Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-536

 nemzetgyűlés 536. ülése 1926. évi április hó 23-án, pénteken. 353 fog fájni, ha 12 órán át kell itt lennem az ország érdekében. Kétségtelen, hogy egyszer már meg kellett mondanom, hogy tessék véget vetni ennek a tartüffösködésnek. (Erdélyi Aiadár: Az ózdi mun­kásoknak nagyon szép szinházuk van !) Abból a sok ki nem fizetett munkabérből szinházra is telik s telik a vezérigazgatónak is olaszországi uta­zásra, a részvényesek osztalékára és arra, hogy vagyonát átmentse. T. képviselő ur, kérdezze meg egyszer, hogy a Rimamurány-Salgó tar jani munkásai közül hányan mentették át a háborús idők alatt vagyo­nukat. Keveset fog ilyet találni, mert tudom, hogy hányszor kellett odamenni a panaszbizott­sággal és tábornoki, katonatiszti szóval kénysze­« riteni a vállalatot arra, hogy javitsa meg a munkabéreket. Én tagja voltam annak a panasz­bizottságnak, amely odament és egyszerre 50°/o-kal emelte a munkabéreket. Képzelheti t. képviselő­társam, hogy mit fizetett a Riniamurány-Salgó­tarjáni a háború alatt, amikor pedig még busásan keresett. (Szomjas Gusztáv : Ugy látszik azért drága a csizma mégis !) Megmondom azt is, hogy miért drága. (Állandó zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztas­sanak az állandó közbeszólásokat beszüntetni. Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! Mondom, egyszer'véget kell vetni ennek a tartüffösködésnek ! Ha az urak komolyan gondolják, hogy meg kell teremteni a belső Locarnót, ha komolyan gondol­ják, hogy a polgári társadalom és a munkásosztály között vannak bizonyos érintkezési pontok, ame­lyeknél fogva közelebb állunk egymáshoz, mint mi a grófokhoz, akkor tessék a konzekvenciát levonni és megszüntetni azt a tartüfösködést, amely itt folyik. Nem elég itten siránkozni azon, hogy rosszak a gazdasági viszonyok, nem elég megállapitani azt, hogy a termelés rendje fel­bomlott, és hogy a nagy tömegek vásárló képes­sége csökkent, hanem meg kell adni a lehetőséget arra, hogy ezek a nagy tömegek vásárló képes­ségüket fokozhassák. Megmondtam már, hogy ez megtörténhetik adóleszállitással, megtörténhetik azzal, hogy igyekszik a kormány a rendelkezésre álló összegből a beruházásokat minél előbb elkez­deni^ és minél hatályosabban végrehajtani, meg­történhetik az által, hogy lehetővé teszik a mun­kásság szervezkedését és lehetővé teszik a mun­kásságnak azt, hogy a kapitalizmus fojtogató keze alól szabadulva magának tisztességesebb munka­béreket vivjon ki. Mindezt meg lehet tenni és legyenek meg­győződve, hogy ez az osztályharcnak egy enyhitő momentuma lesz, mert az osztályharcot ezzel nem szüntetik meg, mert mindaddig, amig a kapita­lista rendszer fennáll, az osztályharc is meglesz, azonban minden esetre az osztályok közötti súrló­dási felületeket enyhíteni fogják akkor, ha az urak lehetővé teszik, hogy a kormány más politi­kát kövessem Amig a kormány velünk szemben olyan politikát követ mint ma, addig semmi ki­látás, hogy a helyzet még jobban kiélesedjék, mert akit hat éve vernek, akin hat év óta húznak vé­gig szöges korbáccsal, akit hat év óta taposnak, az, ha csak kis rést talál is a szabadulásra, a nyomorgatom meg fogja magát bosszulni. (Erdélyi Aladár: Ez rossz politika!) ^ Hogy ez a tartüffösködés nemcsak az ipari és kereskedelmi téren nyilvánul meg... (Erdélyi Aladár : Nem^igy van!) ez igy van, ezt bizonyitja az a sok végzés ; én ezt különben csak szeliden, szordinóval mondom. Annak bizonyítására, hogy ez a tartüffösködés nemcsak ezen a téren nyilvá­nul meg, kénytelen vagyok itt olyasmit is el­mondani, ami