Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-528

91 À- nemzetgyűlés 52Ö. ülése 1926. évi március hó 29-én, hétfőn. sitani a tárgyalási elnököt előre! ! — Rakovszky István: Már megtörtént! — Horváth Zoltán: Egészen bizonyos, hogy igy lesz!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Kováts-Nagy Sándor: Terézvárosi jós!) Pakots József: Megnyugtatom önt, hogy igy is lesz! Nem meggyanusitás ez! (KovátsNagy Sándor: Ilyet nem mondhat! — Nagy Vince: Pedig ez igy van! — Hajós Kálmán: Ne nyugtasson meg, nem vagyunk rá kíváncsiak! — Horváth Zoltán: A ministerelnök azt mondotta, hogy utasitani fogja! — KovátsNagy Sándor: Független biróság! — Rakovszky István: Független biróság? — KovátsNagy Sándor: Tegyék tönkre azt is. Ez Rakovszkyhoz hasonlit!) Csodálkozom, hogy két jogászember tiltakozik az én megállapításom ellen, holott az a biró, az az elnök nem is tehet mást, mert a bűncselekményre nem tartozik az, hogy gróf Bethlen István ... (KovátsNagy Sándor: Ha tudja, hogy nem tehet mást, akkor ne tessék ugy beállítani, mintha ő nem helyesen járna el! — Nagy Vince: Épen azt mondja, hogy helyesen jár el!) Önök diskuráltak és igy nem érthették meg, mit mondottam. (Nagy Vince: A törvény betartásával meg fogja tiltani a feleletadást! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak lehetővé tenni, hogy Pakots képviselő ur is beszéljen. Pakots József: T. Képviselő urak, szíveskedjenek idefigyelni és azután érvelni. Én azt mondtam, hogy a tárgyalási elnöknek nincs is módjában megengedni, hogy egyes tanuk arról beszéljenek, hogy gróf Bethlen István milyen szerepet töltött be, mert gróf Bethlen István nem vádlott (Horváth Zoltán: Nem az ő ügye tárgyaltatik!) és nem az o ügye tárgyaltatik, hanem Windischgraetz Lajos és társainak ügye. (Kováts-Nagy Sándor: Akkor ne beszéljen róla!) Hogy miről beszélek, az az én dolgom s ha a képviselő ur nem szivesen hallgatja, módjában van jelenlététől megfosztani a nemzetgyűlést. Egyébként volt egy másik politikai per is, melynek egyik tanuja én magam voltam, nevezetesen az Ulain-féle per. Ebben az ügyben többizben tárgyaltam a ministerelnök úrral, aki többször fogadott engem, egyszer Nádosy Imre társaságában. - (Horváth Zoltán: Jó társaság!) Akkor ismertettem az Ulain-féle szerződésüggyel kapcsolatos előkészitő munkálatokat, a Döhmel-féle jelentés alapján. Amikor a főtárgyaláson beszélni akartam erről a kérdésről és elő akartam adni, hogy a ministerelnök ur mit tudott erről, mit nem tudott, az elnök azzal szakitott félbe, hogy: kérem, ez nem tartozik ide, aminthogy tényleg nem is tartozott az ügyhöz és csupán a dolog érdekessége miatt és hogy a magam szerepét megvilágítsam, meg hogy polgári kötelességemet teljesitsem annak előadásával, amelyet a nemzet érdekei ellen szőtt merényletről tudtam, kivántam a ministerelnök úrral folytatott tárgyalásaimról a biróság előtt beszámolni. Kétségtelenül megállapítható tehát, hogy a Pallavicini-féle vádat máskép elintézni nem lehet, mint a sajtóbiróság előtt lefolytatandó sajtópör által, mert a frankügy főtárgyalásán sem lesz alkalom arra, hogy ez a kérdés ott tisztáztassék. Avagy van egy másik mód is, nevezetesen az 1848 : III. te. alkalmazása, a ministerelnök ur vád alá helyezése, ami azonban nem tartozik a biróság Ítélkezése alá. Tessék e két megoldás közül valamelyiket választani, ha a ministerelnök ur a Pallavicini-féle vádat magáról elhárítani kivarrja; de tovább folytatni azt az átlátszó mesterkedést, hogy Pallavieinit csak tanuként akarják megidézni és őt kényszereszközök alkalmazásával megfélemlíteni, számára a bizonyítást lehetetlenné tenni — mivel a tanú nem bizonyithat — nem lehet. (Hajós Kálmán: A tanuzás polgári kötelesség! — Horváth Zoltán: Meg volt már, hiszen vallott! — Fráter Pál: Olvassák el Nagy Emil mai vezércikkét!