Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-533

222 A nemzetgyűlés 533. ülése 19; nap délelőtt vagy délután, este vagy reggelt A kormánypárti képviselő bejelenti a maga igényét a gyűlésre, a közigazgatás azt tudo­másul veszi, azt hiszem, elmegy a gyűlésre, vagy nem megy el, ha elmegy, akkor udvaria­san tiszteleg, ami egyébként kötelessége is, s ott azután az történik, nem az, amit a kiküldött rendőrtisztviselő akar, hanem amit a gyűlés összehívói és szónokai akarnak. Ezt nem kifo­gásolom, mert ez a rend, igy kellene lenni. Egé­szen természetes az, hogy a közigazgatási funk­cionáriusnak' nem lehet és nincs más szerepe, mint ott, ha ilyen rendszabály van, a rendre ügyelni. De belebeszélná, belekotnyeleskedni a szónolk beszédébe, megállapítani azt, hogy mi­ről beszéljen és miről ne: beszéljen, meg állítani egy törvényhozót a maga törvényhozói műkö­désében és előírni, hogy miről szabad beszélnie és miről nem szabad beszélnie, feloszlatni a gyűlést akkor, amikor a képviselő nem az il­lető kiküldött rendőrtisztviselő ur politikai felfogásának megfelelően fejtegeti a maga álláspontját, ezt már helytelennek tartom. Ezt csak azért mondom el, mert én nem helytelení­tem azt, ha a túloldalon ülő igen t. képviselő urak megfelelő mennyiségű és minőség ä köz­szabadságok fölött rendelkeznek, mert ez a he­lyes, ez a ió, ez a kötelező a kormányzat részé­ről minden állampolgárral szemben, ha nem­is törvényhozó az illető, a hiba itt van a bal­oldalon, ahol nem igy kezelik a kérdéseket. (Lendvai István: Én nem vagyok baloldali és velem szemben is ugy kezelik' a kérdéseket, ez azután a baj! — Kabók Lajos: Fogadja rész­vétünket! — Landvai István: Oh. köszönöm, majd visszaadom nekrológ formájában. Na­gyon szép lesz! — Derültség.) A baloldali képviselők kálváriája már a gyűlés bejelentésénél kezdődik. Sohasem tudja az a képviselő, ha elhatározza magát arra, hogy beszámol megbízóinak az ő működéséről, hogy vájjon akkor, amikor ő szeretné, beszámol­hat-e? Sohasem tudja, hogy milyen alakban csap le rá a tiltó villám és sodorja el őt a vá­lasztói elől, de ha már elérkezett a választók elé és hogy ha már eljutott odáig, amig egy törvényhozó odáig eljuthat, hogy felállhat a pódiumra és beszélhet választóinak, ott ül mel­lette a szigorú közigazgatási tisztviselő, jegyzi minden szavát, ami nem kifogásolható, ha ott van. dolgozik, de figyel minden lehelletre, szóra és abban a pillanatban, amidőn neki nem tet­sző mondat hangzik el a magyar törvényhozás valamelyik tagjának ajkáról, lecsap az asz­talra, megállítja a törvényhozót beszéd köz­ben, figyelmezteti, hogy erről ne beszéljen, rendszabályokat helyez kilátásba és ha mégis netalán merészelne még egy mondatot erről a témáról elmondani, akkor feloszlatja a gyű­lést. (Esztergályos János: Lásd a frankhami­sítás kérdését! — Lendvai István: A zsidókér­désről sem szabad beszélni, ugy látszik, egál­ban vagyunk! — Esztergályos János: Önt érinti a hamis frank? — Lendvai István: Kö­zelről nem, de a hamisítatlan zsidók érintenek! — Pikler Emil: A zsidók érintik? — Lendvai István: De mennyire! — Pikler Emil: Érintse vissza őket! — Lendvai István: Köszönöm, nin­csenek beteges hajlamaim! — Derültség.) Pon­tosan megállapítható tehát és okiratokkal bi­zonyítható, hogy közszabadságok a kormány­párt részére vannak, az ellenzéki pártok ré­szére nincsenek. Különösen a legutóbbi hetek­ben volt ezt^ alkalmunk tapasztalni. Egészen természetes és azt nem is lehet kifogásolni, ha a nemzetgyűlés akármelyik tagja választói