Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-536

A nemzetgyűlés 536. ülése 1926. évi április hó 23-án, pénteken. 349 sorban értem a forgalmi adó leszállítását, azonkívül az iparosokat terhelő több olyan adónem megszüntetését, amely szintén ilyen jelleggel bir. Az adóleszállitáson kivül van egy másik módja is a forgalom és vásárlóképesség emelésének s ez: a termelő munka meginditása. Beszéltünk ebben a Házban épen eleget, de még mindig nem túlsókat és fogunk a jövőben is beszélni az általános, egyenlő és titkos választói jogról. Beszéltünk itt titkos társulatokról is, melyeket ki kellene irtani, mint a tyúkszemet, szóval a titkosságról éppen eleget beszéltünk. A titkos választójoghoz,, a titkos társulatokhoz és egyéb titkos alakulatokhoz még egy ujabb titkos dolog is jött: a titkos berm házas. Múlt esztendőben

; amikor a t. Ház nyári szabadságra ment, a pénzügyministeri székből meglehetősen keserű szemrehányást kaptunk: hagyjuk a kormányt dolgozni; most. amikor aranyat akar a nép közé szórni, amikor a beruházások özönével akarja megöntözni a szikkadt talajt: most mi akadályozzuk meg és tesszük lehetetlenné a pénzügyi kormányzatnak, hogy nagyobb arányú beruházásokat eszközöljön. Mi nem vehettünk magunkra ilyen felelősséget, szépen elhallgattunk, várva a sokat hirdetett aranyesőt. Ez kissé furcsán ütött ki. Láttuk az aranyat, röpülni is láttuk, diai ugylátszik, minden arany gummimadzagra volt kötve, amelynek vége a minister ur kezében volt s mikor széjjelszórta az aranyakat, azok ugyanakkor vissza is ugrottak oda, ahonnan kiröpültek. (Derültség.) A közgazdasáaü élet vajmi keveset látott ebből. Beszélitek nekünk arról, hogy meg fogják épiteni a Budapestébécsi telefonkábelt. Még egy centimér tért sem fektettek le. Érdeklődtem a kábelgyáraknál, hogy csinálják-e már valahára a kábeleket, hiszen Magyarországon csak két _kábelgyár van, amely ezeket tudja csinálni. Összeköttetéseim révén érdeklődtem, hogy csinálják-e már a kábeleket. Nyoma sincs. Megígérték, hogy ki fogják épiteni a Győr

