Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-538
A nemzetgyűlés 538. ülése 1926. évi április hó 26-án, hétfőn. 409 denies képviselője ül a képviselő ur háta megett, az meg tudja mondani, hogy ezt a belügyniinisteriumi kísérleti nyomdában adták-e ki. (Viczián István: Nem tudok választ adni! — Zaj.) Leírja továbbá ez a füzet — most már nem idézek szó szerint — a szakszervezeti vezetők hűvösvölgyi villáját, a felszolgáló inasokat, akik ezekben a villákban a nagy vendégsereget kiszolgálják, a gyönyörű parkot, ahol a szakszervezeti munka után pihenést lelnek ezek a vezetők. Nem tudom, hogy ennek a kis füzetnek az együgyüsége vagy a gonoszsága nagyobb-e, de ez nem is fontos reám nézve. (Viczián István: A szakszervezeti vezetők nem nélkülöznek, az tény!) Rám nézve csak az a fontos, hogy a belügyministeri tárca költségvetésében a kisérleti nyomda tétele mindenkor óriási veszteséget mutat ki, s amikor igy van, nem tudom, nem tudom, miért kell akkor a veszteséget még ezeknek a kiadásával is növelni? (Várnai Dániel: ügy látszik nincs egyéb dolguk! Valamit dolgozni kell!) A magyar adóterhek az állami statisztika szerint is mintegy 60 aranykorona fejenkint, bár dr. Bodroginak ezirányu igen pompás találmánya szerint ez az adóteher jóval több a 100 aranykoronánál is, ami nem is csoda, hiszen a munkásság háromféle adót visel közvetlenül: kereseti adót, egy részük jövedelmi adót és a rokkantadót is. (Viczián István: És a pártadó a negyedik!) Hozzájárul ehhez a közvetett adók egész légiója, hozzájárul a munkásságra háruló fogyasztási adó, bizonyos cikkek kincstári haszonrészesedése és még ezerfajta közvetett adó, amely közül e pillanatban csak a vámokról akarok néhány szót szólni. Ezek a vámok, egész Európa legkiniéletlenebb vámjai, nem teremtettek iparosodást és nem védtek munkahelyeket, teremtettek azonban drágaságot, fokozták a fogyasztóképtelenséget és hoztak egy hatalmas hivatali apparátust, amelynek legális működése - épugy, mint egyesek korrupciója mérhetetlen terheket zúdított a fogyasztóközönségre. (Szomjas Gusztáv: Épen az ipart akartuk vele megvédeni, a munkásság érdekében!) Most visszaforditják! Káros az a gazdáknak! (Viczián István: A mezőgazdaság érdekeivel ellentétes!) Elnök: Csendét kérek! Kéthly Anna: Ilyen vámrendszer mellett persze nem sok sikerrel kecsegtetnek minket a 'kereskedelmi szerződések sem. Ezek sem fognak enyhülést hozni sem a magyar kereskedelemnek, sem a magyar fogyasztásnak, mert az utódállamok a kereskedelmi szerződésekben busásan megfizettetik azt a politikai támogatást, amelyet ennek á rendszernek nyújtanak és amely nagyban hozzájárul ahhoz, hogy mi, Magyarország, még erősebben balkanizálódjunk, r — r azok az utódállamok, amelyeknek úgyszólván érdekük az, hogy ez a rendszer itt megmaradjon, hogy ez a rendszer tovább keseritse itt a dolgozókat és riassza el azokat, akik az ország megcsonkult határain 'kivül máradtak. Ezek mellett az okok mellett oka még ennek a nagy nyomorúságnak és pusztulásnak, úgyszólván legfőbb, legigazibb oka a nagy szociálpolitikai gondoskodás teljes és tökéletes hiánya. Szociálpolitikát csinálni tudvalévően kétfóleképen lehet: vagy ugy, hogy maga a hatalom mutat rá olyan területekre, amelyeken ilyen gondoskodásra szükség van, vagy pedig ugy, hogy a hatalom enged az érdekeltek nyomásának és intézményesen védelmébe veszi a gazdaságilag gyengébb osztályokat. Nálunk NAPLÓ. XII. természetesen