kiállani. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Önökkel nincs bajom, Vázsonyi Vilmos és Fábián Béla t. képviselőtársaim, mert önök helyesen, ha nem is tudatosan, de 6000 éves beidegez?' március hó 26-án, pénteken. 50 zettseggel saját fajuk érdekében dolgoznak ; nekem csak ezekkel a rodhadt keresztényekkel, álkeresztényekkel, álébredőkkel van bajom. (Zaj .') Elnök : Csendet kérek képviselő urak. Lendvai István képviselő urat ezért a kifejezésért kénytelen vagyok rendreutasítani. (Kiss Menyhért közbeszól. —• Zaj .) Lendvai István : Én rábízom a nemzet ítéletére, hogy az ön közbeszólására mit fog mondani. Csak egyet mondok, azt, hogy a becsületes szociáldemokraták és komoly liberálisok önt továbbra is csak Kiss M-nek fogják nevezni, mint akiknek neve úgy kezdődik mint ébredőé, és azután a zsidó-pártot támasztja alá. Kénytelen vagyok megkérdezni, hogy ennyire kompromittált képviselőtársam szólhat-e erkölcsi és anyagi okokból velem szemben ? Ha Vázsonyi t. képviselőtársam, ha Fábián Béla t. képviselőtársam önnel meg van elégedve, akkor én ebben a pillanatban kimondom önre a halálos Ítéletet. Csak ennyit akartam megjegyezni. (Zaj.) Elnök : A képviselő urat kénytelen vagyok ezért a kifejezésért rendreutasítani. Nem tudom, a képviselő ur mire céloz, de egy képviselőtársával szemben ilyen fenyegetést használnia nem szabad. ; (Kováts-Nagy Sándor : Azt mondta, hogy halóira itéli ! —• Kiss Menyhért szólásra jelentkezik.) Vázsonyi Vilmos képviselő ur előbb iratkozott fe szólásra, a szó tehát őt illeti. Vázsonyi Vilmos : Én nem kérek szót. Lemondok a vizisikló javára. (Zaj.) Elnök : Kiss Menyhért. Ha a képviselő ur eláll a szótól, akkor — ugyancsak személyes megtámadtatás címén —• képviselő urat hleti a szó. Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! A nemzetgyűlést hivom fel tanúnak arra, hogy én ma Pallavicini György képviselőtársunk mentelmi ügyének tárgyalása során egy szóval, egy hanggal nem bántottam Lendvai István képviselő urat, hanem védelmeztem az ellenzék álláspontját és semmiféle személyes vonatkozású invektiva részemről őfelé, de senki felé nem hangzott el. Ennek ellenére a képviselő ur korán bejött ide a terembe (Lendvai István : Dehogy ! Egy óra körül !) és minden indok nélkül belém kötött, megtámadott és a grófokat dörgölte az orrom alá azzal, hogy én azokat védelmezem. (Kováts-Nagy Sándor : Valahogy ugy van ! Azért, mert elosztotta a földeket ! — Derültség.) Nem a grófok védelméről volt szó, hanem tisztán és kizárólag a mentelmi jog védelméről. Ezúttal azt mondottam, hogy a képviselő ur valami mérges kígyókat melenget szivén, amelyeket itt majd szerteereget és kisült, hogy ugyanaz történt meg most is, ami a Ráczvárosban, hogy mérges kígyókat ígért a szeliden vacsorázó publikumnak és a végén közönséges vízisiklót vett ki a zsebéből. Itt is ilyen vízisiklókat eregetett szerte ellenem. (Édes Antal : Nem volt ez elég ?) Én két állítást tettem Lendvai képviselő úrról. Dacára annak, hogy ő Ady Endrétől Müller orvosig mindent felsorakoztatott ellenem, még sem tudta megcáfolni azt az állításomat, hogy igenis választása alkalmával én háromszor voltam kénytelen lemenni Ceglédre megválasztása érdekében. Párttitkára is feljött hozzám és anyagi támogatást kért tőlem, aminek eleget is tettem. Mindezt nem is hoztam volna elő, de kénytelen voltam előhozni, mert olyan képviselőtől, akinek érdekében háromszor kellett Cegléden választási beszédet mondanom és anyagilag kellett hozzájárulnom megválasztásának költségeihez, mégis elvártam volna annyi tisztességet, emberiességet és udvariasságot, hogy engem minden indok nélkül meg ne támadjon. Az igen t. képviselő ur ugy szerepelteti és ugy tünteti fel magát, mintha valami roppant paten-