Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-534
242 r A nemzetgyűlés 534. ülése 1926. évi április hó 21-én, szerdán. nirozzák —- kvázi — igy nézett ki az az üzenet — ezt az egész frankhamisítást. Mikes János azt mondja (olvassa): »Őrgróf Pallavicini György vallomásának egyes részei hivatkoznak oly beszélgetésekre,, melyek jelenlétemben folytak le s amely beszélgetések egyes, az ügy adatainak tisztázása vagy pontosabb körvonalozása a bűnügy szempontjából halkranásom szerint szükségesnek látszik. Erre vonatkozólag a magam tudomását a következőkben adom elő. Őrgróf Pallavieini György folyó év január elején felkért, hogy hozzam őt össze dr. Vass József ministerrel, akivel ő bizonyos politikai kérdésekről bizalmas eszmecserét óhajtana folytatni. A találkozás lakásomon meg is történt. Pallavicinit előadásában, mint szemmelláthatólag, az a gondolat vezette, hogy a frankbotrány politikai elfajulásának meggátlása végett még idejekorán meg kellene találni a kibontakozásra alkalmas elemek összefogását, (Gr. Széchenyi Viktor: Gyönyörű meggátlás!) nehogy később, ha a frankbotrány előreláthatólag elvadul, a kormány kénytelen legyen esetleg a baloldali pártok nyomása alatt balfelé orientálódni.« (Élénk derültség a jobboldalon és a, középen. — Szijj Bálint: Jellemző! — Erdélyi Aladár: Gratulálok! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Bethlen István ministerelnök: Risum teneatis! A nevetést azonban visszatartani nagyon nehéz, mert az egyik jegyzőkönyvben az van, hogy Vass minister úrral azért érintkezik és tárgyal, mert Bethlent alkalmatlannak tartja és meg kell buktatni, a másik oldalon pedig félti az országot egy olyan koalíciótól, amely balfelé tolhatná el az ország szekere rúdját, (Derültség a jobboldalon.) tehát össze kell fogni azoknak az elemeknek, amelyek jobb"\]ő] állanak. Méltóztassanak egy kicsit belenézni, van-e komolyság az ilyen magatartásban! (Györki Tmre: A válaszban nincsen komolyság! — Derültség. — Esztergályos János: Mulassák jól ki magukat, fognak még sirni is! — Szijj Bálint: Csak sirtunk valamikor! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Bethlen István ministerelnök (tovább olvassa): »Felvetette a gondolatot, nem volna-e helyesebb, ha a kormány mielőbb lemondana, mielőtt még á pártpolitikai szenvedélyek túlságosan elmérgesitenék a helyzetet? Ennek az izgalmas eszmecscrlének a során szó került a kormány politikai felelősségiéről. Mi — t. i. Mikes és Pallavicini, mert ez alatt csak őket lehet érteni — annak á nézetünknek adtunk kifejezést, hogy a kormány alighanem össze fog roppanni a rá háruló politikai felelősség súlya alatt. Vass József ezzel szemben azt vitatta, hogy" a mi megitélésünk téves, mert a kormány egyik tagja sem volt előzetesen beavatottja a frankhamisitásnak. A ha-, misifásról a bűnügy kipattannása: előtt egyikük sem tudott, igy tehát a felelősség kérdése korántsem lehet olyan súlyos, mint amilyennek látjuk. Erről való vitázásunk közben dr. Vass József elmondotta, hogy Bethlen genfi utazásának küszöbén bizalmas értesítést kapott valami frankhamisitási kalandról. Erre Bethlen küldötte ministerelnökségi államtitkárát, báró Prónay Györgyöt, közvetlenül Genfbe való; utazása előtt az országos főkapitányhoz, hogy Prónay a hamis frankokról szóló hírre utalással adja át Nádosynak a ministerelnök ütasitását, hogy »vigyázzon, nehogy amig oda leszek, megint valami kavarodás történjék távollétem alatt.