Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-531

154 A nemzetgyűlés 531. ülése 1926, következik az ország pénzügyi helyzetének rende­zéséből, mert csak ennek tulajdonitható, hogy haj­landó a külföld ezeket a hiteleket folyósítani. Rá akarok mutatni arra, hogy ebből a szem­pontból remélhetjük, hogy bizonyos javulás fog bekövetkezni a jövőben is a hitelélet szempontjá­ból. Itt elsősorban a külső jelekre akarok rámu­tatni. Az a feszültség, amely eddig nálunk is volt e tekintetben, ma már szünőben van, s remélem azt, hogy a pénzintézetek is revízió alá veszik mostani álláspontjukat, mely különböző okokból származik és jobban fognak majd sietni hitel­politikájuk által a gazdasági élet segítségére. Ha a külföldet nézem, ott is bizonyos meg­könnyebbülést látok, egyrészt az államkölcsönöket sokkal alacsonyabb kamattételek mellett bocsátják ki, mint egy év előtt, másodszor — és itt van a lényeges szempont — közeledik egymáshoz az állami és a magánkölcsön kamatlába, végül Német­országban és Ausztriában az egész vonalon mutat­koznak a jelei a hosszabblejáratu kölcsönök meg­teremtési lehetőségének is. Ha mi nem akarunk hozzájárulni ahhoz, hogy irántunk bizalmatlanok legyenek, kötelességünk felhasználni minden tényt, hogy az országgal szemben a bizalmat fokozzuk és akkor meg vagyok győződve, hogy annak hatása itt is fog jelentkezni. Mindenki vessen számot azzal, hogy ténykedésével visszahal a gazdasági életre és a gazdasági élet fizeti meg drágán azt, amit más oldalon akarnak elnyerni. Megemlitem még ezzel kapcsolatban, hogy a mezőgazdaság részére egy 10 millió koronás rövi­debb lejáratú hitelt folyósítunk a napokban és pedig egész mérsékelt kamatláb mellett, Förster Elek : Mekkora kamatláb mellett ?) Kilenc körüli kamatláb mellett. (Egy hang balfelől : Kapnak-e belőle a kisgazdák ?) Igenis, a kisgazdák is részesül­nek belőle; abban az arányban fognak szerepelni a birtokos rétegek, mint amilyen arányban jelent­keznek az ország gazdatársadalmi tagozódásában. Ezzel sem azt mondjuk, hogy meg tudjuk oldani e kérdést, csupán azt akarja elérni a kormány, hogy a hitelélet alakulására befolyást tudjon gya­korolni helyesen és normálisan vezetett hitelpoli­tikával. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Hogyan ? Milyen eszközökkel ?) Az idő most már előrehaladt és ezért e kérdésről talán külön fogom részletesen tájékoztatni a t. Nemzetgyűlést, azon­ban megmondhatom, hogy az OKH.-ban tömörült intézetek utján. Egyik legnehezebb feladat a középipari hitel megteremtése. Ezzel a kérdéssel is nag} T on komo­lyan foglalkozik a kormány, e téren vannak kül­földi ajánlatok. Abban a percben, amidőn elfogad­ható tervet kapunk, készséggel vagyunk hajlandók foglalkozni e hitelkérdés megoldásával is és erről a helyről is kérnem kell a pénzintézeteket, hogy ne akadályozzák, hanem segítsék elő a maguk ré­széről is a kérdés megoldását, amelyet már tény­leg megoldásra vihettünk volna, azonban az egyik oldalon nehézségek jelentkeznek, amelyeket ki kell küszöbölni, mert mindnyájunk érdeke az, hogy a középipart megmentsük. Köviden a községek hitelével is foglalkozni kívánok. Ezzel kapcsolatban három kérdést akarok megemlíteni : elsősorban a községek és városok háztartásának rendezését. Az a helyzet, amely ma van, tarthatatlan és jórészt onnan származik, hogy a községi háztartásokban vannak olyan befekteté­sek, amelyeket nem lehet a rendes adóbevételek­ből rövid idő alatt fedezni, hanem, amelyek csak hosszabb idő alatt fedezendök. Ebből a szempont­ból bizonyos adatokat kellett gyüjtenem. így merült fel a községi hitel rendezésének kérdése. Sajnos, nem mindenütt tapasztaltam azt a készséget, ame­lyet ebben a kérdésben vártam, az adatok még nem érkeztek be, remélem azonban, hogy a jövő­évi április