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Pakots József: A legjellemzőbb az egész bizottsági jelentésre az a kontradikeió, amely a jelentés konklúziójában > nyilvánul meg. A jelentés ugyanis azt mondja hogy a ministerelnök ur nem sértette meg őrgróf Pallavicini György mentelmi jogát akkor, amikor felhívást intézett hozzá, hogy az ügyészséghez menjen és amikor utasította a rendőrséget, hogy őt megidézze. Azt mondta a ministerelnök ur, hogy megkeresi Pallavicini kihallgatásának módját, tehát már utalt arra, hogy utasitani fogja a rendőrséget és az ügyészséget, hogy idézzék meg. A mentelmi bizottság állítólag egyhangúlag azt mondta ... (KovátsNagy Sándor: Nem állítólag, mert a jelentés nem lehet hamis!) Már nyilatkozatok történtek ebben az irányban. (Kováts-Nagy Sándor: De azok az urak nem voltak ott, mert nem tagok! — Horváth Zoltán: Tagok, de nem voltak ott! — Kováts-Nagy Sándor: Folyton gyanúsítják a bizottságot!) Elnök: Kováts-Nagy Sándor képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Pakots József: A bizottsági jelentés konkluziójaképen azt a véleményt terjesztette a nemzetgyűlés elé, hogy a ministerelnök ur nem sértette meg Pallavicini képviselő ur mentelmi jogát azzal, hogy megidéztette anélkül, hogy mentelmi joga felfüggesztetett volna, viszont később azt mondja, hogy tessék felfüggeszteni a képviselő ur mentelmi jogát, hogy a képvitselő ur megidézhető legyen. Előbb tehát megidézteti a képviselő urat, és azután kéri a mentelmi jog felfüggesztését. Már maga a megidézés ténye a nemzetgyűléstől való kikérés nélkül megállapítja a mentelmi jog sérelmét. Ezzel legyünk tisztában és ezt a modalitásokkal, hogy t. i. ez kényszereszközök alkalmazásával történt-e vagy sem, nem lehet elhomályosítani. Ez mellékes dolog. A lényeg az. hogy a képviselő ur mentelmi joga megsértetett azáltal hogy megidéztetett. Azt vitatj X cl bizottsági jelentés, hogy a megidézés ténye által nem sértetett meg a mentelmi jog. És ugyanakkor, önmaga ellen érvelve, kéri a mentelmi jog felfüggesztését megidézhetés céljából. (Kováts-Nagy Sándor: Hogy a kényszerrendszabályokat is alkalmazni lehessen!) Ez paradoxon a jelentésben, amely azt bizonyítja, hogy maga a bizottság nem tudott mit csinálni a kérdéssel, de minthogy már preokkupálva volt ebben a kérdésben a véleménye, mert sajnos az ügybe belejátszott a politika, ennélfogva javasolta, hogy Pallavicini Györgyöt ki kell adni és megállapítja, hogy a mentemi jog nincs megsértve. Ez veszélyes játék, melynek - következményeit mag fogjuk szenvedni a későbbi időkben, mert e vita anyagát fogják majd olvasni és esetleg olyan kormányok, melyeknek céljai talán egészen azonosak lesznek a Bethlen-kormányéival, jogforrást fognak benne keresni és precedenst fognak belőle alkotni a maguk erőszakos politikájának érvényesitésére. Oda fog ez vezetni, hogy korlátozhatják és befolyásolhatják a nemzetgyűlés tagjait, akik a kormány politikájával nincsenek azonos felfogáson. És itt van a végzetes baj, amely ebből az egész kérdésből származik,