Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-530

A nemzetgyűlés 530. ülése 1926. Ha ezeket a szempontokat figyelembe vesszük, \ akKor igenis, legnagyobb szükség van ennek a törvényjavaslatnak megalkotására, amely határozott direktívákat ad és jogegységet biztosit ebben a kérdésben A biróság nincs kikapcsolva és azt hiszem, az alkalmazottak érdekeit messzemenőleg megvédjük akkor, amikor a kérdések eldöntését épen birói fórumra bizzuk. Meg vagyok győződve róla, hogy ha igen t. képviselőtársaim jobban belemélyednek a törvényjavaslatba, konstatálni fogják azt, — és ez az eredeti javaslattal szemben javulás — hogy a biróság a legmesszebbmenőleg beletekinthet a mérlegekbe, meghallgatja nemcsak a Pénzintézeti Központ véleményét, de szükség esetén még más szakértők véleményét is. Ezt a nagy kívánságot is honoráltuk, tehát mindentéle szempontot mérlegeltünk a kérdésnél. De tovább megyek. Az alkalmazottak nagyon diffikultálták — s álláspontjukat magamévá kellett tennem, de a munkaadók is hozzájárultak — hogy, ha a jövedelmezőség alapján állítjuk össze a merleget, aminek megvan a rációja, akkor olyan mérleg állhat elő, amelyben a jövedelmezőség túlzottan vagy indokolatlanul van figyelembe véve. A mérleg tehát ezen az alapon is megtámadható. Azt hiszem, mindenkiben meglehet a megnyugvás, hogy a kérdés megoldása oly kritérium alapján történt, amellyel az alkalmazottnak minden eszköz és fegyver megadatott a maga jogos igényeinek kielégítésére. A kérdés bírósági elintézése mellett még egy követelés merült fel, hogy t. i. a jövedelmezőség legyen irányadó, tehát ne a vagyonból induljunk ki. A kormánj

T nagyon könnyedén magáévá tehette volna ezt az álláspontot, — merem állítani, az érdekeltek minden sérelme nélkül. Összeállítottam az adatokat erre vonatkozólag, s ha azokkal az adatokkal, melyeket az előbb méltóztattak hallani, a vagyonátmentés szempontjából összevetem a jövedelmezőségi adatokat, a békebeli időkkel szem-« ben rendkívül kellemetlen helyzetek születtek volna meg az alkalmazottakra nézve, s azt lehet mondani, hogy nyugdíjuknak csak egy kis töredékét kapták volna meg. Csak egész röviden egy-két adatot fogok idézni ebből a szempontból ; egy-két nagyobb pénzintézet adatait és egypár iparvállalat adatait. Az Első Magyar Altalános Biztositónál a békében 5*7 millió aranykorona tisztajövedelem volt, ma 125.000 aranykorona, tehát a békebeli jövedelemnek 2%-avan meg. (Propper Sándor : A látensek ebben nincsenek benne !) Most jövedelemről van szó, ne tessék tehát látensekről beszélni. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank tisztajövedelme békében 16 millió korona volt, ma 1*1 millió, vagyis 7%. És ha felveszem azt, amit igen tisztelt képviselőtársam mond, még ha 100%-ot is vennék a látensek javára, akkor sem változik komolyan az eredmény. Sajnos, nem vagyunk tisztában azzal, hogy a nagy pénzintézetek abban a mértékben és azokban a keretekben, amelyek között voltak, ma nincsenek meg ; ezek ma középpénzintézetekké váltak s örüljünk annak, hogy ennyire tudták konzerválni életképességüket és igy megint tényezői lehetnek a hitelélet kialakulásának. Ezek az adatok nagyon komolyan intenek mindenkit a kérdések elbírálásánál. (Ugy van ! a jobboldalon./ A Rimamurányi iparvállalatnál békében 11 millió tisztajövedelem volt, most 840.000 korona, tehát 8°/o. A Salgótarjáni Kőszénnél 5 millió volt a tisztajövedelem, ami a békebelinek 41%-a. Az iparváltalatoknál — természetszerűleg, amennyiben üzemben vannak — mindinkább változik a helyzet. Hiszen méltóztatott hallani, hogy van olyan iparvállalat is, amely egészen 100°/o-ig megmentette nemcsak vagyonát, hanem teljes üzemképességét is. Ugyanez volna a helyzet akkor is, ha a tőzsdei évi április hó 16-án, pénteken. 