elé lép, hogy a frankdologról is beszéljen. '. évi április hó 20-án, kedden. Benne élt a köztudatban, mindenki ezzel foglalkozott, a közvélemény ezzel volt tele, te­hát egészen természetes, hogy ha valamelyik közéleti ember a fórumra áll, akkor' annak a frankügyről is kell beszélnie. A kiküldött rendőrtisztviselők azonban Budapesten is, vi­déken is, ha történetesen valahol gyűlést kivé­telesen engedélyeztek, már előzetes tárgyalá­sokba bocsátkoztak a képviselővel és kijelen­tették neki, kérem képviselő ur a frankügyről nem szabad beszélni. Ha az illető képviselő próbálta a maga igazát védelmezni és azt mondotta: uram, ma a frank-korszakban, ami­dőn mindenki erre kíváncsi, amikor erről sze­retne tudni, tulajdonképen hogyan is áll ez a dolog, nem lehet egy gyűlést tartani a nélkül, hogy erről is ne essék néhány szó, erre az illető azt mondotta, hogy kérem, ez rendben van, önnek lehet igaza, azonban nekem az a paran­csom, ezt én tartozom teljesíteni, tessék tehát tudomásul venni, hogy frankügy ezen a gyűlé­sen nincsen, vagy ha van, akkor a gyűlést kénytelen volnék feloszlatni. Ez az, ami hely­telenítendő, viszont a másik részről egészen bi­zonyosan tudom, hogy ha ez alatt az idő alatt kormánypárti képviselők megjelentek, akár gyűlésen, akár egyebütt, minden korlátozás nélkül beszélhettek a frankügyről. A különb­ség az, hogy a kormánypárti képviselő a kor­mány szája izének megfelelően tálalta fel a frankügyet, viszont az ellenzék szónokairól feltételezték azt, hogy az igazságnak megfele­lően fogják szervirozni a frank-kérdést, ezért tehát kibocsátottak fentről egy generális ren­delkezést, hogy a magyar nemzetgyűlés tagjai a magyar választókkal és a magyar közvéle­ménnyel közvetlenül frankügyben nem tár­gyalhatnak és nem beszélhetnek. (Gubieza Fe­renc: Bizonyos, hogy a kormánypárti kép­viselő nem igéri oda a másét, maguk még a holdban is felosztanák a földet!) Hogy mondja a képviselő ur? (Gubieza Ferenc: Olyik kép­viselő a holdban is felosztaná a földet a nép között. — Esztergályos János: Mi köze ehhez a franknak?) Most már látom, hogy fogalom­zavar van köztünk! (Gubieza Ferenc: A kor­mánypárti képviselők csak a törvény keretein belül dolgoznak!) Most már értem. Tudniillik fogalomzavar volt, ő a holdakról beszélt, én a frankügyről beszéltem, nem értettük meg egy­mást, ami nem is olyan különös, mikor ön a holdat belekeveri a frankba. (Derültség bal­felől.) Itt most a frankról van szó. (Gr. Hoyos Miksa: Én azt gondoltam, hogy a költségvetés­ről van szó!) Kérem Hoyos képviselő ur, (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Gróf!) kérem Hoyos gróf képviselő ur, fog még ön igen so­kat hallani az elkövetkezendő 38 napon a költ­ségvetésről. (Gr. Hoyos Miksa: Én már foly­ton várom! — Lendvai István: Legalább még egy híve lesz a numerus claususnak!) Tessék türelemmel lenni, mert délelőtt kér­tem és kaptam engedélyt a túlsó oldaltól, hogy beszédem technikáját magam állapítsam meg, tehát majd jövök a költségvetéssel is. (Gr. Hoyos Miksa: Az nagyszerű lesz! — Esztergá­lyos János 38 napig lesz módja hallani! — Gr. Hoyos Miksa: Miért 38-ig? 40-ig! — Pikler Emil: Két nap már eltelt! — Lendvai István: Legalább jobb véleménye lesz a numerus clau­susról!) A trílsó oldalról i^en tréfás aperszük hangzanak el. Hogyha valamelyik gróf vagy nagybirtokos mondaná azt, amit Gubieza kép­viselő ur mondott, nem csodálkoznám, mert annak csakugyan nem kell egyesülési és gyü­lekezési szabadságjog, annak csak. olcsó nap-

Next

/
Thumbnails
Contents