Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-535

316 A nemzetgyűlés 535. ülése 1926. (Horváth Zoltán : Interpellációjában mit adott elő ? — Zaj. Elnök csenget.) Méltóztassanak megengedni, hogy hivatkoztam a nemzetgyűlésnek ez ügyben követett gyakorlatára is. A nemzetgyűlés 1920. évi szeptember 21-én tartott ülésében, amelyen Rakovszky István képviselő ur elnökölt, az elnök a következő enuneiáeiót tette (olvassa) : »Egy másik tételt is állított fel a t. képviselő ur, amelyet nem akceptálhatok a parlementarizmus szempontjából, ez az, hogy itt szabad bármit is állitani s a bizonyítás terhe a megtámadott képviselő urat illeti. Ez sohasem volt igy a múltban. Mindent el lehet mondani itt a Házban, kellő formában a legsúlyosabb vádat is el lehet mondani, feltéve, hogy az illető képes helytállani és bizonyitani képes állítását. A bizonyítás terhe azonban nem a megtámadottat, hanem a támadót, az állítót terheli. Ezt a két dolgot kellett megállapítanom.« Ugyancsak Rakovszky István képviselő ur, a nemzetgyűlés 1920 május hó 20-án tartott ülésében, mint elnök a következő enunciációt tette (olvassa) : »T. Nemzetgyűlés! Bárczy István képviselő ur ellen a képviselő ur tegnap súlyos vádat emelt. Bárczy képviselő ur egészen helyesen ez ellen állást foglalt, tiltakozott helyesen, jogosan; bár feltételesen megvádolta a képviselő urat azzal, hogy ameddig állításait be nem bizonyítja, őt rágalmazónak tekinti. Barla-Szabó József képviselő urnák tehát most jogában áll bizonyitani. A nemzetgyűlés igazságérzete majd intézkedni fog, ezen Ítélkezésnek azonban elébe vágnunk nem szabad. Meg vagyok róla győződve, hogyha a képviselő urnák nincsen igaza, a nemzetgyűlés* a megtámadott és megsértett képviselő urnák elégtételt és igazságot fog szolgáltatni.« A nemzetgyűlésnek és az országgyűlésnek ezen általam felolvasott gyakorlatából, azt hiszem, teljesen joggal mondhatom és állithatom azt, hogy a mentelmi bizottságnak általam előadott javaslata teljesen fedi az országgyűlés és a nemzetgyűlés gyakorlatát. Tisztelettel kérem tehát a nemzetgyűlést, méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen:) Elnök: A kisebbségi vélemény előadóját Horváth Zoltán képviselő urat illeti a szó. Horváth Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Az előadó ur szives volt három esetet itt a nemzetgyűlés előtt ismertetni. (Kabók Lajos: Egyik sem volt olyan, mint a mostani ügy!) Azt hiszem, hogy ez a három eset egyáltalában nem applikálható a most előttünk fekvő esetre. (Kabók Lajos: Ezt az előadó ur is tudja nagyon jól!) Azoknak az eseteknek előzményeit, indokait, részleteit kellene ismernünk, s akkor tudnók az előadó urnák ehhez fűzött konzekvenciáját lelkiismeretesen elfogadni. De különben is, akár mint méltóztatnak vélekedni erről a három esetről, vagyok bátor szives figyelmüket egy dologra felhívni. Ennek a nemzetgyűlésnek életében méltóztattak uj házszabályt alkotni, már pedig jogi axióma, hogy lex posterior derogat priori. (Erdélyi Aladár: Van intézkedés benne?) Akármi is volt akkor a gyakorlat, akármi is foglaltatott a régi házszabályokban, az ujabb házszabályok, amelyeket önök alkottak, (Erdélyi Aladár: De amelyek csak részlegesek!) feltétlenül lerontják a régi uzust és a régi házszabályok intézkedéseit. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés! Az önök által alkotott házszabályok 240. §-ának harmadik bekezdése a következőképen szól^ (olvassa): »Ha a szóló felszólalása során a Ház méltóságát, a közerkölcsiséget, a parlamenti-, a nemzetközi illemet vagy szokásokat sértő kifejezést használ...