Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-530

A- nemzetgyűlés 530. ülése 1926. tudják vetni a gazdasági élet követeiéséta szociálpolitikai követelésekkel. Ami a meghozott birői Ítéletek fentartása kérdését illeti, ebben a kérdésben ugyanarra az álláspontra helyezkedem, mint a pénzügyi bizottságban : teljesen szabadkezet kívánok e tekintetben a nemzetgyűlésnek adni s a magam részéről majd akkor meg fogom indokolni álláspontomat, miért ragaszkodom ahhoz, hogy megváltoztathatók legyenek. Szabad elhatározására bizom a nemzetgyűlésnek, hogy mely álláspont mellett döntsön. Ezekben vázoltam a magam álláspontját a törvényjavaslatot illetőleg. Nyugodt lélekkel merem állítani, hogy a kormány a kérdés megoldásában elment a legszélsőbb határig. A magunk részéről többszörösen meghallgattuk az összes véleményeket és szamot vetettünk ugy a gazdasági élettel, mint az alkalmazottak jogo^ igényeivel. Nekem meggyőződésem az, hogy ez a törvény olyan, amely r,z adott viszonyok között teljesen számol a szociálpolitikai követelményekkel, sőt merem állítani, hogy talán sok tekintetben túlmegy ezeken. Ha nézem az alkalmazottak követeléseit s eltekintek az elvi állásponttői, azt merem állítani, hogy azok majdnem 80 percentre teljesültek. Én csak örülök, hogy sikerült ezeket teljesíteni Meg vagyok győződve, hogy ha az összes igen t. képviselő urak épugy, mint azok a képviselő urak, akik résztvettek ennek a kérdésnek tárgyalásában, együtt ültek volna a két csoporttal, épen olyan tárg\ilagosan hozták volna meg a maguk Ítéletét és épen ugy látnák, hogy a kormányt nemcsak hogy nem terheli mulasztás, hanem minden alkalmat megragadott ennek a kérdésnek igazságos és helyes elintézésére. Ennek és annak a felelősségérzetnek tudatában, amely speciáliter engem köt ebben a kérdésben — hiszen nekem külön kell mérlegelnem, hogy ne történjék valami olyasmi ezen az utón sem, ami a gazdasági elet nehézségeit fokozza — kénytelen vagyok magamat leszögezni abban a tekintetben, hogy én lér^egbeli módosításokra azokon kivül, amik már megállapodásszerüen létrejöttek, nem vagyok hajlandó. (Szilágyi Lajos : Megállapodás nem volt ! A kifejezés nem helyes !) Nem fogok ráolvasni igen t. képviselőtársamra, de nagyon meg volt elégedve igen t. képviselőtársam is az elért eredménnyel. (Szilágyi Lajos : Ugy van, sok részletben !) A képviselő urnák azért teljesen szabad keze lesz a bírálatban, s nekem csak a magam álláspontját kell leszögeznem, mert szükséges, hogy ebben a kérdésben nyugalom jöjjön létre és kell, hogy a vállalatok is tudják, miről van szó, mert ezen az alapon már én sem látok semmi okot sem arra, hogj^ mérlegeiket össze ne állítsák, mert ezeknek közzétételére gazdasági és hitelpolitikai szempontból a legnagyobb szükségünk van. Kérem a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon j Elnök ; A különvélemény előadóját, Várnai Dániel képviselő urat illeti a szó. Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés î A javaslat pénzügyi tárgyalása során, már az általános vita elején benyújtottam a javaslat elvi felépítése ellen való különvéleményemet azzal a gondolattal, hogy a pénzügyi bizottsági általános vita módot fog nyújtani nekem annak eldöntésére, hogy ezt a különvéleményemet fentartsam-e vagy ne tartsam fenn. Mikor a részletes tárgyalás végére jutottunk, azt kellett látnom, hogy a javaslaton nem lényegbevágó, de semmiféle olyan módosítás sem történt, amely csak egy percenttel is enyhítette volna a javaslat szigorúságát. Én emiatt kénytelen voltam fentartani a javaslat ellen való különvéleményemet. Közben ankétek folytak egy napon keresztül az alkalmazottakkal és két napon keresztül a munkáltató érdekképviseletek : a Tébe és a Gyosz, nemkülönben a munkaadók központja megbizottaiévi április hó 16-án, pénteken. 