Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-525

A nemzetgyűlés 525. ülése 1926. van a mentelmi jog ! — Esztergályos János : Ez a mentelmi jognak bitófára húzása ! — Zaj !) Hogy ismételten hangsúlyozzam, ennek az érvelésnek nincs törvényes alapja, de nincs benne jóhiszeműség sem. Ha egyéb argumentumot nem mondok is, ez az egy argumentum is elég. Március 3-áról is van nyilatkozat, tessék abba belekapaszkodni és ne a március 2-ikiba. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon. —Elnök csenget.) Én ennélfogva ugy látom, hogy igenis Pallavicini György őrgróf mentelmi joga, a törvényhozás szabadsága, s rajta keresztül a mi törvényhozási szabadságunk is megsértetett. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ennélfogva a mentelmi bizottság jelentésével szemben ellenkező véleményen vagyok. Ellenkező a felfogásom már csak azért is, mert nekem és mindnyájunknak kegyeletbeli és tisztességbeli kötelességünk, hogy ha egyszer elődeink ezt a szabadságjogot igy hagyták ránk és olyan nagy magyarok, mint Deák Ferenc, mindig szükségesnek tartották a mentelmi jog elszánt megvédelmezését, akkor mi, az ő utódaik, nem lehetünk olyan rongyok, olyan hitványak, hogy bármiféle kormány kedvéért vagy bűncselekményéért eláruljuk az őseink által kivivott és biztositott szabadságjogot. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ebben a jelentésben emlittetik az is, hogy a mentelmi bizottság egy-két kérdésben egyhangú határozatot hozott. Nem tudom, hogy igaz-e ez 1 Én lehetetlennek tartom, de ha az előadó ur itt előttünk olyan bátran és nyíltan nem állitotta volna, kétségbe kellene vonnom az igazságát. A magam részéről csak azt mondom, hogy én is tagja vagyok annak a menteimi bizottságnak, amelytől most betegség tartott távol, és utólag tiltakozom az ellen, hogy a mentelmi bizottság megsértessék azzal, hogy ilyen álláspontra egyhangúlag akart volna helyezkedni. (Györki Imre : Az egységesek egyhangúak!) A mentelmi bizottság javaslatával szemben a következő javaslatot teszem (olvassa): »Mondja ki a nemzetgyűlés: Pallavicini György őrgróf nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát megsértette a miniszterelnök, amikor őt az 1928. évi március 2-iki ülésben megfenyegette, bogy tanuvallomástétel végett meg fogja idéztetni a nemzetgyűlés ugyanezen ülésében tett kijelentéséből kifolyóan s ugyancsak megsértették nevezett képviselő mentelmi jogát azok a bűnügyi hatóságok is, amelyek őt az 1926. évi március 2-án mondott beszédjére támaszkodva, a beszéd tartalmát illetőleg tanúnak idézték, majd pedig hogy tanúságtételre kényszerítsék, mentelmi jogának felfüggesztése érdekében alkotmánysértő lépéseket tettek. A nemzetgyűlés utasítja a kormány elnököt, hogy alkotmánysértő magatartásának következményeit vonja le, a kormány pedig tegyen lépéseket, hogy a visszaélést elkövető alantas hatósági közegek felelősségre vonassanak s erről a kormány tizenöt nap alatt tegyen jelentést a nemzetgyűlésnek.« (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. — Derültség jobb/elől.) Ezzel egyúttal implicite azt is kijelentettem, amit ezennel ismét kijelentek, hogy ezt a szégyenletes javaslatot, amellyel a mentelmi bizottság a nemzetgyűlés elé lépett, amely megsérti az elődeink iránt tartozó kegyei etet is, felháborodva visszautasitom és nem fogadom el. (Taps a balés szélsőbaloldalon.) Elnök: Az idő előrehaladván, a vitát megszakitom és megteszem előterjesztésemet legközelebbi, ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket folyó hó 26-án, pénteken délelőtt 11 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a mentelmi bizotNAPLÓ. XL.I. évi március hó 24-én, szerdán. 