Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-535

A nemzetgyűlés 535. ülése 1926. lene megnézni, megvizsgálni, Hogy vájjon milyen irányban fejtik ki ténykedésüket. Innen még hiányzik egy csomó megnevezés, mert ezeken kivül egy csomó olyan testületről tudunk, amelyeknek nevei nincsenek itt felsorolva. Ilyen pl. az a testület is, ahol megtalálták a hamisított frankokat. Hivatalosan megállapítást nyert, hogy nagy, hatalmas, úgynevezett keresztény szervezetben szortírozták a hamis frankokat, (Patacsi Dénes: Hát a hamis milliósokat?) amely szervezet élén magas állású, közfunkciót betöltő egyének állanak. Legyünk igazságosak és objektivek! Ha valamely munkásszervezetben fedezték volna fel a hamis frankokat vagy kisült volna, hogy azokat ott szortírozták vagy ott helyezték el, vagy ha valamely szakszervezet vezetői tudtak volna arról, hogy a szakszervezetben csomószámra rejtegetnék a hamis frankokat, bizonyos vagyok benne, hogy sem Szomjas képviselő ur, sem pedig a többi képviselő urak nem igy nyilatkoztak volna és nem igy vélekednének erről a testületről, ha véletlenül munkásegyesületről lett volna szó. (Patacsi Dénes: Olaszliszkáról sem igy vélekednek! — Szomjas Gusztáv: A legitimisták keze van a dologban! Legkérlelhetetlenebb ellenségeink csinálták a frankot! Windisehgraetz, Mészáros és Pallavieini! — Zaj.) Windisehgraetz és Pallavicini felügyelete alatt állt-e a Térképészeti Intézet? (Szomjas Gusztáv: Andrássy ma is azt mondja, hogy barátja Windisehgraetz!) A Postatakarékpénztár kinek a fenhatósága alatt állt (Zaj.) Nem állami intézmény volt az, amelyben a hamis frankokat gyártották? Magára a kérdés lényegére igy kitérni nem akartam, csak a közbeszólások kényszeritettek erre. Azt hiszem, még messze tartunk attól, hogy az ügyet be lehetne fejezni. Ha azt akarjak, hogy Magyarország hirnevét megmentsük, (Patacsi Dénes: Önök mentik meg!) ugy önök beszélhetnek erről a legkevesebbet. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, hogy ne méltóztassanak állandóan közbeszólni! Bâtiez Gyula: Ha Magyarországon a közgazdasági állapotokat meg akarjuk javitani és helyre akarjuk állítani a rendet, akkor az én megitél esem szerint mégis csak ezeknek a testületeknek működését kell elsősorban felülvizsgálni, erre pedig, meggyőződésem szerint ez a kormány nem alkalmas, mert hiszen az a többség, amely ennek a kormánynak,, ahányszor csak kell, mindig bizalmat szavaz, bűnben fogamzott meg a választások alkalmával. (Patacsi Dénes: Menjen ki a nép közé és kérdezze meg őket!) Ezt nem én, hanem előttem szólott t. képviselőtársaim áillapitották meg. Ha tehát visszatekintünk az 1922-es választásokra, és vizsgáljuk, hogy az egyes kerületekben hogyan, milyen erőszakosan és mely titkos szervek közreműködésével választották meg az egységespárt nagy többségét, (Patacsi Dénes: Enaiem is?) — akinek nem inge, ne vegye magára — akkor jogosan állítjuk és mondjuk azt, hogy ez a kormány alkalmatlan arra, hogy leszámoljon a titkos társaságokkal. Azt hiszem, a Bethlen-kormány ugy van a titkos társaságokkal, mint ahogy a régi közmondás mondja: fogtam törököt, de nem ereszt! (Patacsi Dénes: Épen magukkal járt ugy Bethlen!) Kicsoda az ur? Ön ritkán jár ide. (Huszár Dezső: Patacsi Dénes, volt államtitkár! — Patacsi Dénes: Természetes, hogy nem ismer, mert mindenki csak a maga fajtáiját ismeri! — Zah) Elnök: Csendet kérek! évi április hó 22-én, csütörtökön. 