127 értékelésből indulnék ki. Ez esetben talán itt-ott valamivel javulna az arányszám, de alapjában véve nem hiszem, hogy a jövedelmezőség alapján lehetne a tisztviselők nyugdíjkérdését helyesen megoldani. Ezeket csak annak igazolására hozom fel, hogy minden egyes szempontot figyelembe vettünk és a legnagyobb tárgyilagossággal próbáltuk a kérdést eldönteni. Ennek alapián született meg az ugynevezett arányszám kérdése, amely összeveti az 1914. évi és a mai mérleget és ebből próbáljuk konstruálni a nyugdíjak mértékét. (Pikler Emil: Milyen arányszám alapján kapott Bacher 3 milliárd tantiémet? Azt is jó volna megállapítani. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ami ezeknek tantièméknek kérdését illeti, csak egy tényre hívom fel a nemzetgyűlés figyelmét. Nem tudom, hogyan alakulnak ezek a tantiémek, nem tudom azt sem, hogy milyen a magasabb állásúak fizetése. De kétségtelen és merem állítani, hogy be fog következni rövidebb időn belül, mint gondoljuk, hogy amennyiben vannak ilyenek, ezeket meg kell szüntetni, és a vállalatok saját érdekükben is meg fogják szüntetni. (Helyeslés a balközépen.] Méltóztassanak elhinni, az élet sokkal erősebben és sokkal parancsolóbban írja elő követeléseit, mint bármely intézkedés. Ha végignézek a külföldön ebből a szempontból, akkor azt látom, hogy ott már megkezdődött a társadalomnak ez az átorganizálása. (Pikler Emil: Németországban igen ! Ott van gazdasági lelkiismeret !) Ezek a visszásságok kezdenek megszűnni és a vállalatok kezdik mérlegelni, hogy a legalsótól a legfelsőig milyen fizetéseket és javadalmakat kaphatnak. Ez itt is be fog következni, mert különben a vállalatok fogjá-k ennek hátrányát látni és merem hinni, hogy a vállalatok mégis lesznek oly erősek, hogy az élet eme követelésének eleget fognak tenni (Zaj a szélsőbaloldalon, — Kupert Rezső : Más pénzügyi politikát és más belügyi politikát !) Elnök (csengeti: Csendet kérek! Bud János pénztigyminister : Ebből a szem pontból indulva ki, még csak egy tényre szeretnék rámulatni, mégpedig arra hogy rendszerint a külföldet szokták összehasonlító például idézni. Én vettem a fáradságot és kissé foglalkoztam ennek a kérdésnek külföldi vonatkozásaival. Hiszen itt is felmerült olyan óhaj, hogy nem volna e helyes, ha az állam próbálná a kérdést állami biztosítás utján megoldani. Nem messze, a szomszédban, egyik állam ebben a formában oldotta meg a kérdést és látjuk, hogy végeredményben a nyugdíj maximuma 2 millió magxar papír koronának felel meg. Ha ebből a szempontból vizsgálom a kérdést, — utána fogok nézni, hogy mit jelentene nálunk a nyugdíj tehertétel,— akkor meg méltóztatnak látni, hogy igenis, a mi törvényhozásunkban a szociális gondolat nagyon erősen érvényesül. (Propper Sándor : Hol "? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, a szomszédos Ausztriában és Csehországban a szociáldemokrata pártnak kissé nagyobb befolyása van az ilyen kérdések elintézésébe. Én ezeket az államokat sorolom fel példaként. Az első volt Ausztria. Ha igen t. képviselőtársamat érdekli, nézze meg Csehországot, ahol a maximum 9000 csehkoronában van megállapítva. Méltóztassék ebből a szempontból nézni a kérdést, akkor nem tehet nekünk szemrehányást, hogy mi, igenis, nem törekedtünk az alkalmazottak jogos igenjeinek kielégítésére. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon ) Méltóztassanak a többi államokat megnézni, tessék végigmenni Európa összes államain, ahol a pénz erős devalvációja következett be, vájjon hogyan jutott ez a kérdés megoldásra? Méltóztassanak a példákat összevetni a mi megoldási tervezetünkkel s ha bármelyik államot veszem is — hajlandó vagyok bármely államot iskolapéldául felvenni — ennél továbbmenő terhek sehol sincsenek. Ha igy van, akkor talán okkal lehet felvetni 19*