Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-534
_iO A nemzetgyűlés 534. ülése 1926. évi április hó 21-én, szerdán. jobbfelől.) Álljon ki a platzra (B. Podmaniczky Endre: De csak rágalmazni akar!) és ne csak titokban és suttyomban csúsztassa be ilyen formában. (Klárik Ferenc: Ö mondta, hogy állítsák bíróság elé. — Egy hang jobhfelől: Álljon oda! — Klárik Ferenc: Neki nincs takarni valója, máshol van takarni való! — Ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: Klárik Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Gr. Bethlen István ministerelnök: Ennek az ügynek semmi köze nincs a frankhamisításhoz. A mélyen t. képviselő ur azonban még a biróság előtt sem képes magát visszatartani attól, hogy vallomásába politikát ne vigyen bele célzatosan, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közében.) tudatosan csak azért, hogy a titkos társaságok ügyét a franküggyel valamilyen formában összekapcsolja és a kormánynak nehézségeket csináljon. (B. Podmaniczky Endre: Ez a végcél! — Barthos Andor: Ez csak világos dolog!) Azt mondja a t. képviselő nr vádjának 4. pontjában (olvassa): »1926 január folyamán beszéltem Friedrich Istvánnal, aki elmondotta nekem, hogy körülbelül 1922-ben Windischgraetz Lajos és Mészáros Gyula megmutatták neki a hamis szokolos bankjegyeket és frankkliséket, de hogy milyeneket, azt nem mondotta. Mikor ő, Friedrich emiatt Windischgraetznek szemrehányást tett, Windischgraetz azt felelte, hogy a frankhamisitási munkálatokról a kormánynak tudomása van. Friedrich nekem sem a ministerelnök, sem az egyes miniisterek neveit nem emiitette, csak általában mondotta, hogy Windischgraetz azt állitotta neki, hogy a kormány tudott a kérdéses (1922-iHd) frankhamisitási akcióról. Én Friedh rich Istvánnal nem beszéltem erről s ő nem mondotta nekem azt, hogy a legújabb 1925. évi frankhamisitási munkálatokról is mondotta volna neki Windischgraetz azt, hogy a kormány erről is tudomással' bírt. Még hozzáfűzte azt is, hogy Windischgraetz állítása szerint a hamis szokolokat 1922-ben Nádosy Imre szállitotta Windischgraetz rózsadombi villájába«. Erre a kérdésre vonatkozólag 1 Friedrich István tett volt depozieiót még előzőleg a bíróság előtt. Ezt a ténykörülményt azonhan Friedrich István depoziciójálban a biróság előtt egy : általában nem említette. Van azonban az ő depoziciójában egy kis körülmény, amely világot vet arra, hogy miért nem felelhet meg ez a dolos: á valódi tényállásnak. Ő azt mondja (olvassa): »A francia meghízott a következő kérdés feltételét indítványozta Friedrich Istvánnal szemben; Mi volt tulajdonképen a célja és előzménye annak, hogy Windischgraetz és Mészáros tannt a kérdéses alkalommal meglátogatták.« Azt mondja: »Látogatásuk az akkori, küszöbön álló nemzetgyűlési választásokkal volt kapcsolatos, amennyiben ti jelölések ügyét beszéltük meg ei látogatásuk alkalmával és ez volt tulajdonképeni célja a látogatásnak. Ugyanis ugy Windischgraetz, mint Mészáros ellenzéki programmal szándékoztak akkoriban fellépni.