303 Baticz Gyula: A kormány a választások alatt a maga többségének megszerzéséhez felhasználta a titkos társaságok tagjait, ezek fizikai erejét igénybevette, mert hiszen nagyon sok kerületben felvonultatták őket, mint terrorcsapatokat a választók megfélemlítésére. Igy tehát a Bethlen-kormány tulajdonképen adósa ezeknek a titkos társaságoknak, mert segítettek többségét összehozni s igy csak természetes, hogy a kormány tőlük megszabadulni nem kíván. Nem először ós valószínűleg nem utoljára esik szó Nádosy személyéről. Rendkívül sokat panaszkodtunk a nemzetgyűlés előtt is Nádosy munkálkodásáról. Mondottuk, hogy felesleges az állása, mondottuk, hogy nem kezeli helyesen az állampolgárok jogait, nem méri egyenlő mértékkel az egyesülési és gyülekezési jogot, mert hiszen ő valójában élet-halál ura volt ebben az országban. Mennyi könny folyt szerencsétlen családtagok szeméből, akiknek hozzátartozóit igazságtalanul juttatta Zalaegerszegre, hány szakszervezetet oszlatott fel, hányat nem engedett működni hány gyűlést tiltatott és tiltott be? Hiába mentünk fellebbezésekkel- panaszokkal a belügyminister úrhoz, jogorvoslatot nem kaptunk, mert hiszen a belügyminister ur tulajdonképen Nádosy véleménye alapján intézkedett. Igy tehát nem lehet csodálkozni azon, ha mi már abban az időben nem néztük jószemmel azt az urat abban a magas pozicióban. Azóta már az is beigazolódott, hogy ő volt az, aki tulajdonképen a titkos társaságok élén állott. Az ő hatalma idejéből datálódnak az utcai atrocitások, amelyeket nem akadályoztak meg és elkövetőit nem részesítették méltó büntetésben, ha néhanéha sikerült is valakit elfogni közülök. Igy tehát ennek az urnák igen súlyos bűnei vannak, amelyeket nagyon sokszor vagyunk kénytelenek megállapítani. Először is a hivatalokat kell tehát megszabadítani a titkos társaságokban működő exponált egyénektől. A jómultkor, ha jól emlékszem, Rupert képviselőtársam tollából olvastam egy cikket a frankhamisitási üggyel kapcsolatosan, melyben leirja, hogy a 48-as forradalom lezajlása után felburjánzott Magyarországon a rablócsapatok garázdálkodása. Ilyen rablócsapatok voltak a Sobri Jóska, a Rózsa Sándor-féle és más különböző neveket viselő egyéb bandák. Végre-valahára, amikor elhatározták, hogy tényleg leszámolnak a rablóbandákkal, amint ismeretes, Rádayt küldöttek le Szegedre kormánybiztosi hatáskörrel. Ráday hol kezdte meg a tisztitómunkát? Először az illetékes hivatalokból távolította el azokat az urakat, akik összeköttetésben állottak ezekkel a rablóbandákkal mert ezek elnéző politikájának lehetett betudni, hogy azok szabadon garázdálkodhattak. S csak amikor a hivatalokból sikerült eltávolitania azokat az egyéneket, akik összeköttetésben állottak ezekkel az erdőben bujkáló rablóbetyárokkal, csak azután tudta lehetetlenné tenni működésüket. A mostani magyarországi közéletben is erre van szükség. A forradalomnak nem mindig tiszta hullámai érdemtelenül sodortak bele embereket bizonyos hivatalokba. Elsősorban tehát itt kell a nagytakarítási munkát elvégezni s amikor itt elvégeztük, azután lehet a kis, apró-cseprő senkiket szintén lehetetlenné tenni, mert csak igy lehet ebben az országban ugy gazdasági, mint politikai téren megteremteni -a konszolidációt. Mi nem akarunk egyebet, csak rendet, békés termelést, tisztességes megélhetést, mert az ország lakosságának erre van szüksége. A ka-