Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-538

406 'A nemzetgyűlés 538. ülése 1926. évi április hó 26-án, hétfőn. tudja megérteni, hogy van az» hogy noha a városok már a. múlt esztendőben megkapták & Speyer-féle 10 millió dolláros kölcsönből a rájuk eső részt, most köziéi egy esztendő után ínég mindig nem tudják használni ezeket az összegeket? A városok ezért a kölcsönért 13%-os kamatot fizetnek, ők pedig kapnak ezért — mert hiszen kiadták különböző bankoknak! — mindössze 7%-ot. Nagyon sokat ráfizetnek és természetesen a kölcsön terhére fizetnek ml épen azért, mert még mindig nem tudják felhasználni a kölcsönt gyümölcsöző, u. n. hasznce beruházásokra. Miért van ez? A városok beruházási terveit állandóan megfellebbezik a városok lakosai közül. Nem akarok egy szót sem szólni a városok lakosságának e fellebbezési joga ellen, mert azt tartom, hogy ez a fellebbezési jog még mindig ér valamit ennek a nagyon szomorú és szükkörü autonómiának megőrzése és megvédése szempontjából. Nem akarok tehát itt olyasmit mondani, hogy szükitsék meg e jog gyakorlásának lehetőségét. Nem! Én a városok lakosságának fellebbezési jogát még ilyen vonatkozásokban sem akarom olyan módon érinteni, hogy azt bármilyen hátrány is érje. Én azonban arról akarok beszélni, ahogyan ezeket a fellebbezéseket a vármegyék kezelik, de nemcsak arról, hogy a fellebbezéseket, hanem arról is, ahogyan a beruházási terveket is kezelik a vármegyék. Az a bürokratikus, mondhatnám szomorú komikusság az a bürokratikus tragikomédia, amelyet jól ismerünk, megismétlődik és nagy veszedelmeket rejt magában, megismétlődik különösen most a városi beruházási politikával kapcsolatban. A megyék, ugy látszik, ragaszkodnak a szabályrendeletek és törvények betűihez, pedig ha ezt teszik, tudjuk nagyon jól, hogy akkor nagyon-nagyon késleltetik a dolgok kifejlődését. A vármegyék ragaszkodnak «a formákhoz, formalitásokkal gátolják a városokban a beruházási politika érvényesülését és ez az adminisztrációs lassúság, párosulva a felkerült fellebbezésekkel, már hónapok óta lehetetlenné teszi a városoknak, hogy építkezzenek. Egyrészt megtörténik az, hogy épitési terveket visszautasítanak tisztán formai hibák miatt» visszautasítanak nem ugy, hogy ezt rövid utón tennék, — mert hiszen én még a visszautasítás jogát sem akarnám most diffikultálni — mondom, nem ugy iitasitják vissza, hogy egyszerűen letelefonálnának, leírnának annak a polgármesternek, hogy ez vagy az az akta hiányzik a felterjesztésből, ez vagy az a bejelentés nincs benne, hanem ez ugy történik, hogy az illetékes bizottság leküldi az ügyet az alispáni hivatalhoz, az átteszi egy másik bizottsághoz, az ugyancsak visszaküldi az alispáni hivatalhoz, ez leküldi a polgármesteri hivatalhoz és amig egy egyszerű formalitást, formahibát el tudnak intézni amig visszaérkezik az illető akta vagy valamely bejelentés a terveket felülvizsgáló bizottsághoz, beletelik 3—4 hét; de még mindig nincs döntés, mert ahogyan a helyesbítési, vagy pótlási leirat lement a községhez vagy a városhoz, ugyanezen az utón, de még nagyobb lassúsággal megy a vármegyén, a törvényhatósági bizottságon keresztül a polgármesterhez. E miatt a bürokratikus lassúság! miatt és a felebhezések miatt a városok még mindig nem építkezhetnek, nem használhatják fel gyümölcsözően hasznos beruházásokra a 13%-kal megterhelt Speyer-féle kölcsönt és igy állandóan ráfizetik erre azt a differenciát, amely a 13%-os kamatteher