« (Zaj és felévi április hó 22-ény csütörtökön. kiáltások a jobboldalon : Ez egészen más! Olvassa tovább!) Méltóztassék megengedni, hogy beszédem ökonómiáját én állapitsam meg. (Zaj.) Amint tehát méltóztatnak hallani, itt az foglaltatik, hogy »kifejezéseket használ«. (Felkiáltások a jobboldalon: Olvassa tovább!) Igen, tovább olvasom (olvassa): »Ha a Ház tagjai vagy azon kívül álló személyek, társadalmi osztályok, nemzetiségek, hitfelekezetek ellen sértést tartalmazó vagy ezek ellen gyűlöletre izgató nyilatkozatot tesz.« Tehát két szinonim kifejezés: kijelentés és nyilatkozat. (Továbbolvassa) : »Az elnök őt figyelmezteti vagy rendreutasitja, sőt durva sértés esetén (Felkiáltások a jobboldalon: Ez az!) tőle a szót már az első alkalommal is megvonhatja.« A házszabályok eme paragrafusa világosan kifejezést, nyilatkozatot és durva sértést emlit. Ez tehát azt involválja, hogy az elnök ur csak akkor jár el a házszabályok értelmében, ha ilyen becsületsértő, lealacsonyító kifejezések miatt... (Zaj a jobboldalon. — Héjj Imre: Ebben a gusztus különböző! — Pikler Emil: A pénzhamisítás egyáltalában nem diffamáló! ,A nemzeti közvélemény helyesli a pénzhamisítást! — Héjj Imre: Ez gusztus dolga! — Pikler Emil: Nem az én gusztusom! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Horváth Zoltán : ... veszi foganatba ugyancsak a 3. bekezdésben megirt büntetést, illetőleg intézkedést. Szükségesnek tartom, hogy disztingválják a becsületsértés és rágalmazás fogalma között. Becsületsértést követ el, ahogy azt a becsületvédelmi törvény 2. §-a klasszikusan megállapítja : »aki más ellen becstelenitő, lealacsonyító vagy megszégyenítő kifejezést használ«. Méltóztatnak látni, a törvényben is az van, ami a házszabályokban : »kifejezést használ,« Ezzel szemben az 1. §, amely a rágalmazás kritériumait foglalja magában, azt mondja : »Aki valakiről más előtt olyan tényt állit vagy híresztel, amely valóság esetében az illető ellen bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindításának oka lehet, vagy őt közmegvetésnek tenné ki.« (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Ez az!) Elnök: Csendet hérek ! Horváth Zoltán: Méltóztatnak itt szembeállítani, hogy az egyik oldalon a becsületsértés, mint lealacsonyító kifejezés szerepel, a másik oldalon pedig a rágalmazás egy állítás, amely valósága esetén vagy bűnvádi vagy fegyelmi eljárást von maga után, vagy az illetőt közmegvetésnek teszi ki. Házszabályaink vonatkozó szakasza a becsületsértés kritériumát szubszummálja magában, ebből tehát logikusan az következik, hogy az elnöknek csak akkor van joga a 240. §-ban megirt szankciókat alkalmazni, ha itt ilyen becsületsértő kifejezés használtatik. (Héjj Imre: Ha súlyosabb a deliktum, akkor nem? — Derültség jobbfelöl. — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Pikler Emil : Felnőttek oktatásával foglalkozó tanfolyamot kell nyitni ! Nem értik a szónokot !) Horváth Zoltán : A rágalmazás tényállítás. A törvény 16. §-a azt mondja (olvassa): »Az állított vagy híresztelt tény, úgyszintén a valamely tényre közvetlenül utaló kifejezés valóságának bebizonyítása kizárja azok miatt rágalmazás vagy becsületsértés megállapítását«. Nekem tehát, ha tényt állítok, a törvény megállapított eseteiben jogom van igazolni azt, hogy amit állítottam, az a valóságnak megfelel, és ha ezt jogos magánérdekből vagy közérdekből tettem, akkor büntetlenséget fogok élvezni. (Felkiáltások jobbfelöl ; Épen azt követeltük hogy bizonyítson!) Elnök : Csendet kérek ! Horváth Zoltán : Ha őrgróf Pallavicini György képviselőtársam azt állította a belügyminister