Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-536

A nemzetgyűlés 536. ülése 1926. évi április hó 23-án, pénteken. 343 személyes tapasztalatok és a hozzánk érkezett levelek^ alapján is megállapitható, hogy ez az intézmény mai formájában és mai végrehajtá­sában alkalmas arra, hogy a falu lakóinak életét megkeserítse. Hive vagyok a fakultativ testnevelésnek és a mi körünkben is mindent elkövetek arra nézve, hogy a testnevelést ápol­juk és fejlesszük, mondom, hive vagyok a fa­kultativ testnevelésnek, de nem vagyok hive a levente-üggyel kapcsolatban annak, hogy erőszakkal és büntetéssel kényszerítsék gyakor­latozásra a mezőgazdasági munkásokat, akik különben is kifáradnak és eleget gyakorlatoz­nak egiész heti munkájuk alatt. Meg vagyok róla győződve, hogy ha azok a képviselőtársaim, akik annákidején hozzájá­rultak ennek a testnevelésről szóló 1921 : LIII. te. megalkotásához, ismerték, tudták volna azo­kat a következményeket, amelyeket^ ennek a törvénynek gyakorlati végrehajtása rájuk nézve jelent, azt hiszem, jobban meggondolták volna a törvény megszavazása alkalmával, hogy mit csinálnak. Én csak példákat hozok fel arra nézve, hogy milyen helyzetet teremt kü­lönösen a kisgazdáknál, az apró, törpe exisz­tenciáknál ennek a törvénynek ^ végrehajtása. Például van egy kisgazda, akiinek 2—3 fia van, akik leventekötelesek és van egy gazdasági cse­lédje, aki ugyancsak leven'íeköteles. Ezek együttesen végzik a gazdaságban előforduló mindennemű munkálatokat és valósággal pro­bléma előtt álanak akkioir. amikor valamennyi­nek leventegyakorlatra kell menni. Itt van ná­lam egy levél, amely ezzel a mondattal kezdő­dik (olvassa): »Megvert a jó Isten bennünket ezzel a testnevelési törvénnyel.« Kisgazda irta ezt a levelet. A másik elpanaszolja, hogy házas ember, de még nelm mentették fel a levente­gyakorlat következményei alól. Kisgazda és neim tudja mit csináljon, mert súlyos és nehéz bírságolás következik, ha nem jelenik meg a le­ventegyakorlaton. Itt van nálam egy harmadik levél is, amelyben egy háromgyermekes család­apa, kisgazda, sírja el keservéit, és kérdezi, vál­toztathatna-e azon az állapoton, hogy három fia minden vasárnap kénytelen otthagyni a jó­szágot, a gazdaságot és mindent (Csontos Imre: Maga a képviselője ennek a községnek'?) és kénytelen »testnevelni« és gyakorlatozni. (Cson­tos Imre: Az a kérdés, maga-e a képviselője en­nek a kerületnek!) Én megmondom azokat a panaszokat és bajokat is, amelyek más kerület­ből érkeznek hozzám. (Csontos Imre: Az ottani képviselőnek tudnia kell, hogy mi a köteles­sége! — Malasits Géza: A földműnk alsókat kép­viseli, tehát kötelessége az egész országra ki­terjed!) Arra nézve, aki nem akarja elhanyagolni gazdaságát vagy aki munkásember és dolgo­zik, úgyhogy nem jelentkezhetik a leventegya­korlatra, mert munkában van elfoglalva, sú­lyos és nehéz pénzbírság következik. A legkép­telenebb Ítéletek születnek meg a leventegya­korlátozásokról való elmaradás nyomán. Itt van a kezemben egy csomó árverési hirdet­mény. Az egyik szerint két párnát akarnak el­árverezni, a másikban egy stráfkocsit és igy megy ez tovább. Bútorokat, berendezéseket és minden szükséges gazdasági és egyéb felszere­léseket árvereznek el azért, mert a leventekö­teles nem jelent meg a leventegyakorlatra. Itt van pl. egy levente-ügy Csömörről. Özvegy Reiter Istvánné hadiözvegy, havi 56.000 korona nyugdíjat kap és 226.000 korona r pénzbüntetés fejében lefoglalták a varrógépét és kéthónapos malacát. Kurucz János gyári munkásnak, ha munkája van, heti 