Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-536

 nemzetgyűlés 536. ülése 1926. évi április hó 23-án, pénteken. 353 fog fájni, ha 12 órán át kell itt lennem az ország érdekében. Kétségtelen, hogy egyszer már meg kellett mondanom, hogy tessék véget vetni ennek a tartüffösködésnek. (Erdélyi Aiadár: Az ózdi munkásoknak nagyon szép szinházuk van !) Abból a sok ki nem fizetett munkabérből szinházra is telik s telik a vezérigazgatónak is olaszországi utazásra, a részvényesek osztalékára és arra, hogy vagyonát átmentse. T. képviselő ur, kérdezze meg egyszer, hogy a Rimamurány-Salgó tar jani munkásai közül hányan mentették át a háborús idők alatt vagyonukat. Keveset fog ilyet találni, mert tudom, hogy hányszor kellett odamenni a panaszbizottsággal és tábornoki, katonatiszti szóval kénysze« riteni a vállalatot arra, hogy javitsa meg a munkabéreket. Én tagja voltam annak a panaszbizottságnak, amely odament és egyszerre 50°/o-kal emelte a munkabéreket. Képzelheti t. képviselőtársam, hogy mit fizetett a Riniamurány-Salgótarjáni a háború alatt, amikor pedig még busásan keresett. (Szomjas Gusztáv : Ugy látszik azért drága a csizma mégis !) Megmondom azt is, hogy miért drága. (Állandó zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak az állandó közbeszólásokat beszüntetni. Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! Mondom, egyszer'véget kell vetni ennek a tartüffösködésnek ! Ha az urak komolyan gondolják, hogy meg kell teremteni a belső Locarnót, ha komolyan gondolják, hogy a polgári társadalom és a munkásosztály között vannak bizonyos érintkezési pontok, amelyeknél fogva közelebb állunk egymáshoz, mint mi a grófokhoz, akkor tessék a konzekvenciát levonni és megszüntetni azt a tartüfösködést, amely itt folyik. Nem elég itten siránkozni azon, hogy rosszak a gazdasági viszonyok, nem elég megállapitani azt, hogy a termelés rendje felbomlott, és hogy a nagy tömegek vásárló képessége csökkent, hanem meg kell adni a lehetőséget arra, hogy ezek a nagy tömegek vásárló képességüket fokozhassák. Megmondtam már, hogy ez megtörténhetik adóleszállitással, megtörténhetik azzal, hogy igyekszik a kormány a rendelkezésre álló összegből a beruházásokat minél előbb elkezdeni^ és minél hatályosabban végrehajtani, megtörténhetik az által, hogy lehetővé teszik a munkásság szervezkedését és lehetővé teszik a munkásságnak azt, hogy a kapitalizmus fojtogató keze alól szabadulva magának tisztességesebb munkabéreket vivjon ki. Mindezt meg lehet tenni és legyenek meggyőződve, hogy ez az osztályharcnak egy enyhitő momentuma lesz, mert az osztályharcot ezzel nem szüntetik meg, mert mindaddig, amig a kapitalista rendszer fennáll, az osztályharc is meglesz, azonban minden esetre az osztályok közötti súrlódási felületeket enyhíteni fogják akkor, ha az urak lehetővé teszik, hogy a kormány más politikát kövessem Amig a kormány velünk szemben olyan politikát követ mint ma, addig semmi kilátás, hogy a helyzet még jobban kiélesedjék, mert akit hat éve vernek, akin hat év óta húznak végig szöges korbáccsal, akit hat év óta taposnak, az, ha csak kis rést talál is a szabadulásra, a nyomorgatom meg fogja magát bosszulni. (Erdélyi Aladár: Ez rossz politika!) ^ Hogy ez a tartüffösködés nemcsak az ipari és kereskedelmi téren nyilvánul meg... (Erdélyi Aladár : Nem^igy van!) ez igy van, ezt bizonyitja az a sok végzés ; én ezt különben csak szeliden, szordinóval mondom. Annak bizonyítására, hogy ez a tartüffösködés nemcsak ezen a téren nyilvánul meg, kénytelen vagyok itt olyasmit is