Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-525
À nemzetgyűlés 525. ülése 1926. laszomnak tudomásul vételét! (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt végtelenül sajnálom, hogy nem isr mertem a házszabálynak azt a rendelkezését, hogy egy minister ur válasza után még egyszer lehet nekem szólanom, mert ha ezt ismertem volna,, akkor a ministerelnök urnák megmondottam volna azt, amit itt vagyok kénytelen megmondani, hogy a ministerelnök ur alaposan félreértett engem. Én azt mondottam és azt vallom most is, hogy nem szándékom sem nekem, sem pártunknak Magyarország egyetlenegy jóbarátját sem attól elriasztani, hogy az ország érdekében tegyenek valamit. (Helyeslés jobb felől.) De tartozom kijelenteni, hogy a minister ur nagyon rosszul ismeri az angol pszichét, ha azt hiszi, hogy az angolok között az a barát, aki a barátságát meghagyja fizetni. Az angol nem tesz semmit ingyen. Ha az apa a fiának azt mondja: »Hozz egy pohár vizet!«, a fiu tartja a markát és azt mondja: »Father, give a penny!« — Apám, egy pennyt! ingyen nem. De ha az angol valakinek valamit ingyen tesz,, azt tényleg nagyon szereti. Ebből a szempontból tehát azt kell monldánom, hogy a miniísterelnök ur is és a minister ur is szörnyen tévednek, ha azt hiszik, hogy Sir William Good Magyarországnak jóbarátja. Lehet pénzért a magyar kormány jóbaratja, elhelyezhet a magyar klormiátny érdekében eikkeket a lapokban, de semmi körülmények között nem lehet Magyarország jóbarátja az, aki a kölcsönnel kapcsolatban olyan lesújtó Ítéletet mondott a magyar népről, anélkül, hogy a magyar népet, a magyar nép intelligenciáját,^ pszichéjét ismerné. Arra nézve, amit a minister ur mondott, legyen szabad megjegyeznem a következőket. Én nem kifogásoltam azt, hogy méltóztatott a tombola-sorsjegyekre engedélyt adni, mert hiszen X. társadalmi egyesület kapott efféle sorsjegyekre engedélyt. Én azt kifogásolom, hogy a Postatakarékpénztár, eredeti rendeltetésétől eltérőleg, egy magánvállalkozásnak szolgálatába állította a postát, — mert magánvállalat szolgálatába állította — és azt kifogás soltam, hogy a tombola-levelezőlapok érdekében 2 milliárdos kölcsönt folyósított a Postatakarékpénztár, ami, mondom és még kívánom állapítani, eredeti rendeltetésétől eltérőleg történt. Ami az Orosz-Magyar Kereskedelmi Részvénytársaságot illeti, ebben is talán kissé félre méltóztatott engem érteni. Én nem azt kifogásoltam, hogy ilyen társaság alakul; sőt kijelentem azt, hogy azt nagyon okos dolognak tartom. Ennek a társaságnak az volna a célja, hogy a haldokló magyar gépipart valahogyan feltámassza és elősegítse a magyar gépipar gyártmányainak Dél-Oroszországba való vitelét, amely azelőtt a magyar gépipar természetes lerakodó helye volt. (Bud János pénzügyminister: Csak azt mondtam, hogy az állam nem vesz részt ebben!) Csak azt kívántam tisztázni, igaz-e a magyar keresekdelmi körökben elterjedt az a hir, hogy 2000 vagy 20.000, nem tudom pontosan megmondani, mennyi ezer dollár alaptőkéhez a kormány adja a pénzt. Ezt kifogásoltam. (Bad János pénzügy minister: Erre adtam választ!) Mert ha alakul egy társaság magántőke, vagy külföldi tőke segélyével, amelynek az volna a hivatása, hogy a magyar gépipart Iábraállitsa azzal, hogy a magyar gépipar terJÍAPI.Ó. XLI. évi március hó 24-én, szerdán. 33 mékeinek piacot szerezzen Oroszországban, én volnék a legelső, aki ezt üdvözölném, csak azt kifogásolnám, ha valaki politikai tevékenységének jutalmazása céljából kapna ilyen összegeket. (Bud János pénzügyminister: Megmondottam, hogy nem kap!) A minister urnák azt méltóztatott mondani, hogy a Pénzintézeti Központ szanálja ezt az intézetet. Lehet, hogy nem helyesen és nem precízen fejeztem ki magamat. Soha nem volt kifogásom, nem is lehet az ellen, hogy a Pénzintézeti Központ saját tőkéjéből szanáljon pénzintézeteket, amelyek egyszerűen fizetési nehézségek közé kerültek, mert még azt sem akarom mondani, hogy ennek a pénzintézetnek valami súlyosabb bajai vannak. A mai világban megtörténhetik bárkivel, hogy fizetési nehézségek közé kerül, amellett erősen aktiv aminthogy erősen aktívnak tartom ezt az intézetet is. Nem is azt kifogásolom, hogy a Pénzintézeti Központ szanálja. Amit én kifogásolok, az az, hogy csodálatosképen akkor mozdul meg a Pénzintézeti Központ jó szive, és akkor siet a Pénzintézeti Központ ennek az intézménynek a segítségére, amikor Deus ex machinaként Gratz Gusztáv kapcsolódik bele a dologba. (Bud János pénzügyminister: Egy év óta tart!) Ez teszi gyanússá előttem a dolgot. Én a minister nr szives engedelmével mindenesetre nyilván fogom tartani azt, hogy Gratz Gusztáv ur nem kapott politikai szerepléséért és politikai szolgálataiért semmit. (Bud János pénzügyminister: Tessék! — Perlaki György: Ellenzéki képviselőjelölt volt a IV. kerületben!) Ebben az esetben a pénzintézet nagyon jó protektort választott magának. Akárhogy nézem a dolgot, nem tudom elválasztani a személyt a közéleti szereplőtől, és az a szerep, amelyet az utolsó időben Gratz Gusztáv itt betöltött, és amelyet magyarán minden lében kanálnak szoktak mondani, rendkívül jól kamatozik neki és a kauzális nexust valahogy megtalálom a között a szerep között, amelyet Gratz Gusztáv ur a kormány megmentése és a között, amelyet ennek az intézetnek megmentése érdekében fejt ki. Egyelőre ad notam veszem a minister ur válaszát, el fogom magamnak tenni és őrizkedni fogok a jövőben is attól, hogy előkelő pénzintézetek hitelét megrontsam. Mindenesetre azonban figyelemmel fogom kísérni Gratz Gusztáv szereplését és amennyiben rájönnék arra, hogy Gratz Gusztáv ur a minister ur kijelentése ellenére politikai szolgálataiért kapott jutalmazást, leszek bátor a nemzetgyűlés szine elé adatokkal jönni és bizonyítani azt, ami ma sejtésekként él bennem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a pénzügyminister urnák Malasits Géza képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Következik Szabó József képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »Interpelláció a kereskedelemügyi minister úrhoz. Van-e tudomása az igen t. minister urnák arról, hogy a Máv.-nál a közelmúltban üzemhaszonrészesedés, illetve támogatás címen kifizetett 70 milliard korona elosztásánál kirívó, igazságtalan aránytalanság történt? Az aránytalanság oly nagy, hogy amig egyesek, — nem ig szólva az elnökigazgató részesedéséről — 5