120.000 koronát keres, a fe­lesége hónapok óta beteg, most halálán van, öt élő gyermeke van, 100.000 korona levente­büntetés fejében elvitték a varrógépét. Özvegy Haromsitz Jánosné, hadiözvegynek varrógépét foglalták le, pedig ötödmagával tengődik havi 60.000 korona nyugdíjából. Stanka János gyári munkásnak, jelenleg munkanélkülinek 400.000 korona pénzbüntetés fejében másfél éves hízó­ját foglalták le. Özvegy Varga Mártonnénak a párnáit vitték el. Fabók Pál keresete heti 100.000 korona ; leventeköteles két fia munka­nélküli, elvitték négy párnájukat tehát a leg­drágább kincsüket. Bander Mihály munkanél­küli napszámosnak elvitték három kecskéjét, két zsák rozsát, özvegy Warenska Györgyné hadiözvegynek, akinek 30.000 korona a havi nyugdíja, 100.000 koronás pénzbüntetés fejében lefoglalták a varrógépét. Tankó Pál harang-o­zótól egy zsák rozsot vittek el, özv. Kálmán Jánosné varrógépét 54.000 korona fejében fog­lalták le, Szabó Márton földmunkás egyetlen tehenét 100.000 korona fejében vitték el, Mackó Jánosoknak — valamennyien munka nélkül vannak — elvitték a varrógépüket. így felso­rakoztathatnám községenként és személyen­ként mindazokat, akik a leventézés következ­tében erre a sorsra jutottak, akiknek elárve­rezték apró jószágaikat, bútoraikat, berendezé­süket, varrógépüket és egyebüket. Kétségtelenül bizonyos az, hogy erre a vexaturára, zaklatásra, aminek a leventézéssel kapcsolatban kiteszik a falvak népét, — persze a városokban nem törődnek vele oly sokat, mert a városi népet nem fogják annyira a le­ventézés igájába — semmi néven nevezendő szükség nincs. De nincs szükség különösen arra a szellemre, amely a leventézéssel kapcsolat­ban jelentkezik. Már délelőtti beszédemben is utaltam arra, hogy Magyarország csak békés szándékkal, békés munkával boldogulhat és kerülhet ki ebből a mai lehetetlen helyzetből. Hiába akarják militarizálni a levente-csopor­ton keresztül az ifjúságot, ez teljesen céltalan és csak vesztébe viheti az országot. Nincs erre semmi szükség és az országnak csak ártunk vele. Kijelentem, hogy hive vagyok a fakulta­tiv testnevelésnek, de nem vagyok hive az Ilyen kényszer utján eszközölt u. n. testnevelésnek, amelynek, mint az egyik tanítói szaklapban olvasom, az a célja, hogy katonailag képezzék ki és neveljék a fiatalságot. Ismételten hang­súlyozom, nincs erre semmi szükség, de külö­nösen nincs szükség vexaturára, ami a levente-üggyel kapcsolatban a falvakban je­lentkezik. Ennélfogva kötelessége a kultuszmi­nister urnák, hogy 'haladéktalanul gondoskod­jék ennek a törvénynek visszavonásáról, de ad­dig is kötelessége gondoskodni arról, hogy a végrehajtás körül ne forduljanak elő azok az atrocitások, amelyek eddig előfordultak. Kímél­jék meg az egyébként is agyonsanyargatott és megnyomorított népet az ujabb zaklatásoktól. Politikailag is bizalmatlan vagyok a kor­mány iránt, nemcsak azok miatt, amiket ed­dig elmondtam, hanem bizalmatlan vagyok iránta abból az egyszerű szempontból is, mert nem látom, hogy a politikájában tényleg olyan irányt követne, amely alkalmas volna arra, hogy az ország érdekeit minden téren és min­den vonalon előmozdítsa. Itt kapcsolódombele ismételten Szabó Sándor képviselőtársamnak ma délelőtti felszólalásába, még pedig ennek abba a részébe, amelyben szemére vetette gróf Andrássy Gyulának, hogy a cselédeit és a gazdaságában alkalmazott munkásokat arra kényszeritette, hogy az ő pártállása szerinti képviselőjelöltre szavazzanak. Hát igen t. Nemzetgyűlés és igen t. kisgazda képviselő-

Next

/
Thumbnails
Contents