1

—hegyeshalmi második vágányt. Egyelőre még ugylátszik, a tervezgetéseknél tartanak. Gyakorlatilag csak annyi történt, hogy a Szabadka felé menő vasúti vonalon egy pár helyen felszedték a második vágányt, miután ott a forgalom nem teszi indokolttá, hogy kettősvágány legyen. Ezen a téren tehát eddig nem történt semmi. Én szorgalmas olvasó vagyok és^ nemcsak saját lapjainkat olvasom, hanem más gazdasági érdekeltség lapjait is. Ha kezembe veszem a mezőgazdasági érdekeltség szaklapjait, akár a felsődunántúli kamara értesítőjét, akár mást, folytonosan halljuk a sirámokat a rossz utak miatt. Ez valami borzalmas. Magam is nemrég lent voltam az Alföldön; Szarvastól Orosházáig és Hódmezővásárhelyig kocsin és autón tettem meg az utat egyik faluból a másikba. Magam is kénytelen voltam meggyőződni arról, hogy az utak minden kritikán aluliak. Nem csoda, ha a gazdáközönség el van keseredve, mert ha egyik faluból a másikba be akarnak szállítani egy kocsi búzát, biztos, hogy a kocsinak valami, baja történik, vagy pedig nagyon erősen kell a kocsit épiteni, hogy valami haja ne legyen. Hallottunk utépitésről is. Ezen a téren sem történt semmi. Most olvasom, hogy a gazdaérdekeltség lapja is folyton azt emlegeti, hogy az utak járhatatlanok^ ami rendkívül megnehezíti a mezőgazdasági cikkek értékesítését. Nem épitenek vasúti vágányt, nem fektetnek le kábelt, nem épitenek utakat sem. Kérdem tehát, hol van nyoma annak a beruházásnak, amelyet még mindig tervezgetnek valahol? Egy interpellációt is voltam bátor a minister úrhoz intézni. A minister ur válaszában rendkivül szívélyesen és elég bőbeszédüséggel magyarázta nekünk, hogy ő azt a rengetegmilliárdot már kiutalta, Úgy látszik, ez valahol megrekedt mert a magyar közgazdaság még igen keveset látott belőle. Azon kivül, hogy Bacherék megkapták a 200 milliárdot s azon kivül. hogy 20 milliárddal besegítették Gratz Gusztávot egy bankigazgatói székbe, az ország népe a beruházásból még vajmi keveset látott. (Szomjas Gusztáv: Ez nem méltó beszéd Malasitshoz!) Hát ha van a kormánynak pénze arra, hogy építtessen, beruházásokat eszközöljön s az ország közgazdaságát felsegítse akkor gyorsan, energikusan cselekedni kell! Ne nézze tétlenül, hogyan pusztul itt az ipar és kereskedelem; ne nézze tétlenül, hogyan szivárog ki innen az ország legértékesebb kincse: a tanult munkások ezrei. Szivszaggató látvány elnézni, hogy felnőtt, évtizedek óta itt dolgozó munkásemberek itthagyják családjukat, elmennek Törökországba, bizonytalanságba dolgozni, mert itt képtelenek munkát találni. Ha a kormánynak van pénze arra. és a kormány a nemzet szine előtt büszkélkedik azzal, hogy ennyi és ennyi millió aranykoronát áldoz beruházásokra, akkor, szerintem jó volna azt a szép közmondást figyelembevennie, hogy duplán ad. aki gyorsan ad. Gyorsan kellene hozzálátni a munkához és ha gyorsan hozzálátnak a munkához, akkor ennek a beruházási akciónak volnának valamelyes eredményei. A váisárlóképesség fokozásának ezen az akción, tehát az adlóleiszálli táson és a beruházáson és a beruházások minél gyorsabb megindításán kivül volnai még egy igen hatásos eszköze ós ez az egész magyar közéletben a legfájóbb pont. Ma Szabó Sándor igen t. képviselőtársam beszédét hallgattam. Polgári beszéd volt és arra alludált, hogy bizonyos szorosabb érintkező pontok vannak a polgári társadalom képviselői és a munkásság között, mint a munkások és a grófok között. Teljesen igazat adok Szabó Sándor képviselőtársamnak. Ebben a tekintetben azt vallom, hogy à tiszta viz tiszta viz még akkor is, ha döglött szamár szájából folyik ki. Meggyőződésem szerint ». mindegy, hogy gróf, vagy polgár mondja-e, ha felfogásom szerint igazat mond és ha igazat mond, akkor elhiszem még akkor is

? ha gróf mondja, akármilyen nagy világ választ el különben bennünket tőle. Én nein is akarok tovább erről az afférról beszélni, mert hiszen majd kerül még erre szó olyanok részéről, akik jobban fel vannak hangolva ilyen dblgok feszegetésére, mint én. Csak azt akarom megemlíteni, hogyha méltóztatnak felfedezni a veszély ilyen pillanatában bizonyos érintkező pontot a polgárság és a munkásság között, miért nem méltóztatik ennek konzekvenciáit levonni! Ez nem áll másból, mint a minister urakat, elsősorban a belügyminister urat figyelmeztetni arra, hogy azt a közrendészeti politikát, amelyet ma követ, á jövőben ne kövesse, mert ez igen alkalmas arra, hogy az oszályellentóteket még jobban kiélesitse, hogy azt a ma lappangó forradalmi zsarátnokot heves lángolásra birja és igen alkalmas arra, hogy az ország hitelét á külföld előtt meglehetősen meghurcolja. Sohasem volt könnyű dolog Magyarországon munkásmozgalmat csinálni. Talán Oroszországot kivéve, sehol nem volt olyan rettene-