Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-533

224 A nemzetgyűlés 533. ülése 1926. évi április %6 20-án, "kedden. ahol ipari munkásság

1 van, nemcsak szabadon gyülekezik, hanem sok helyen épen ezt a napot használják fel gyülekezésre, mindenféle ilyen míunkásünnepség, megnyilatkozása tilos. Miért? Ha valaki Így fejtenné a kérdést és erre egy felelős fórum előtt kellene a belügyminister urnák válaszolnia, vájjon mit tudna erre válaszolni, mivel tudná megokolni azt, hogy az egíész világ felfogásával szemben állva és szemibeszállva, megtiltja azt, ami az egész világon azon a napon történik. (Viczián István: Mert nemzetellenes irányban beszélnek!) Az ön szűk látókörében a szociálpolitika és a közszabadság lehet nemzetellenes! (Lendvai István: Nem az egész világon! Például Róma, az is benne van a világban!) Elnök: Csendet kérek, Lendvai képviselő ur! Propper Sándor: Még Rómában is megtartják! (Lendvai István: Szeretné azt Mussolini látni, nem áll az a tétel, hogy az egész világon!) Elnök: Lendvai képviselő urat kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy most nem ő a szónok, méltóztassék csendben maradni! Propper Sándor: Még Rómában is! És talán önnek az előnyére fog szolgálni az, amit mondok: Olaszországban még a fasiszta uralom alatt is van a munkásságnak legalább is annyi mozgási szabadsága, mint itt a keresztény-keresztyén, nemzeti és polgári uralom alatt. Egészen bizonyos, hogy Rómában is meg fogják ünnepelni május 1-ét. (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Én tehát helyesen állapítottam meg, hogy egyetlenegy piciny foltja lesz a világnak, ahol május 1-én gyűlési tilalom lesz, és ez Magyarország lesz! Én példákért, ha példákra szorulok, nem rossz helyekre megyek. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy a Mussolini-féle kalandos politika különösen kivánandó. Nem én mondom ezt, hanem Mussolininek a honfitársa, akinek a szava, ha ebben a pillanatban nem is olyan döntő, mindenesetre azonban van olyan súlyos a világpolitikában, mint a Mussolinié. Francesco Nitti állapítja meg legújabb könyvében, a háború óta a negyedikben, amelyben ugyancsak háborús problémákkal foglalkozik és az eltiport népek igaz barátjának bizonyult. Ö állapit ja meg: (olvassa): »Wenn der Nationalismus in den anderen Staaten ein Verbrechen ist, so ist in Italien noch dazu ein Stumpfsinn.« Ha tehát — azt mondja ő — a túlhajtott nacionalizmus más országokban gonosztett, Olaszországban különösen bárgyúság is. (Lendvai István : Túlhajtott nacionalizmus nincs, mert az nem nacionalizmus, ami túlhajtott!) Ne tessék tehát itt Mussolinira hivatkozni. (Lendvai István: Én Mussolinire hivatkozom, ön Nittire !) Én Nittire hivatkoztam és azt hiszem, hogy ő a magyar közvéleményhez sokkal közelebb áll, mint Mussolini, mert ön nagyon jól tudja, hogy Olaszországnak a világháborúba való bevitele Mussolini kezdeményezése volt, Mussolini okozta a központi hatalmak összeomlását; ön nagyon jól tudja, hogy Mussolini volt az első, aki két kézzel nyúlt a hadisarcok után, Mussolini volt az, aki azt mondotta, hogy ha versaillesi és a többi békét megkötötték, akkor azok legyenek is meg, azokat fenn is kell tartani. Ön azt is jól tudja, hogy ha Francesco Nitti ezidőszerint Olaszországban nem is tényező, de őt mindenki a jövő emberének tartja és^ ő fogja, talán a legközelebbi időben Olaszország sorsát intézni. Ö az eltiport kis népek barátja és egymásután irja ezekről a kérdésekről könyveit s veti latba az ő nemzetközileg meglehetősen súlyos szavát a kis népek érdekében. (Lendvai István : Majd a költségvetési beszédemben felelek, nem szeretném tovább zavarni !) T. Nemzetgyűlés ! A közszabadságok helyreállítása olyan közszükséglet, amellyel tovább várni nem lehet. Ezt a közszükségletet, igenis, ki kell elégíteni és nem tűrhető az a kétkulacsos politika, amelyet a kormány üz azzal, hogy kifelé állandóan demokráciát hirdet, befelé pedig minden diktátort megszégyenitő rendszabályokkal tipor el minden szabad megnyilatkozási lehetőséget. T. Nemzetgyűlés! Lehet, hogy a frankügynek a költségvetési vita anyagába való bekapcsolása önöknek nem konveniál. Én ennek ellenére kénytelen vagyok udvariatlan lenni és kénytelen vagyok a frankügyről néhány szót ejteni. A kormány részéről ezt a kérdést most azzal szeretik elintézni, hogy azt mondják, hogy birói eljárás alatt áll. Ebbe, ugyebár, a dolog bűnügyi részét illetőleg bele kell nyugodni, noha nem szivesen nyugszik bele az ember, mert sokkal szivesebben láttuk volna a nyomozás gyors lefolytatását, sokkal szivesebben láttuk volna a frankügyben kompromittált valamennyi egyén gyors letartóztatását, vagy ellenük az eljárás megindítását, sokkal szívesebben láttuk volna, nogy ha nem a Bethlen-kormnny képviselte volna a vádat, ha nem Sztrache ügyész állott volna ott a kormány képviseletében, mint a vád képviselője, és nem Töreky tanácselnök vezetné a tárgs^alást. Ezeknek a személyeknek funkciója ebben az ügyben egyáltalában nem megnyugtató, miután azonban mi, sajnos, ebben a pillanatban nem tudjuk a dolgot megmásítani, ebbe bele kell nyugodni. De nincs ilyen laza módon sem elintézve a dolog politikai része. Önök, t. túloldal, a kérdést azzal, ami eddig történt,befejezettnek minősitik, önök elhiszik azt, hogy a befejezésnek ezzel a csonka módjával lehetséges mindent tovább ugy folytatni, mint ahogyan eddig csinálták. Önök, t. túloldal, azt hiszik, hogy az ország közvéleménye bele fog törődni abba, hogy az a kormány, amelyet súlyosan megvádoltak azzal, hogy a frankbotránynak részese, tudója volt, vezesse tovább az ügyeket. Önök, t. többség, azt hiszik, hogy Magyarország gazdasági és politikai helyzete rendbehozható, szanálható ennek a kormánynak működése alatt. Én nem tudom, egy súlyos érzet nyomása alatt állok és lehetetlennek tartom ezt és minden napot elveszettnek tartok, amelyen ez a kormány marad az ügyek élén. (Perlaki György : Ilyen szófecsérléssel !) Mondottam már, t. képviselő ur, hogy én nem vagyok a hallgatók szakszervezetének tagja ; önöknek, a kormánypártnak kötelessége a legújabb parancs szerint hallgatni, az ellenzéknek pedig lelkiismereti kötelessége a birálat munkáját elvégezni. Tessék megelégedni ezzel a szereposztással, tessék tehát hallgatni, én pedig beszélni fogok ! (Derültség jobbfelöl. — Perlaki György ; Szóval, ön kiadta a parancsot!) A kormánynak szerintem — mint ahogyan már délelőtt ki is fejtettem — le kell vonnia a frankügy konzekvenciáit, le kell vonnia az előtt, mielőtt még a jelenlétével messzebbmenő, mélyrehatóbb bajokat okoz ; mert hogy bajokat fog okozni, az egészen természetes, miután a frankügy és a kormánynak a frankügyben való kompromittáltsága még azt a kevés reményt is elsorvasztotta, ami egyébként még fennállott az ország talpraállitása tekintetében. Ebben a kérdésben a res judicata nem fogadható el politikai szempontból, erről beszélni sem lehet. Méltóztassanak visszaemlékezni arra, hogy Apponyi Albert gróf, akinek szavát önök is elég súlyosnak tartják, jelentette ki, hogy egyszerű technikai szavazással a frankügy politikai részét befejezni nem lehet. Mégis azt látjuk, hogy a kormány a megoldásnak ezzel a módjával megelégszik, a kérdést befejezett ügynek tekinti és tovább csinálja^ a I dolgát ugy, mintha a világon semmi sem történt