Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-530
132 A nemzetgyűlés 530. ülése 1926. évi április hó 16-án, pénteken. A 30%-os minimumot tüntetik fel vívmánynak, amellyel kapcsolatban bizonyos megtévesztési kísérletek is történtek a közvélemény felé, olyan kísérletek, amelyek az alkalmazottakat túikövetelöknek, a bankokkal szemben ruináló törekvésüeknek tüntették fel. Méltóztassék most megnézni, hogy — a legjobb és a legkevesebb alkalommal előforduló eseteket számbavéve — milyen helyzetbe fog kerülni az alkalmazottak egy része a 30°/o-os minimum mellett. Ha valakinek 1914-ben havi 500 aranykorona volt a fizetése, — ugyebár tehát ez a legjobb esetek egyike, viszont a- legkevesebbszer előforduló esetek közül való, — akkor az illető a 30°/ 0 os minimális arányszám mellett 10 évi szolgálat után havi 750000 korona nyugdíjat kap, 20 évi szolgálat után havi 1,125.000 koronát, 30 evi szolgálat után havi 1,500.000 koronát és teljes szolgálati ideje után: 35 vagy 40 évi szolgálat után mindössze havi 1,^75 000 koronát. Megjegyzendő, hogy a nyugdíjasok özvegyei ennek csak a leiét kapnak. Ha ezzel szembeállítjuk azt, hogy ma egy öttagú tisztviselői családnak a havi létminimuma 4,400000 és 4,200000 korona körül van, akkor méltóztatik látni, hogy a 30%-os arányszám alapján kiutalandó havi nyugdíj milyen megélhetést fog biztosítani egy olyan tisztviselőnek, aki a békében már magasabb állást töltött be és aki aranykoronákkal járult hozzá a nyugdíjalaphoz, aki egy élet munkája után jogot szerzett a tisztességes ellátásra, aki tehát nem alamizsnát kap a nyugdíjában. Mindig hallom azt, az előadó ur is, meg a mi nister ur is hangoztatták ma is, az ankéteken is, a bizottságban is, tiogy : »Nem kell nézni kérem, ne méltóztassanak nézni a merev törvényhozási szabályozást, hiszen a bankok és a vállalatok emberséges gondolkodása, humanizmusa és szociális lelkiismerete meg fogja találni azt a módszert, amely a merev törvenyparagrafusokon felülemelkedve, önként fogja megadni a tűrhető megélhetést az elvégzett munka tisztességes jutalmául.« Ezt a sajtóban is hallottuk, hallottuk a bizottsági üléseken, az ankéteken és itt is megismételte az előadó ur is, meg a minister ur is. Szinte önkénytelenül eszembe jut ilyenkor az a lisszaboni orvos, aki a nagy földrengések idején pirulákat rendelt a földrengés ellen. Eszembe jut ez és éppen ezért kell figyelmeztetnem önöket arra, hog} 7 törvény kell ide, a méltányosságon és az igazságosságon alapuló jogszabályok, ha már minden áron arra határozta el magát a minister ur, hogy ezt a kérdést törvényhozási utón szabályozza. Mert biztatások, a financkapitalizmus és a nagyipar- kapitalizmus szociális lelkéről., humanizmusáról gondoskodásáról csak aféle hatástalan pirulák, amelyek a földrengés ellen épen ugy nem védelmeznek meg, mint ahogy nem védenek meg senkit sem a kapitalizmus önzése és kizsákmányolása ellen. Csak általánosságban kívánok itt a kérdés egyes pontjaira rámutatni, hiszen a részletes tárgyalás során lesz alkalmunk arra, hogy ezt a kérdést töviről-hegyire minden oldaláról megvitassuk. Az alkalmazottak azt kívánják, hogy módosítsuk a nyugdíjszabályzatot és az utoljára élvezett törzsfizetés a lakbérrel együtt legyen a nyugdíjkiszá mitas alapja Ezt joggal kívánhatják, mert hiszen a legtöbb vállalatnál a fizetés felosztása ugy történt, hogy a fizetés négyötöd része volt a nyugdíj képes törzsfizetés, egyötöd része pedig a lakbér, viszont 1914-től kezdve — amely állapot alapján a javaslat a n3aigdíjbeszámilást elrendeli, — nagyon sok nyugdíjszabályzat változáson ment keresztül. Majdnem generális rendelkezések történtek az egész vonalon a nyugdíj szabályzatok reformjáról és mindenütt megtörtént, hogy