Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-526

•40 Â nemzetgyűlés 526. ülése 1926. • dig másodízben kérem, méltóztassék a tárgynál ; maradni ! Maday Gyula : Még egy mondatot, és azzal , be is fejezem beszédemet. Ezek az erények tették lehetővé, hogy Árpád kétszázezer magyarja itt ezer .éven keresztül tízmillióra tudott szaporodni, és , hogy azután Európa közepén egy húszmilliós államot tudott megalkotni. Ezt vegyék tudomásul a kalandorok és mindenki, hogy a magyar nemzet felemelkedésének a jövőben is nem az íntrikáknak, nem a hazárdjátékoknak politikája, hanem a magyar nép őszinte, becsületes, nyilt, dolgos és katonás alapjelleme lesz az egyetlen biztositéka és záloga. (Szeder Ferenc közbeszól.) Kínok : Kérem Szeder Ferenc képviselő urat, méltóztassék csennben maradni. Maday Gyula : A mentelmi bizottság jelentését egész terjedelmében elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós Jegyző : Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Maday Gyula t. képviselőtársamnak a kisgazdákat dicsőítő és érdemeit elismerő szavaihoz az a megjegyzésem van, hogy amit ő a kisgazdatársadalom megerősítéséről és nemzetmentő szerepéről mondott, továbbá azt, ami az agrártömegek millióira vonatkozott, amelyek kint élnek az országban, dolgoznak és kisgazdálkodnak, ezt mind aláírom, ellenben nem hozom vonatkozásba a kisgazdapárt azon tagjaival, akik annak úgynevezett kisgazdacsoportját alkotják. Utalok itt Hegedűs Lóránt tegnap közzétett szenzációs cikkére, (Halász Móric : Szerencsétlen 1 cikk !) amelyet ő a magyar kisgazdáktói kapott levelére válaszképen adott meg és amelyben azt mondja, hogy az a kisgazdapárt, akárhogy nevezze magát, amely a titkos választójog ellen foglal állást és tagjaival a nyílt szavazás mellett kötötte le magát, elárulta Nagyatádi Szabó István végrendeletét és azt a 16 pontot, melynek legfőbb kikötése a titkos szavazás megteremtése volt ; és azt mondja, hogy az a kisgazdapárt a nyilt szavazással tulajdonképen a gyárosoknak, nagybirtokosoknak és nagytőkéseknek biztosított -100—400 • szavazatot, mert a szavazatok felett a nagytőke fog rendelkezni, nem a kisgazdatársadalom. Ezek után vagyok bátor áttérni erre a nagyfontosságú ügyre, őrgróf Pallavicini György képviselőtársam mentelmi ügyére, amely ma már második napja foglalkoztatja a nemzetgyűlést. Előttem szólott képviselőtársam helyesen állapitotta meg, hogy ez szervi összefüggésben áll a franküggyel és frank vitával, mert hiszen a frankvitának és frankügynek egyik legnagyobb eseménye az volt, hogy 245 képviselő közül felállott itt egy ellenzéki képviselő és vádat emelt nyíltan, becsületesen, homályt nem tűrő módon a kormánnyal szemben és azt'kívánta, hogy a kormány e kijelentéseért őt vád alá helyezze. És hogy alkalmat adjon a kormányzatnak arra, hogy ezt megtegye, nemcsak bent a nemzetgyűlésben, a mentelmi"jog védelme mögött mondta el ezeket a vádakat, hanem az előttem szólott t. képviselőtársam által olyan magas piadesztálra helyezett trónusról leszállt, kiment a nyilvánosság elé és nemcsak a megemlített sajtóorgánumban, hanem az összes lapokban szórói-szóra közreadta ezeket a vádakat . és felszólította a kormányelnök urat, hogy ezekkel a vádakkal szemben pedig ültesse őt a vádlottak padjára. (Perlaki György : Ez mellékvágány ! — Zaj.) Mellékvágányról akkor lehetne beszélni, ha ezeket a vádakat elmondotta volna itt a nemzetgyűlés színe előtt és nem akarna a biróság elé állani. Ő akar a biróság elé állni, (Nagy zaj a jobboldalon.) csak azt kéri, hogy ne tanúképen hall- gassák ki. Ő felfokozta magát a judík?tura előtt, évi március ' hó 26-án, pénteken. (Kováts-Nagy