elmondani, ami különben engem, mint szocialistát, nem igen érint. NAPLÓ. XLI. Nem méltóztatnak gondolni, hogy micsoda nagyfokú tartüffösködés az, amikor kimennek Kossuth sirjához és koszorút tesznek le a legexponáltabb schwarz-gelbek, akik 1867-től az összeomlásig mindig kitartó állandó hivei voltak a 67-es kiegyezésnek. (Felkiáltások jobbfelöl: Kik azok f) Ha ezek kimennek Kossuth sirjához és leteszik elismerésük koszorúját, ezt én tartüffösködésnek tartom. (Erdélyi Aladár; Kik azok, tessék megnevezni!) Az egységespárt tagjai voltak künn. (Erdélyi Aladár : Az egységespárt 90%-a 48-as volt, ezt tessék tudomásul venni. — Kabók Lajos: Volt valamikor! — Erdélyi Aladár: Ma nem lehet — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Malasits Géza: Akkor a »volt«-on van a hangsúly. (Erdélyi Aladár: Most nem lehet! — Kabók Lajos: Akkor nem ott van a helyük, ha 48-asok voltak, hanem itt! - Erdélyi Aladár: Nem én támogatom a legitimistákat! - Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a jobboldalon ülő képviselő urakat is, méltóztassanak csendben maradni. Malasits Géza: Nagyon furcsán fest az a 48-as elv, amely csak volt, és amely a jelenben nem érvényesül. (Erdélyi Aladár: A pártról van szó, az elv megmaradt ma is. Elnök : Erdélyi Aladár képviselő urat kérem méltóztassék csendben maradni. (Szijj Bálint : Nem vagyunk Ausztriával egjöitt ! Amig együtt voltunk, addig volt indokolt.) Szijj Bálint képviselő urat is kérem méltóztassék csendben maradni. Malasits Géza : Kijelentem, hogy én is olvastam Kossuth műveit s tudom, hogy Kossuth ideálja nem rendőrállam volt. Azt hiszem, beszédem folyamán épen eléggé illusztráltam mennyire.rendőrállam ma Magyarország, hiszen nálunk a csecsemőtől egészen a haldokló aggastyánig mindenkit és még a sóhajtást is ellenőrzi a rendőrség. (Zaj a jobboldalon.) Kossuth ideálja nem a rendőrállam volt, az ő ideálja nem az volt, hogy egy országban kétféle nép legyen, elnyomók és elnyomottak, s hogy a dolgozó néposztályokat a sáros rendőrcsizmával letapossák, hogy lehetetlenné váljék a munkabérek emelése. (Erdélyi Aladár : Ez nekünk sem ideálunk !) Ez korántsem volt Kossuth Lajos kleálja és nagyon rosszul értelmezik az urak Kossuthot, ha azt gondolják, hogy a Kossuth-redivivusz ugy néz ki, mint az egységespárt mai politikája. Hogy Erdélyi Aladár t. képviselőtársam intését megköszönve nyugtázzam, kérdem, nem tartüffösködés-e az is, amikor rendeznek egy Rákóczi ünnepet és azon megjelennek a Habsburg famíliának tagjai. (Erdélyi Aladár : Örüljünk neki ! Én örülök ! — Szomjas Gusztáv Azok máimagyarok ! Már a harmadik generáció él itten !) Amikor Rákóczi vagyonát, mindenét feláldozta a Habsburgok elleni harcban, akkor nem tartom helyénvalónak azt, hogy arra a Rákóczi ünnepre elmenjenek Habsburg ivadékok, s amikor Ballagi Aladár őszintén, világosan megmondja, hogy mi volt a Habsburg-politika, hogy négyszáz esztendőn át egy Habsburg király sem tartotta meg az esküjét, akkor tüntetően eltávozzanak onnét. (Szijj Bálint : Igazat adunk Ballaginak, együttérzünk Ballagi val !) Ezt én nem tartom sem szép, sem okos dolognak. Azoknak, akik rendezték ezt az ünnepséget, kellett volna annyi eszüknek lennie, hogy megmondják a Habsburgfamilia tagjainak, hogy maradjanak odahaza vagy menjenek vadászni s ne tolakodjanak oda, ahol ilyen szabadsághőst ünnepelnek, mint Rákóczi. (Mozgás a jobboldalon.) A Habsburg-família egész uralkodása a jogfosztások szakadatlan láncolata volt, (Szomjas Gusztáv : József nádor családja mindig velünk volt és mindig velünk ér51