Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-512

40 A nemzetgyűlés 512. ülése 192\ Csendet kérek! Házszabályellenesen nem cselekedtem. Elrendeltem a kinyornatást; a kinyomatás megtörtént. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol van a kinyomatott jelentés?) A képviselő urak a mai napon kézhez fogják kapni. Tiz példány már is rendelkezésére áll a képviselő uraknak, a többi pedig útban van. (Nagy zaj a baloldalon.) Hogy a kinyomatott jelentés nem érkezik ide pontosan Vá2 órára, ez nem az elnök mulasztása, hanem más technikai akadálya lehetett a dolognak. (Fábián Béla: Hogy lehet anélkül tárgyalni? — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Midőn kijelentem tehát a képviselő urnák, hogy a jelentések a mai ülés folyamán ki lesznek osztva, ebben a képviselő urak megnyugodhatnak és igy mindazok az aggályok, amelyeket felhozni szivesek voltak, elesnek. (Hedry Lőrinc: Ez is csak szélmalomharc volt! — Zaj.) Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e napirendi javaslatomat elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik napirendi javaslatomat elfogadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. Megállapítom, hogy az elnöki napirendi javaslat fogadtatott el. Most kaptam a jelentést, hogy a kinyomatott jelentések beérkeztek. (Felkiáltások a jobboldalon: Mit akarnak mégf — Rassay Károly: Nem ma, hanem előbb kell beérkezni és a házszabály szerint csak azután lehet napirendre kitűzni! — Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ráday Gedeon képviselő ur a házszabályok 205. §-ának a) pontja alapján személyes kérdésben kért szót. Gr. Ráday Gedeon: T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt a t. Nemzetgyűlés elnézését kell kérnem, hogy ilyen komoly időben személyes ügyekkel hozakodom itt elő, de kényszerítve lettem rá és kényszerítve vagyok végtére is útját vágni annak, hogy az én szerény személyemmel kapcsolatosan úgyszólván nap-nap mellett tendenciózus és a valóságnak meg- nem felelő felszólalások történjenek a Házban. A mentelmi ügyek tárgyalásánál, nevezetesen Vanczák János t. képviselő ur mentelmi ügyével! kapcsolatosan, Propper képviselő ur már napokkal ezelőtt annak a nézetének adott kifejezést, hogy itt nem egyformán mérik az igazságot: Vanczák Jánosnak felfüggesztik a mentelmi jogát, őt kiadja a Ház, de a többségi párt grófi tagjait másként kezelik, — és itt csekély személyemmel kapcsolatban van az ügy — igy a többségi pártnak egy tagját, aki ártatlan adófizető polgárokat — Propper képviselő ur mondotta — (Esztergályos János: Én mondottam!) — Legyen büszke rá!... somfabottal támad meg, és kergeti az utcán azt, ki nem adja, Tegnap azután Esztergályos t, képviselő ur felszólalásában — igérem, hogy nagyon-nagyon rövid leszek — a következőket mondja (Olvassa): »Nem olyan régen történt, csak az elmúlt napokban, hogy egyik egységespárti képviselőtársunkról volt szó aki durván, ahogy férfiak férfiakkal szemben nem szoktak eljárni, legalább is úriemberek nem járnak ugy el, — a kioktatást nagyon köszönöm — nyilvános helyen megtámadta egy polgártársát. Ez a polgártársunk nem birt magának máskép elégtévenni, tiszteletben tartva a törvényt és a törvényes eljárást, mint ugy, hogy feljelentést tett az illető egységespárti képviselőtársunk ellen. Természetesen az ügyészség megkeresést intézett a nemzetgyűléshez az illető egységespárti képviselő kiadása iránt, és midőn 5. évi február hó 24-én, szerdán. egy férfi, egy nemzetgyűlési képviselő a mentelmi jogában bizva, megtámadott nyilvános helyen bottal egy polgártársat, a brutális támadásra, amelyet az az egységespárti gróf intézett egy egyszerű földi halandó, egy egyszerű magyar polgár ellen, a mentelmi bizottság jelentése alapján a t. túloldal kimondotta, hogy zaklatás esete látszik fenforogni. Egy brutális tényről van szó, s ha másért nem, utcai botrány okozásért vagy közesendháboritásért azt az egységespárti grófot el kellett volna ítélni.« Méltóztassék megengedni, hogy minden kommentár nélkül csak pár szóval kénytelen vagyok azzal untatni a t. Nemzetgyűlést, hogy elmondjam azt az esetet, amelyet ugy állítanak be szociáldemokrata t. képviselőtársaim, mintha én brutálisan, bottal s orozva támadtam volna meg egy polgártársamat. Az eset röviden a következő: Két évvel ezelőtt a Felső-Margitszigeten egy társaságban vacsoráztam, s egyik barátom, akinek autója van, meghívott, hogy azon hazavisz. A Margitszigeten szembejött egy kivilágított autó, amely nem tért ki, jóllehet az egész ut szabadon volt. Csakis t. barátom lélek jelenlétének volt köszönhető, aki a gépet maga vezette, hogy nagy autószerencsétlenség nem történt. A kocsivezetők között szóváltás támadt, amelybe én nem elegyedtem bele. Egy idő múlva azonban a másik kocsivezető leugrott autójáról, odaszaladt az oldalamon ülő barátomhoz, elkapta a kezét és elkezdte azt csavarni. Magától értetődik, hogy emberbaráti kötelességet teljesítettem, amikor közbeléptem és energikus hangon felszólítottam az illetőt, akinek nincs szerencsém tudni a nevét a mai napig sem, hogy eressze el a barátom kezét. Hogy akkor botomat, vagy öklömet emeltem rá, az valószínű, de ez emberbaráti kötelesség, amelyet nemcsak jó barátommal szemben tettem meg, hanem megtettem volna minden embertársammal szemben, ha látom, hogy megtámadják és szorult helyzetben van. Ezt Propper vagy Esztergályos képviselő urakkal szemben is valószínűleg is megtenném. (Zsirkay János: Ö megnézte volna-e előbb, hogy benn van-e a szakszervezetben!) Ez a rideg tényállás és tény az, hogy barátom hat héten át járt a Kuzmik-klinikára, : mert oly erősen sérült meg a csavarás által a keze, hogy heteken keresztül nem használhatta. Én a nemzetgyűlés bölcs belátására bízom, hogy ki itt a támadó, ki mondott itt ebben igazat (Zsirkay János: Ö az igazságot csavarta ki!) és hogy néz ki az a vérengző egységespárti gróf képviselő, aki békés adófizető polgártársakat az éjszakában fejbever. További kommentárt nem fűzök ehhez s a nemzetgyűlés tagjaitól még egyszer bocsánatot kérek, hogy ezzel untattam. A t. túloldal tagjait pedig arra kérem, méltóztassék egyszer már az ilyen átlátszó, tendenciózus és rosszindulatú felszólalásokkal felhagyni. Elnök: Dénes István képviselő ur a házszabályok 205. t-ának a) pontja alapján kért szót. Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Bocsánatot kérek, de nagyon rövid ideig, néhány percig veszem csak igénybe a t, Nemzetgyűlés figyelmét. Csontos Imre t. képviselőtársam tegnap a kérdést, amely közöttem és közötte felmerült, ugy állította be, mint hogyha én Kálmán Imrétől valótlan adatot kaptam volna és valótlan nyilatkozatot produkáltam volna a nemzetgyűlés előtt" Bejelentem azt a t. Nemzetgyűlésnek, hogy én magam utasítottam Kálmán Imrét arra, hogy a karcagi járásbíróság