Sándor : Nem ő határozza meg 1 — Zaj.) mert a tanúnak, mint méltóztatik tudni, harmadrangú szerepe van a bírósági eljárás során, idedobják, odadobják, jelentékeny vagy jelentéktelen kérdéseket intéznek hozzá, azokra felelhet, de egyébbel nem jöhet elő. Ä tanú és a vádlott szerepe két külön világ, Ő épen azt akarja, hogy még súlyosabb helyzetbe -kerüljön a kormánnj^al szemben a biróság előtt, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon- : Mi megelégszünk ezzel is !) ő a vádlottak padjára akarja leültetni - magát és nem tudja rábírni az igen t. kormányelnök urat, hogy kérésének eleget tegyen és belőle vádlottat csináljon. (Ellenmondások a jobbolda- Ion. —> Kouáts Nagy Sándor közbeszól). Ilyen tartalmatlan megjegyzésekkel nem lehet ezt a dolgot mellékvágányra vinni, mert hiszen ezt a kérdést tisztán, minden politikától mentesen kell megitélni. (Mozgás a jobboldalon.) Meg kell állapítani, hogy őrgróf Pallavicini György képviselőtársunk ezeket a vádakat elmondta a nemzetgyűlésen és nehogy azzal vádolják, hogy a mentelmi jog védelme alatt mondta e ezeket a vádakat, ezeket másnap közzétette a magyar sajtóban és felszólította a kormányt, hogy igenis, helyezze őt a vádJottak padjára. (Folyionos zaj a jobboldalon. — Forgács Miklós : Ezenkívül tanuskodhatik is 1) A minísterelnök ur ezzel szemben azt mondta, hogy majd gondoskodik arról, hogy tanuképen megidéztessék. (Zaj. — Klárik Ferene : Miért nem emelnek vádat ellene ! Mit taktikáznak ! —- Zaj. — -. Klárik Ferenc : El akarják kenni az. ügyet !) A rendőrségre meg is idézték tanuként, s ott olyan kérdéseket intéztek hozzá — természetes dolog' — amelyek nem kellemetlenek a kormányra nézve, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a vizsgálat lefolytatása tisztán kormányutasitás szerint történik. Itt azt kellene tenni, amit Polónyi Géza tett annakidején, amikor lehetetlenné vált a helyzete az ellene felhozott vádakkal szemben. Egyszerűen lemondott az igazságügyi tárcáról, mint magánember a biróság elé állt és védte a, maga igazságát Lengyel Zoltánnal szemben. Tulajdonképen ezt kellene tennie a ministerelnök urnák, mert ma nem olyan váddal van vádolva ő, mint annakidején a Lengyel Zoltán-féle vádak voltak. Nem egy jelentéktelen belpolitikai kérdésben van nézeteltérés közöttük, hanem olyan dologban van megvádolva az igen t. kormány, amely az egész világot bejárta, az ország helyzetét külpolitikáik?

g súlyosabbá és lehetetlenné tette s állandóan foglalkoztatja nemcsak s magyar közvéleményt, hanem az egész európai közvéleményt. Csak tegnapelőtt hangzott el az igen t. ministerelnök ur válasza MalasLts t. képviselőtársam felszólalására, amely válaszban ő genfi fogadtatásáról tett nyilatkozatot. A tegnapi napon pedig megérkeztek Parisból az újságok s az egyik legnagyobb, nem szocialista, hanem polgári lapban megjelent az egész genfi fogadtatásról egy teljesen hiteles közlés, amely homlokegyenest az ellenkezőjét állítja annak, amit a ministerelnök ur mondott Malasits képviselő urnák. (Kováts-Nagy Sándor : Én mégis a ministerelnöknek hiszek ! — Zaj. •— Propper Sándor: Megszokott dolog! —• Szabó István ( sókor ópátkai) : Maga kinek hisz?) A ministerelnök ur nyilatkozata és az ellenzék részéről elhangzott beszédek között, a ministerelnök ur állításai és védekezése és a mi vádjaink között óriási ür tátong, amelyet nem lehet ilyen könnyen áthidalni s hiába méltóztatnak azt gondolni, hogy többségi szavazattal ebben a kérdésben nyugalmat tudnak teremteni, ez nem fog sikerülni. A frankügyet, amely ennek a mentelmi • ügynek is kiinduló pontja, feltétlenül közmegnvngvást keltőén, igazságosan kell elintézni, a