a lakbért belefoglalták a nyugdíjszabályzatokba, még pedig ugy, hogy a nyugdíjak kiszámításánál a lakbér is alapul fog szolgálni. A törvényhozás, a nemzetgyűlés ho gyan járulhatna hozzá ahhoz, hogy egy kétoldalú szerződést borítson fel, a munkás és a munkáltató között létrejött kétoldalú szerződést semmisítsen meg? Ez nem lehetséges és én azt hiszem — feltéve, hogy különvéleményem nem fogadtatnék el, — hogy a részletes tárgyaláson argumentációnknak, kapacitációnknak lesz annyi meggyőző ereje a minister úrra, bogy be fogja látni, hogy a lakbéreket a nyugdíjkiszámitása köréből elvonni nem lehet. Ennél a kérdésnél szeretném a min'ster ur figyelmébe ajánlani azt, amit már a bizottsági ülésen is hangoztattam. Azoknak a nyugdíjasoknak javára, akik teljesen munkaképtelenek, akiknek tehát nincs módjukban az, hogy a szerény, nagyon is szerény nyugdíjuk mellett más kereset után is mehessenek, érvényesíttetni szeretnék a javaslatban egy olyan rendelkezést, hogy ezek azonnal 100%-os felértékelést kapjanak. Ez olyan szempont, amely minden különösebb argumentáció nélkül is elfogadható, különösen a minister ur számára, de elfogadható a vállalatok számára is annál is inkább, mert hiszen ez már nem hárítana rájuk nagy terhet. Elérkeztem volna most már a jogorvoslat kér déséhez. Itt egy mondatban foglalva össze véleményemet, csak ezt mondhatom : a javaslatnak ez a része is méltó a többihez. Hiszen a jogorvoslat megállapítása elől elzárkózni nem lehetett, különösen az arányszámrendszer mellett, mert egy ilyen rendszer mellett természetesen módot kellett adni az igémnogosultaknak arra, hogy jogorvoslatért a birósághoz fordulhassanak. Az érdekelteknek egy csoportja, — amint méltóztatnak tudni a javaslatból, mert egyeseknek a javaslat nem engedi meg a perindítást — a Curián felállítandó külön bíróságnál már kérheti az arányszám megváltoztatását azon az alapon, hogy az nem tünteti fel hiven a vállalatok vagyonát. Gallia curiai biró, aki azt hiszem, ért ehhez a kérdéshez egy kicsit, azt mondja erre a jogorvoslati rendszerre, erre a bírósági eljárásra, amint az a javaslatban jelentkezik, hogy ez a vállalatok felett való túlságos protekcionizmus, amely egyoldalú kedvezményekre vezet, természetesen a vállalatok javára. Én. azt, hiszem, épen a minister ur részéről sok esetben tapasztalt türelmetlenség következtében legjobban teszem, ha én erre vonatkozólag bírónak a véleményét fogom a nemzetgyűlés tudomására hozni. Legjobb lesz ez, mert a Curia egyik tiszteletreméltó tagjának lesz talán annyi respektusa az igen t. minister ur előtt, hogy neki talán nem fogja odadobni : méltóztassék tanulni, az ur nem ért ehhez a kérdéshez. Rendesen ugyanis ezt az ellenargumentumot,szokták használni. (Bnd János pénzügyniinister : Én nem mondtam! — Pikler Emil : A ministerelnök ur igy beszél velünk ! Mi nem értünk semmihez ! — Kothenstein Mór : A ministerelnök adta a jó példát!) A curiai különbirósági ól tehát Galiia curiai biró ur a következőket mondja (olvassa] : »Ennek a bíróságnak a jogköre annyira korlátolt, hogy félő képes lesz-e a nyugdíjasoknak a túlságosan alacsom 7 an megállapított nyugdijakkal szemben hathatós védelmet nyújtani?« Majd igy folytatja (olvassál: »Bármit mondjanak is a felek, ez a bíróság nem hallgathat ki tanukat, nem foganatosíthat önálló szakértői vizsgálatokat.« itt közbe kell vetnem hogy ez a rész immár tárgytalan, mert hiszen a bizottságban átment egy olyan módosító indítvány, hogy ez a curiai különbiróság, amennyiben jónak itéli és helyesnek va«y szükségesnek tartja, szakértőt a Pénzintézeti Központ szakértője mellett is meghallgathat. Azután igy folytatja Gallia (olvassa); »Rá van utalva a Pénzintézeti Központ Írásbeli szakértői