129 val. Ezeken az ankéteken az igen t. pénzügyminister ur meghívása következtében résztvettem, hallottam, láttam, hogy mi történt ott és a kétnapos ankét következtében különösen abban a helyzetben vagyok, hogy még inkább ragaszkodjam különvéleményemhez, ahhoz a javaslathoz, amely abban foglaltatik, sőt ezen túlmenőleg ma már azt az álláspontot kezdem magaménak vallani, ma már azzal az állásponttal kezdek magam is megbarátkozni, hogy inkább semmiféle megoldása ne legyen a nyugdíjvalorizációs problémának, mint az ilyen megoldás. Méltóztassék akkor ezt a kérdést továbbra is a biróságra bizni, amely eddigi joggj^akorlatában már megmutatta, hogy tud emberien gondolkozni, hogy tudja humanitárius szempontokból mérlegelni az alkalmazottak ügyét és azokat a gazdasági érdekeket is, amelyekre a minister ur olyan nagy súlyt helyez, hogy ez a judikatura megnyugtató és kielégítő volt az alkalmazottakra, hogy maradjon meg ez, menjenek az alkalmazottak a bíróság elé, mert ez őket meg tudta védelmezni, őket a gyengéket az erősebb az önző és kizsákmányoló pénzintézetekkel szemben. (Herczegh Béla: No, csakhogy elismerik a biróság erényeit ! — Egy hang a szélsőbaloldalon : Mi a minister ur erényeit nem ismerjük el! — Herczegh Béla: A biroságét is sokszor nem ! — Kétlily Anna : Nem magánjogi tekintetben !) Fenn kell tehát tartanom különvéleményemet és ennek indokolása során legyen szabad kitérnem elsősorban arra a kérdésre, amire még a t. pénzügyminister ur kielégítő választ nem adott még, hogy miért is kellett a valorizációs kérdések komplexumából éppen a njnigdíjvalorizációra vonatkozó részt kiszakítani s törvényhozási szabályozás alá bocsátani ? Hiszen az egész komplexum keretében a valorizációs kérdéseknek igen fontos részei merültek fel, noha ezek nem oldattak meg. Itt volt az életbiztositási járadékok kérdése, a baleseti járadékok felértékelésének ügye, a gyámpénztári kezelésen alapuló pénztartozások kérdése, a hadikölcsönök, hadirokkantak, hadiözvegyek és árvák ellátási díja felértékelésének ügye, valamennyi mind olyan fontos kérdés, hogy egy pillanatnyi halasztást sem tűrhetett volna. Különösen utalok a hadikölcsönök felértékelésének kérdésére noha tentartom azt a véleményemet, hogy az elsorolt kérdések közül valamennyi nagyon fontos, valamennyi megoldásra és a legmesszebbmenő felértéklésre szorul. Azért utalok a hadikölcsönök ügyére, mert ezekben a papírokban nagyon sok kisexisztencia van érdekelve, a hadikölcsönökben sok kis exisztenciának keserves fillérei vannak beletemetve. Árvák örökségét, nyugdíjalapok vagyonát vitték a hadikölcsönökbe és ezen a ponton válik fontossá és kiemelhetóvé a többivel szemben a hadikölcsönök ügye. Ezzel kapcsolatban kell rámutatnom arra, hogy a háború alatt, de a háború belejezését követően is évekig nagyon megkímélték a háborús vagyonokat. A háború alatt a konjunktúra harácsolásaihoz nem nyúltak hozzá, az történt — amit elsősorban figyelembe kell vennünk, Exner volt pénzügyi államtitkár ur egy felolvasásából ragadom ki ezt, — hogy Teleszky János volt háborús pénzügyministerünk nem igyekezett az adóbevételeket megfelelően fokozni, hanem az egész háborút a hadikölcsönökből eredő áldozatokból viseltük, aminthogy teljesen megfelel a valóságnak, hogy akkor, amikor ilyen fontos megoldandó problémák állottak a pénzügyminister ur előtt s amikor fontosabb megoldandó feladatok is voltak, akkor a pénzügyminister ur kiszakítja a komplexumból a nyugdíjak ügyét és azt mondja, és azt mondatja, — mindazokkal, akikkel ezt mondatni módjában van — hogy a kiszakításra azért van szükség, mert a részvénytársaságok arany-