17 tság jelentésének folytatólagos tárgyalása őrgróf Pallavicini György nemzetgyűlési képviselő mentelmi ügyében, továbbá a mai napról visszamaradt többi mentelmi ügy tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Mielőtt az interpellációkra áttérnénk, Urbanics Kálmán képviselő ur a házszabályok 205. §-ának a) pontja alapján kért felszólalásra engedélyt. A képviselő urat a szó megilleti. Urbanics Kálmán: T. Nemzetgyűlés! A tegnapi ülésen a belügyminister ur beszéde közben Nagy Vince képviselő ur olyasvalamit szólt közbe a belügyminister úrhoz, hogy »tussolták a dolgot«. Erre én azt a megjegyzést tettem, hogy »ön a tussolási szakértő, amint a Tisza-pörből ez kitűnik«. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Sem Nagy Vince képviselő ur, sem a túlsó oldalról egyik képviselő ur sem állitotta és bizonyitotta be itt azt, hogy a belügyminister ur akár az államrendőrség tisztikarában bármelyik személyt vagy bármilyen tisztviselőt is, személy szerint megnevezve, arra akart volna akár szóbelileg, akár irásbelileg, akár közvetett, akár közvetlen utasítás vagy rendelkezés utján biztatni, hogy ebben az ügyben bármit is eltakarjanak. Én tehát épen Nagy Vince képviselő urnák véleménye alapján, amint itt a naplóból citáltam, egész nyugodtan állíthattam azt, hogy a frankügyben tussolás nem történt. Ha ebben az ügyben Nagy Vince képviselő urnák állitása szerint tussolás történt, — minthogy azok a kritériumok, amelyeket Nagy Vince képviselő ur felhozott, fenn nem forogtak — akkor igenis csak az lehetett a tussolás, hogy egyesek elhallgattak vagy nem cselekedtek meg valamit a Nagy Vince képviselő ur véleménye szerint. Ennek én az ellenkezőjét állitom. Ha erre alapítja Nagy Vince képviselő ur azt, hogy tussolás történt, akkor én nyugodtan állíthattam Nagy Vince képviselő úrról, hogy ő a Tisza-perben tussolt. Mert ő az ő szavai szerint 1918 december 13-án vagy 14-én lett belügyminister, amikor a Tisza-féle gyilkossági pörben a tettesek kinyomozva még nem voltak. Ö maga állítja azt, hogy ebben az ügyben neki semmiféle jelentés nem tétetett és semmiféle intézkedést nem tett. Azt a tisztelt képviselő ur azonban nem állíthatja, hogy nem tudott Tisza meggyilkolásáról és nem tudott arról, hogy a tetteseket még nem állitották a biróság elé. Ennek ellenére ő a saját beismerése szerint intézkedést nem tett, tehát az ő értelmezése szerint minden körülmények között tussolt az ügyben. (Szeder Ferenc : Mit csináltak a Sornogyi-Bacsó-ügyben — Rupert Ee^ső: A Bethlen-kormány sem tudta kinyomom!) Nagy Vince képviselő ur ezzel kapcsolatban tegnap egy sértéssel válaszolt nekem, azért én a magam részérői sem tartom az ügyet befejezettnek. A t. képviselő ur itt a mai napon azonban egy rámnézve kellemetlennek látszó ügyet hozott fel, erre kívánok nyilatkozatot tenni. Tény és való az, hogy az egyik kártyaklubban, — ha kártyaklubnak óhajtja nevezni a képviselő ur azt a klubot, mert nem kártyaklub — nekem egy követelésem volt, azt hiszem 1923. vagy 1924. év teléről, amellyel szemben nagyon sokkal később egy tartozásom keletkezett. Én ezt a követelésemet levonva óhajtottam az illető tartozásomat kifizetni. Ezt részemről nem fogadták el, s ezért tényleg ezt a tartozásomat ki nem egyenlítettem. Ez azonban — a bon a zsebemben van ma is követelésemről — semmi körülmények között néni