Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-525

22 A nemzetgyűlés 525. ülése 1926. Forgács Miklós jegyző (olvassa) : »Interpelláció a ministerelnök úrhoz Sir William Good és a magyar állam viszonyáról. 1. Nem tartja-e a ministerelnök ur a magyar állam presztízsére sértőnek, hogy egy, a nemzetközi pénzpiacon ismert pénzügynök minden alkalommal a magyar állam megbizotíjának adja ki m agát ? 2. Van-e megbízatása Sir William Goodnak arra, hogy a magyar állam megbizottjaként szerepeljen a külföldi pénzpiacon, és ha van, akkor e megbízatásáért milyen jutalékban vagy fizetésben részesül, és ezeket az összegeket melyik tárca terhére és milyen címen folyósitják 1 3. Van-e tudomása a ministerelnök urnák azokról a hírekről, amelyek Sir William Good külföldi szereplésével kapcsolatban a magyar szanálásról és a magyar kormánynak tett politikai szolgálatokról szólanak 1« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza : T. Nemzetgyűlés ! (Állandó zaj. — Elnök csenget.) Kérem a t. képviselő urakat, hogy tekintettel arra, hogy csak rövid idő áll rendelkezésemre, méltóztassanak engem meghallgatni. Elnök (csenget): Csendet kérek! Malasits Géza : A népszövetségi kölcsön realizálása alkalmával tűnt fel Budapesten egy előkelő angol idegen, Sir William Good, aki akkoriban a népszövetségi kölcsön realizálásánál állítólag igen -becses szolgálatokat tett, Azokkal a szolgálatokkal, amelyeket ő a kormánynak pénzügyi téren tett, nem vagyok tisztában, nem tudom azokat értékelni, hogy mennyit értek, mennyit nem ; kétségtelen azonban előttem az a tény, hogy azóta az egész angol-szász világban Sir William Good mint a kormány protektora tűnik fel. Nem jelenhetik meg akár amerikai, akár angol lapban egyegy cikk a magyar kormány vagy a magyar kormány valamely intézkedése ellen, amely Sir William Good figyelmét elkerülné és amelyre abban a lapban ne válaszolna. így a Times 1925 október 20-29-iki számaiban középeurópai tudósítójától jelent meg egy cikk, amelynek címe : »Hungary to-day«, ami azt jelenti : »A mai Magyarország«. Ez a tudósító ebben a cikksorozatban a magyar választójogról, nem különben a Somogyi —Baisó-perről emlékezik meg, Beniczky Ödön letartóztatásával kapcsolatban. Bár a cikk nagyon élesen és határozottan kritizálja a magyar közállapotokat, különösen a választások nyíltságát, a választási rendszerben mutatkozó megszorításokat, azonkívül a főrendiházat, általában sem hangja, sem tartalma nem olyan, hogy abban Magyarország bármely vonatkozásban is meg lenne sértve. Ez teljesen tárgyilagos cikk, amilyent a Times fennállása óta ezerszámra közölt egyes országokról. Erre a cikkre azután Sir William Good jónak látta válaszolni a szerkesztőséghez intézett levelében. Méltóztatnak tudni, hogy Angliában a lapok azonkívül, hogy munkatársaik tudósításait leadják, ha egy angol gentleman a lap szerkesztőjéhez levelet ir, azt a lap leközli, akkor is, ha annak a levélnek írója ellenkező pártállásu lenne is. így tehát, amikor ez a cikksorozat 1925 _ október 2Ö-ikán és a következő napokon megjelent, Sir William Good egy cikket irt a Timesbe, amelyben védi a magyar kormányt ama támadások ellen, amelyekben a Times középeurópai tudósítója részesítette. Nevezetesen ugy állította be Sir William Good a dolgot, hogy Magyarországon a lakosság, különösen a mezőgazdasági lakosság nem érett még a titkos választójogra, (Farkas István : A kormány szerint ! — Zaj. — Elnök csenget.) hogy Magyarévá március hó 