különben engem, mint szocialistát, nem igen érint. NAPLÓ. XLI. Nem méltóztatnak gondolni, hogy micsoda nagyfokú tartüffösködés az, amikor kimennek Kossuth sirjához és koszorút tesznek le a leg­exponáltabb schwarz-gelbek, akik 1867-től az össze­omlásig mindig kitartó állandó hivei voltak a 67-es kiegyezésnek. (Felkiáltások jobbfelöl: Kik azok f) Ha ezek kimennek Kossuth sirjához és leteszik elismerésük koszorúját, ezt én tartüfföskö­désnek tartom. (Erdélyi Aladár; Kik azok, tessék megnevezni!) Az egységespárt tagjai voltak künn. (Erdélyi Aladár : Az egységespárt 90%-a 48-as volt, ezt tessék tudomásul venni. — Kabók Lajos: Volt valamikor! — Erdélyi Aladár: Ma nem lehet — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Malasits Géza: Akkor a »volt«-on van a hang­súly. (Erdélyi Aladár: Most nem lehet! — Kabók Lajos: Akkor nem ott van a helyük, ha 48-asok voltak, hanem itt! - Erdélyi Aladár: Nem én támogatom a legitimistákat! - Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a jobboldalon ülő képviselő urakat is, méltóztassanak csendben maradni. Malasits Géza: Nagyon furcsán fest az a 48-as elv, amely csak volt, és amely a jelenben nem érvényesül. (Erdélyi Aladár: A pártról van szó, az elv megmaradt ma is. Elnök : Erdélyi Aladár képviselő urat kérem méltóztassék csendben maradni. (Szijj Bálint : Nem vagyunk Ausztriával egjöitt ! Amig együtt voltunk, addig volt indokolt.) Szijj Bálint kép­viselő urat is kérem méltóztassék csendben maradni. Malasits Géza : Kijelentem, hogy én is olvas­tam Kossuth műveit s tudom, hogy Kossuth ideálja nem rendőrállam volt. Azt hiszem, beszédem folyamán épen eléggé illusztráltam mennyire.rendőrállam ma Magyarország, hiszen nálunk a csecsemőtől egészen a haldokló aggas­tyánig mindenkit és még a sóhajtást is ellenőrzi a rendőrség. (Zaj a jobboldalon.) Kossuth ideálja nem a rendőrállam volt, az ő ideálja nem az volt, hogy egy országban kétféle nép legyen, el­nyomók és elnyomottak, s hogy a dolgozó nép­osztályokat a sáros rendőrcsizmával letapossák, hogy lehetetlenné váljék a munkabérek emelése. (Erdélyi Aladár : Ez nekünk sem ideálunk !) Ez korántsem volt Kossuth Lajos kleálja és nagyon rosszul értelmezik az urak Kossuthot, ha azt gondolják, hogy a Kossuth-redivivusz ugy néz ki, mint az egységespárt mai politikája. Hogy Erdélyi Aladár t. képviselőtársam intését meg­köszönve nyugtázzam, kérdem, nem tartüffös­ködés-e az is, amikor rendeznek egy Rákóczi ünnepet és azon megjelennek a Habsburg famí­liának tagjai. (Erdélyi Aladár : Örüljünk neki ! Én örülök ! — Szomjas Gusztáv Azok mái­magyarok ! Már a harmadik generáció él itten !) Amikor Rákóczi vagyonát, mindenét felál­dozta a Habsburgok elleni harcban, akkor nem tartom helyénvalónak azt, hogy arra a Rákóczi ünnepre elmenjenek Habsburg ivadékok, s amikor Ballagi Aladár őszintén, világosan megmondja, hogy mi volt a Habsburg-politika, hogy négyszáz esztendőn át egy Habsburg király sem tartotta meg az esküjét, akkor tüntetően eltávozzanak onnét. (Szijj Bálint : Igazat adunk Ballaginak, együttérzünk Ballagi val !) Ezt én nem tartom sem szép, sem okos dolognak. Azoknak, akik ren­dezték ezt az ünnepséget, kellett volna annyi eszüknek lennie, hogy megmondják a Habsburg­familia tagjainak, hogy maradjanak odahaza vagy menjenek vadászni s ne tolakodjanak oda, ahol ilyen szabadsághőst ünnepelnek, mint Rákóczi. (Mozgás a jobboldalon.) A Habsburg-família egész uralkodása a jogfosztások szakadatlan lán­colata volt, (Szomjas Gusztáv : József nádor csa­ládja mindig velünk volt és mindig velünk ér­51

Next

/
Thumbnails
Contents