arról szó sem lehet, hogy a védelemnek első, spontán formája bármikor is megnyilvánulhasson; arról pedig, hogy a sürgetések, amelyeket az érdekképviseletek, a szakszervezetek a kormányzathoz intéznek, a legkisebb eredménnyel is járhassanak, ugyancsák egyáltalában beszélni sem lehet. A hétesztendős kurzus uralkodása alatt mindössze egyetlen egy szociálpolitikai törvényalkotást hozott, és ez a bányatársládák központositása. (Sütő József: A végrehajtási utasítást még ma sem adták ki!) Hozzá kell tennem természetesen még azt, hogy a gazdaságilag gyengébb érdekeltek nyomására^ megszületett a bányatársládák központosításának törvénye, a gazdaságilag erősebb érdekeltek nyomására pedig ez a törvény még ma sincs végrehajtva. (Sütő József: Egyet alkottak s még ma sem hajtják végre! — Ügy van! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Sokkal szélesebb az a terület, amelyen az elmaradt szociálpolitikai alkotásokról kell beszámolni. Ezeknek száma igen nagy. Ebben a pillanatban csak hármat akarok kiszakítani és erre a háromra akarok rámutatni. Az első az, hogy a magyar kormány még mindig nem ratifikálta a 8 órás munkaidőről szóló washingtoni egyezményt. A második az, hogy a népjóléti minister ismételt ígérete ellenére a Gyosz nyomására valamelyik Íróasztal fiókjában pihen a munkanélküliség elleni biztosításról szóló törvényjavaslat. A harmadik... (Hedry Lőrine: Nem lehet ide javaslatokat hozni, mikor folyton költségvetést, indemnitást és frankügyet tárgyalunk! Január l-e óta "nem tárgyalunk egyebet, mint szamárságokat!) Elnök: Hedry Lőrinc képviselő urat imparlamentáris kifejezéséért kénytelen vagyok rendreutasítani. Kéthly Anna: T. képviselő ur, nem akarok kitérni arra, hogy volt-e időnk erre, vagy nem volt időnk. Előttem Várnai képviselőtársam már hosszadalmasan fejtegette, hogy fölös módon lett volna ideje a nemzetgyűlésnek, ha megkurtítja a felesleges szabadságolásokat, a felesleges pihenőidőket és a kormány idejekorán a nemzetgyűlés elé jön a költségvetéssel. Várnai képviselőtársam elmondta, hogy a frankvitában már régesrégen benne voltunk, amikor a költségvetés még a bizottság elé sem kerülhetett, annál az egyszerű oknál fogva, hogy még ki sein voltak nyomva a példányok, amelyeknek a bizottság elé kellett kerülniöfc. így tehát a nemzetgyűlés munkarendjének mikéntje, sem tőlünk függ. Hogy a kormány ezekkel a szociálpolitikai törvényjavaslatokkal egyáltalán nem is jön a Ház elé, ezért az ellenzéket szemrehányás nem érheti, annál kevésbé, mert a törvény javaslátok benyújtásától is tartózkodik a kormány, márpedig ebben, azt hiszem» semmiféle ellenzéki beszedi vagy obstrukció meg nem akadályozhatja. (Viczián István: A Ház előtt van a szakegyesületi törvényjavaslat is, tessék időt adni a f tárgyalásra! — Várnai Dániel: Abból nem kérünk! — Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Forgács Miklós: Nem mindig adják azt az embernek, amit kér! — Szomjas Gusztáv: Szociális törvény! — Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Sütő József: Viczián szerint az nem szociális szempontokat képvisei. — Zaj. — Elnök csenget.) A harmadik elmaradt szociálpolitikai törvényalkotás a rokkantkérdés megoldása, amely mai állapotában szégyene az országnak és a leghangosabb agitáció a »soha többet háborút« mozgalom mellett, bármennyire igyekeznek ezt különféle módon elkendőzni. A szociálpolitikai jogfosztottság és kiszól59