24-én, szerdán.' országon forradalmi hangulat van, hogy Magyarországon a kommunista áramlat ma is jelentkezik, és így természetes és érthető, hogy Magyarországon egészen mások a viszonyok, egészen más a társadalmi struktúra, a gazdasági helyzet s ennélfogva azt a választójogot, amelyet a müveit Nyugaton már megvalósítottak, Magyarországon az állam veszedelme nélkül megvalósítani nem lehet. Azután következik egy áradozó folytatás a magyar kormány szerepléséről. (Horváth Zoltán : Mennyit fizettek ezért 1 — Zaj.) A frankhamisítás kipattanása után megint találkoztunk Sir William Good cikkeivel a Timesben. Nevezetesen a Times február eleji számában a következőket irta (olvassa) : »Bethlen István gróf ministerelnök kormányát különösen a vörös emigráció gyalázza. A tömérdek, szenzációt hajhászó hír elárulja a magyarellenes propaganda nyomát. A kormány bukásával azonban a viszonyok r nem javulnának. A parlament túlnyomó többsége a kormány mögött áll, az ellenzék csak szociáldemokratákból áll. A magyar politikában a személyi gyűlölködés nagy szerepet játszik, s a Bethlen és kormánya ellen intézett legutóbbi támadások is erre a szellemre vezethetők vissza. Az ellenzéknek azonban nincs arra kilátása, hogy kormányt alakíthasson.« Erre a Timesben megjelent cikkre azután a »Nation« nevű előkelő, nem kommunista, hanem erősen keresztény irányzatú lapban — amennyiben Angliában keresztény irányzatnak lehet nevezni azt, ami van — amelyet a puekerek adnak ki, megindult egy cikksorozat, amelyben elsőnek Robert Dell irt egy cikket »Fascizmus és pénzhamisítás« cimen, amelyben a lapok és a tudósisitások nyomán leirja nagyjából, hogy a frankhamisítással kapcsolatban mi történt, és meglehetősen élesen támadja meg a magyar arisztokráciát, annak léhaságát ; rámutatva arra, hogy íme : Magyarországon még hercegek is pénzhamisitásra adják magukat. Erre a cikkre azután ugyanabban a lapban Sir William Goog felelt és szokott modorával ismét nekitámadt a szociáldemokratáknak s azoknak az elemeknek, akik ezt a kormányt nem hagyják békében. Azt írja ebben a cikkben, hogy a magyar kormány minden külső nyomás nélkül fogatta el Windischgraetzet és Nadosyt, dacára nagyszerű teljesítményeiknek, s azután igy folytatja (olvassa) : »A frankhamisítást csak a kisentente fújja fel, annak az elvnek az alapján : rúgd a kutyát, s ha sántít, rúgd még jobban.« Sir William Good magasztalja ebben a cikkben gróf Bethlen Istvánnak a frankhamisitási ügyben mutatott erélyét és szükségesnek tartja, hogy az angol közvélemény támogassa a magyar kormányt a kommunistákkal és faseistákkal szemben. Eddig semmi közünk nem volna ahhoz, hogy Sir William Good mit talál jónak az angol-szász világban összeirkálni. Én tartom magamat nagy mesterünknek, Lassale Ferdinándnak tanításához, tisztelem mindenki meggyőződését s igy addig, amig az a politikai meggyőződés talaján mozog, semmi kifogásom nem lehet az ellen, amit Sir William Good ott összeirkál. A mi angol barátaink és elvtársaink majd megadják neki a választ. Ami interpellációra késztet engemet, ez az, hogy a »National«-nak egy további számában ugyanaz a publicista ezért a cikkért, amelyet Sir William Good ebben a lapban elhelyezett, meglehetősen élesen megtámadja. Ebben a támadásban ez a kitétel van (olvassa) : »Sir William Good valóban nagyon szerény, amikor Magyarország pénzügyi helyreállításának érdemét gróf Bethlenre liáritja. Pedig nem szabad elfelejteni Sir William Goodnak, mint a magyar kormány