hó 17-én, szombaton. ben be fognak érkezni ; több külföldi tőkecso­porttal is érintkezésbe léptünk, ezt a kérdést tehát megoldásra visszük. Bizonyos tervek is vannak és tárgyalások vannak folyamatban, s azt hiszem épen a városi kölcsönnel elért eredmények után, ahol látta a külföldi tőke, hogy az összes várako­zások teljesültek, épen ugy megoldásra fogjuk jut­tatni a községi kölcsön ügyét is. Ezzel kapcsolatban meg akarom említeni, hogy a községek és városok háztartásának rendezésével kapcsolatban feltétlenül rendezni kell aközmunka­teherváltság kérdését is, (Helyeslés.) mert -ez az a kérdés, amely a legsúlyosabban és igazságtalanul nehezedik a vidékre két szempontból: először azért, mert 100— 300%-os emelkedések vannak a békeidőkkel szemben, amelyek teljesen indoko­latlanok, másrészt békében az akkori mérsékelt i özmunkaváltság kötelezettségeknek átlagban csak 25%-át vették* igénybe a vármegyék, mig most a túlságosan felemelt kötelezettséget teljes mérvben felhasználják. Ezt a kérdést, amely nem a pénz­ügyi, hanem a kereskedelmi tárca körébe tartozik, a legrövidebb idő alatt rendezni kell. Most még röviden a külkereskedelmi helyzettel kívánok foglalkozni és rá akarok mutatni arra, hogy külkereskedelmi mérlegünk 1924 július 1-től, 1925 február végéig 116 milliónyi passzivitással dolgozott. Ugyanabban az időben egy évvel később, 1925 július 1-től, 1927 február végéig eltűnt ez a passzi­vitás, sőt 79 millióval aktiv volt a mérleg. Ez annak a folyománya, hogv mig a behozatalban nem történt majdnem semmi változás, — 526 millió volt az előző időben és 523 millió volt az utóbbiban — addig a kivitel 210 millióról 531 millióra emel­kedett. Ez természetes következménye volt a jó termésnek. Nekem meggyőződésem az, hogy ha az idén is kedvező termés lesz, akkor a kereskedelmi mérleg passzivitása végleg el fog tűnni. Ez mutatja egyúttal azt is, hogy milyen fontos érdekek fűződnek a mezőgazdaság megerősödéséhez. Ha a mezőgazdaság nehéz helyzetben van, ennek magyarázata jórészt abban keresendő, hogy olyan változás történt az év folyamán, amely a termés értékének jórészét elemésztette, mert hiszen 600.000 koronáról a búza ára lement 400.000 koro­nára, (Gaal Gaston : Háromszázezerre !) sőt 300.000 koronára. Ez az óriási termelési költség mellett természetesen nehéz helyzetbe hozta a mezőgazda­ságot. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : A belső fogyasztás hiánya ! A munkanélküliség !) A belső fogyasztás terén semmi visszaesés sem történt Ez az egész világgazdasági élet szempontjából nagyon fontos probléma, mert az, hogy ilyen lehe­tetlen szélsőségek között mozgó áringadozás volt, az egész világgazdasági életre kedvezőtlenül hat. Vannak tervek a megoldást illetően, de csak egy megoldás lehetséges, az, hogy kivétel nélkül minden állam fog termelni, ha megint beállnak a normáli­sabb viszonyok a termelés terén és az egyes orszá­gok közötti gazdasági és hitelérintkezés terén. Mindaddig, amig ezek a korlátok bármely ponton nem tűnnek el, addig a világgazdaság sem fog tudni ebből a válságos helyzetből kiszabadulni. Még olyan helyen is, ahol bizonyos passzivitásunk van, ha jó termésünk lesz, alkalmas lehet arra a helyzet, hogy a kivitel megjavuljon s ezzel a pasz­szivitás eltűnjön. Ezzel be is fejeztem költségvetési beszédemet, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Kiterjeszkedtem az állam­háztartással kapcsolatosan az összes kérdésekre, érintettem ezzel kapcsolatosan a gazdasági élet problémáit is. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy azokat az időket éljük, amikor talán a leg­több feladat hárul nemcsak a kormányra, hanem a társadalom minden rétegére és minden tényező­jére. Olyan időszakhoz érkeztünk, amidőn nemcsak

Next

/
Thumbnails
Contents