« (Derültség a jobboldalon és a középen.) Ez volt 1922-ben, ugyláiszik tehát a választások előtt, amikor Mészáros is, Windischgraetz is ellenzéki képviselői programmal szándékoztak fellépni. Kérdem t. Nemzetgyűlés, van-e a leghalványabb valószínűsége annak (Erdélyi Aladár: Őrgróíi logika!) hogy egy általános választás előtt, amikor erős pártküzdelmek következnek, amikor az egyik oldalon a legitimista párt még a leghevesebb ellenzéki akciókat fejtette ki a kormánnyal szemben és hasonló vádaskodásokkal élt itt a Nemzetgyűlésen, mint ma őrgróf Pallavicini ur, amikor tudjuk, hogy Mészáros Gyula legitimista jelölt volt (Derültség. — Szabó Sándor: Andrássy Gyula kastélyában lakott!) és Andrássy Gyula kastélyában is lakott egy darabig, (Élénk derültség és mozgás jobb felől.) hogy akkor ilyen körülmények között akadjon egy ^ kormány, amely Windisehgraetz-cel és Mészáros Gyulával együtt akar szokolt hamisítani. (Élénk derültség és taps a jobboldalon és a középen.) Bocsánatot kérek, erre fogjanak maguknak más baleket, ne józan magyar embereket, akik ezt elhigyjék. (Élénk derültség a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Az egységespárt meg van győzve! — Erdélyi Aladár: Horváth meg le van főzve! — Nagy zaj. — Héjj Imre közbeszól.) Elnök: Kérem Héjj Imre kép viselő urat, méltóztassék csendben maradni. Gr. Bethlen István ministerelnök: Következik gróf Károlyi Imre. Azt mondja az 5-ik pont (olvassa): »Gróf Károlyi Imrével a nyílt levele megjelenése után egy hétre, tehát 1926 februárjában beszéltem, aki elmondotta, hogy információja alapján a kormány a frankügyben súlyosan kompromittálva van. Gróf Bethlen István nevét is emiitette gróf Károlyi Imre, azonban semmiféle részletet erről nem mondott és én tőle nem kérdeztem. (Horváth Zoltán: Ez tanúvallomás! Ez tilos közlés! — Barabás Samu: Későn tetszett felkelni! Ügyvéd ur, tanulja meg a törvényeket! — Berki Gyula: Tegye le az ügyvédi diplomáját! — B. Podmaniczky Endre: Kár volt szólni!) Elnök: Podmaniczky Endre képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (B. Podmaniczky Endre: Korábban keljen!) Gr. Bethlen István ministerelnök: Az információra vonatkozólag annyit emiitett gróf Károlyi Imre, hogy ez a herceg Windischgraetz Lajos írásbeli információja.« A forrás tehát állítólag megint herceg Windischgraetz volna, mint az előző esetben is, a bizonyos Friedrich-féle esetben. (Horváth Zoltán: Nagy eset!) Sajnos, ebben az esetben nem szolgálhatok gróf Károlyi Imre tanúvallomásával, miután ő megtagadott mindent erre vonatkozólag. De meg vagyok győződve arról, hogy ez a körülmény is a főtárgyaláson teljes mértékben tisztázódni fog. De menjünk tovább. 6. pont. (Olvassa): »Még 1926 január elején beszéltem gróf Sigray Antallal, aki elmondotta, hogy a Szilveszteresti vacsorán herceg Windischgraetz Lajosoknál, amikor a herceghez a komornyikja letartóztatása miatt kérdést intézett és a herceg szerepére is célzott, Windischgraetz azt felelte, hogy nem történhetik semmi baja, mert a w kormány is tudott a frankhamisitási ügyről s emiitette gróf Bethlen István és Rakovszky Iván nevét. Sigray nekem ennél többet nem mondott s igy nem mondotta azt sem, hogy a kormány, illetve gróf Bethlen István és Éakovszky Iván mit, mennyit és kitől tudtak a frankhamisitási munkálatokról.« így megint ott vagyunk, hogy olyan, meg nem határozható^ állitások vannak. Szerencsére azonban gróf Sigray Antal valami kicsivel többet mondott és ezt bátor leszek felolvasni. Ez egészen érdekes. (H dijuk! Halljuk a jobboldalon.) Azt mondja (olvassa): »1925 Szilveszter estélyére családommal herceg Windischgraetz Lajoshoz voltam hi va estély re.
