Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-530

A nemzetgyűlés 530. ülése 1926, évi április hó 16-án, pénteken. 119 folyósítására, illetőleg az ezzel kapcsolatos intézkedések megtételére az elnököt felhatalmazni s a felmerülő szükséghez képest az 1926/27. évi költségvetési évre a hitelátvitelt engedélyezni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Láng János jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! r Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! En tulaj donképen a részleteknél akartam felszólalni a III. címhez, de amit ott el akartam mondani, azt itt is elmondhatom. Nekem a gazdasági bizottság jelentése ellen nincs kifogásom, csupán az 1926/27. évre a felsőház költségeire beállított 408.000 pengőt kifogásolom, mint ahogy ezt a kifogásolást már három költségvetés tárgyalása során megtettem azzal az indokolással, hogy ezek az összegek felhasználtatni úgysem fognak, mert a nemzetgyűlésre sokkal fontosabb feladatok hárulnak, valamint azzal az indokolással, hogy erre a tervezett felsőházra, amelynek megszervezésére voltaképen ez a 408.000 pengő ismét beállíttatik, tulaj donképen semmi szükség sincs. Háromszor megtettem már ezt a javaslatomat s kötelességemnek tartom, hogy megtegyem most is. A ministerelnök ur a múlt alkalommal, amikor a költségvetési tárgyalás során a tanítók segítségére kívántam ezt az összeget felhasználtatni, megnyugtatott arra nézve, hogy júniusig feltétlenül el fogják fogadni a felsőházi törvényt. Ugylátszik nekem lett igazam. A mi államháztartási költségvetésünk három nagy hibában leledzik. Az egyik az, hogy túlnagy a ministerek rendelkezési alapja. (Bud János pénzügyminister közbeszól.) Igen, minister ur, rendkívül nagy. Tessék nekünk egyszer összehasonlítást adni a többi államok államháztartásával, hogy ven-e például másutt a ministerelnöknek aránylag akkora rendelkezési alapja, mint Magyarországon. A másik hibája a költségvetésnek az, hogy bizonyos kiadásokra nézve az államháztartás rendkívül szűkmarkú, más kiadások tekintetében pedig luxuriózusan jár el. Ilyennek tartom én ezt a felsőház céljaira beállított 408.000 pengőt is. Ebben az országban úgy is kevés a népképviselők száma az uj választójogi törvény alapján még kevesebb lesz, sőt tudtommal a belügyminister ur azzal a nagyszerű tervvel foglalkozik, hogy a kerületi beosztások folytán megfosztva történelmi jogától egyes közületeket, a titkos kerületek számát kívánja csökkenteni. Ilyen körülmények között nekünk még egy külön felsőházat ide beállítani, hogy az az állítólagos kilengéseket, amelyek egy népképviseleti parlamentnél előjöhetnek, korlátozza, erre egyáltalán nincs szükség, mert az uj választójogi törvény alapján ebbe a nemzetgyűlésbe képviselőnek más úgysem ülhet be, csakis az, akinek engedélyezi a kormány, hogy bejöhessen. (Malasits Géza: Legjobb volna kinevezni, ugy-e !) Vannak azonban nekünk sokkal fontosabb kérdéseink is, mint a felsőházi törvény megalkotása, amelyeket törvényhozási utón szabályozni kellene, és sokkal fontosabb és lényegesebb szükségleteink, amelyeket enyhíteni kellene, mint a felsőház céljaira ilyen nagy költségek beállítása. Ott van például a nyugdíjasok helyzete, akiknek ügyét nem tudjuk rendezni, de e helyett ugyanakkor a nyugdíjas politikusoknak akarnak csinálni itt egy külön törvényhozó testületet, amely arra legyen jó, hogy a nemzetgyűlés jogait az államfői kérdés megoldásánál bizonyos tekintetben korlátozza, mert hiszen a felsőházi tagok száma a képviselőházi tagok számával szinte egyenlőnek