éis a között a 7%-os kamat között van, amelyet ők kapnak a bankoktól. Ismerek olyan várost a környéken, amely már eddig is 800 millió koronát fizetett ki e kamatdifferencia következtében, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk!) természetesen a Speyer-féle kölcsön terhére. De még mindig nem építkezhetnek, a tervek és a felebbezések még mindig elintézetlenül ott hevernek a vármegyén. A tavasznak vége van, jön a nyár, hát mikor fognak tudni építkezni a városok, ha a bürokrácia, a vármegye ilyen lehetetlenül lassan dolgozik és nem. tudja szolgálni azt a szempontot, amely most nemcsak gazdasági, hanem különösen szociális érdek» hogy minél gyorsabban intézzen el mindent és minél gyorsabban hozzáfoghassanak az építkezéshez, a munkanélküliség csökkentéséhez és hozzáfoghassanak egy olyan városi politikához, amely munkát és kenyeret juttat az inségeskedő, nyomorban tengődő lakosságnak? (Klárik Ferenc: Hihetetlen állapot ! Mindig bagolyvár volt a vármegye!) A belügyminister ur vagy a pénzügy minister ur — azt hiszem, a kettő közül inkább a belügyminister úrra tartozik az» * amit mondani akarok — nem mondhat ellent annak a kívánságomnak, hogy adjon ki rendleletet a vármegyéknek, amelyben utasítja a vármegyéket, az alispáni hivatalokat, hogy a beruházási terveket és a beruházásokat érintő felebbezéseket a lehető legnagyobb gyorsasággal záros határidőn belül intézzék el. Ennek a lehetetlen állapotnak megszüntetése érdekében el kell követni mindent. A belügyi tárcánál elő fogok terjeszteni vagy én, vagy pártunk részétől valaki más egy olyan inditványt, amely ennek a rendeletnek kiadására hívja fel a belügyministeriumot. Mert ha a belügyministerium nem látja ezt a helyzetet, ha hozzá ilyen panaszok még nem érkeztek, akkor az én felszólalásomon keresztül vegye tudomásul, hogy ez az állapot tarthatatlan. A belügyministeriumnak kötelessége ezen az állapoton változtatni és — mint mondottam — egy olyan rendeletet kiadni, amely ezt a lassúságot megszünteti és záros határidőn belül lehetővé teszi a városoknak az építkezések és egyéb beruházások megindítását. Kernelem, hogy egy ilyen rendeletet a t. túloldal is el fog fogadni annál is inkább, mert nem lehet abban a helyzetben hagyni a városokat, hogy a bürokratikus lassúság és a huzavonák miatt száz meg száz milliókat fizessenek rá külföldi kölosöneikre, ezeket a ráfizetéseket egyrészt a kölcsönből vonják el, másrészt pedig ne tudjanak munkát adni munkanélküli polgáraiknaik még akkor sem, ha erre mindent elkövetnek és a legmesszebbmenő mértékben hajlandók is. T. Nemzetgyűlés! Felszólalásomnak végére értem. Még egyet kivánok azonban kijelenteni. Emlékeztetni kívánom önöket most, a szanálási Programm befejezésének végén arra a beszédre, amelyet a szanálási vitában Apponyi Albert t. képviselőtársunk mondott. Emlékeztetni kívánom önöket e beszédnek különösen következő passzusára (olvassa): »Szakítanunk kell azokkal a kényelmes hagyományokkal, amelyek mesterséges választási rendszerek és választások utján egy aránylag kis osztálynak kényelmes, kedélyes uralmát biztosítják. Logikátlan dolog az: az országot külföldi segítséggel helyreállítani akarni és a külföld egész észjárásával nem gondolni, azzal ellentétbe helyezkedni, mint mi, Magyarország, egy külön szigete volnánk a világnak.« Nem lehet letagadni, hogy a kormány ezzel az intelemmel homlokegyenest ellenkezően cselekedett. Ráerőszakolt az országra egy szükkörü és jogfosztó