« További beszélgetésünk tisztán csak a politikai helyzetre vonatkozott s igy a bűnügy megvilágítása szempontjából annak reprodukálása lényegtelen.« Most pedig lássuk mit mondott Vass József népjóléti minister ur, mert hiszen ő volt autentikus ebben a kérdésben nyilatkozni. Ö volt az, akinek én január 1-én beszélgetés közben elmondottam még azt is, hogy Prónaynak és Nádosynak milyen utasitást adtam. Pallavicini őrgróf ur depoziciója is Vass József népjóléti minister úrra vonatkozik, mint tanura, abban az irányban, hogy én ajournemenelhalasztást óhajtottam és őt koronatanúnak akarom beállitani, mert hiszen, ha ő ezt nem Mikes püspökkel szemben mondja, ez fenn nem tartható (olvassa): 1926 január 5-én közölte velem Mikes János püspök ur azt, hogy Pallavicini György őrgróf aktuális politikai kérdésekről velem beszélgetni akar. A beszélgetés másnap megtörtént Mikes püspök ur lakásán. Jelen volt a püspök úron és az őrgróf úron kivül Jankovich-Bésán Endre képviselő ur is. Az őrgróf ur a megbeszélés célját megjelölve előadta, hogy két politikai természetű aggodalma van. Az egyik az, hogy a baloldal tüntető támogatása esetleg a kormányzat balfelé eltolódását eredményezheti, — itt vagyunk megint ennél a pontnál — a másik az, hogy vájjon a frankhamisítás nem okoz-e külpolitikai bonyodalmakat s igy a kormányzat politikai ereje nem fog-e successive megkopni és Bethlen utóda nem fog-e meggyengülve állani a megoldandó feladatok előtt? Megfontolandó tehát, nem volna-e helyes, ha a kormány lemondana? Követve már most Pallavicini őrgróf ar idevonatkozó vallomásának menetét, szó volt arról, hogy 1925 decemberének második felében engem, mint ministerelnökhelyettest, a nyomozást vezető tényezők nem informáltak, mire megjegyeztem, hogy a jelzett időben nem voltam alkotmányjogilag megbízott helyettese a ministerelnöknek, a közegek tehát nekem nem tartoztak jelenteni. A frankhamisításról az első információt gróf Bethlen István ministerelnök úrtól kaptam 1926 január 1-én, ő azonban nem azt mondta nekem (s a megbeszélésen én nem mondottam) hogy genfi útja előtt a kész hamis 1000 frankosokról tudomást szerzett, hanem azt mondotta, hogy tudomást szerzett arról, hogy bizonyos egyének hamis pénz értékesítésének! és forgalombahozatalának gondolatával foglalkoznak. (Rubinek István: Egy kis különbség!) E fantasztikusnak látszó közlés hatása alatt elküldötte Prónay államtitkár urat Nádosy Imréhez, az országos főkapitányhoz azzal a határozott utasítással, hogy ha tényleg készül ott valami, azt minden eszközzel akadályozza meg s hazatérte után tegyen neki arról jelentést.« Ez volt tehát az üzenetem. (Ruhínek István: Egy kis különbség !) (Tovább olvassa): »Ez volt a főkapitány részére a november végén adott parancs lényege és értelme s ezeket elmondva, előttem jegyezte meg a ministerelnök ur 1926 január 1-én (és ezt a Pallavieini-megbeszélésen én is igy emiitettem), hogy a ministerelnök ur ezen intézkedése után nyugodtan elutazott s nem kellett attól tartania, hogy távolléte alatt, mint majdnem minden egyes alkalommal, idehaza valami kellemetlenség történik. Hogy Prónayt Nádosyhoz küldte a ministerelnök ur, az egészen természetes volt, hiszen ő volt az országos főkapitány; hogy pedig.éppen Nádosy volt a hamisítási ügy egyik fő-