van kontemplálva. Én nem is tartom szükségesnek a felsőházat, különösen nem addig, amig a törvényhozás a tör- I vényhatóságok ügyét nem rendezi. Jobban szeret | ném, ha a helyett, hogy ezeknek a mumia-törvényhatóságoknak mielőbbi képviseletet kivan biztosítani a kormány, a belügyminister ur a közigazgatás javítása érdekében terjesztene javaslatot a nemzetgyűlés elé és ha már nem tud és nem mer uj törvényjavaslatokat hozni, legalább az 1886. évi XXL te. alapján rendelné el a törvényhatósági bizottságok újjáalakítását, mert lehetetlen, hogy 15—16 év előtt mandátumot nyert csonka testületek ma milliárdokkal és milliárdokkal terhelhessék meg az adózókat. Elsősorban az érdekeltségek helyzetén is tessék inkább javítani. A gazdatársadalom, az iparos- és a kereskedőtársadalom egyaránt nyög a kormány hibás gazdasági politikája miatt. Ne felsőházi tagságokkal, hanem a helyzeten való gyökeres javítással tessék rajtuk segíteni. A kormány a felsőházzal tulaj donkép azt célozza, hogy a magyar középosztálynak helye legyen a törvényhozásban, mert a népképviselet házából kiszorult. Ezt tagadom, t. Nemzetgyűlés, ez erkölcsi szegénység volna reánk nézve. Ebben a törvényhozásban, a népképviselet házában, a középosztálynak ép ugy joga van és joga és módja lesz megjelenni, mint bármely más társadalmi rétegnek, csak tessenek végre azt a gyűlölködő és szétválasztó politikát, amely az alsóbb és a felsőbb társadalmi rétegek között fennáll, megszüntetni. Ezek az én indokaim arra nézve, hogy ismételten, immár harmadízben kérjem a mélyen t. Nemzetgyűlést arra, hogy a III. címnél az 1926/27. évre szóló 408.000 pengőt, mint a felsőház szervezésére vonatkozó átalányt, törölni méltóztassék. Egyebekben a gazdasági bizottság jelentését elfogadom. Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kíván szólni. Bud János pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Tisztelettel kérem t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a gazdaság bizottság jelentését változatlanul elfogadni. Nem akarok most azokkal az indokokkal nagyon behatóan foglalkozni, amelyeket HegymegiKiss Pál t. képviselő ur ebben a kérdésben felhozott. Ami elsősorban azokat a költségeket illeti, amelyeket szóvá méltóztatott tenni, ha nagyon behatolna t. képviselőtársam a külföldi költségvetésekbe, megállapítaná azt, hogy bizony aránylag is sokkal nagyobb összegek állnak rendelkezésre az egyes külföldi költségvetésekben, mint amilyen ez a magyar kormánynak rendelkezésére állanak. Ami a felsőházra vonatkozó indokolását illeti t. képviselőtársamnak, én homlokegyenest ellenkező nézeten vagyok. Nem hiszem, hogy valaha az volt az indok, hogy tulajdonképen azért kel] felsőház, hogy ott képviselve legyen a középosztály, ellenkezőleg, mindenütt, ahol parlamentáris rendszer van, a kormányzat és a parlamentáris élet megkívánja, hogy két tanácskozó testület legyen. Tulaj donképen ebből a szempontból kell megítélni a kérdést, és meg vagyok győződve, hogy amikor minden irányban mégis csak a normális élet felé haladunk, meg kell oldani ezt a kérdést is, a nemzet és az ország érdekében. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Épen ezért, mivel méltóztatik osztani ezt az álláspontomat, fel kell tételeznem, hogy ez a kérdés megoldásra kerül, és ezért gondoskodni kell a költségvetésben ennek költségeiről is. Kérem tehát ennek a tételnek elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A jelentés | első indítványával szemben Hegymegi-Kiss Pál I képviselő ur nyújtott be indítványt, amely az 18*