Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-523

A nemzetgyűlés 523. ülése 192t kulációja, hogy a többségi párt majd széjjelmálik, és ha mondanak önök itt néhány szangvinikus beszédet, amely tele van politikai kétértelműségekkel, hangzatos politikai bonibasztokkal, de amelyeknek komoly súlya és jelentősége nincs, erre mi el fogunk futni és széjjel fogunk szaladni. Ebben ne ringassák magukat. Megnyugtathatom abban a tekintetben is önöket, hogy mi akkor, mikor a vita bezárását határoztuk el, tulaj donképen önöknek tettünk szívességet. (U.gy van! a jobboldalon.) Hiszen Rakoyszky István előttem felszólalt t. képviselő ur a legfényesebben bebizonyitotta, hogy nemcsak semmi uj mondanivalója nincs, hanem egyáltalán beszédének fele uj ságközlemények felolvasásával telt el. Ez a legfényesebb dokumentuma annak, hogy ennek a vitának úgyis vége lett volna, (Rothenstein Mór: Ha okosabbak lettek volna!) ha mi a vita bezárását el nem határozzuk, egyrészt azért, mert a t. képviselő uraknak nem volt komoly mondanivalójuk már ebben a kérdésben, mert ebben már mindent elmondottak. Az csak naivitás, hogy a napló nincs kinyomatva, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság naplójegyzetei nem kerültek itt szétosztásra! Hiszen a naplót tudtommal több példányban leirták, az mindenkinek rendelkezésére áll. Itt semmiféle erőszak nem történt az ellenzékkel szemben. (Lendvai István: Nem ajánlanám Rothensteinnel szemben az erőszakot!) Amit a t. képviselő ur annyira hangsúlyozott, visszanézve a múltba, amikor ő a politikai erkölcsnek és a közéleti tisztességnek és tisztaságnak — hogy ugy fejezzem ki magamat — légkörében éltünk, és szomorúan s szinte olyan megvetően nézte a mai közéletet, erre csak az a válaszom, hogy a t. képviselő ur — sajnálom, hogv nincs itt a napló, felolvasnám neki — gróf Tisza Istvánnal szemben ugyancsak^ a közéleti tisztességre, a közéleti tisztaságra és a közéleti erkölcsre appellált, mert neki az az erkölcs sem felelt meg, ez sem felel meg, neki nem felel meg az az erkölcs, amely munkában, komoly tevékenységben, nemzeti alkotásokban nyilatkozik meg, hanem amely megnyilatkozik itt hangulatos narlamenti beszédekben. (Barabás Samu: Gyűlöletben!) T. Nemzetgyűlés! Neim! fejezhetném be beszédemet anélkül, hogy rá ne mutassak még két-három dologra. Ezek közül az egvik az, hogy sem a^ kisebbségi javaslat, sem a különvélemény egyáltalában nem is tendálja a kormány jogi felelősségét. Hogy itt egy-két szocialista képviselő ur incidentaliter ear mondatban felvetette a kormány jogi felelősségét, az egyáltalában komolynak nem tekinthető. Ha •politikai felelősségről van szó, ha politikai felelősségről beszélünk, erről parlamentáris felfogás szerint máskép, mint többségi szavazással dönteni nem lehet. Azt hiszem, hogy már a vita bezárását elrendelő javaslat tekintetében is módjában volt a t. kisebbségnek meggyőződni arról, hogv a többséer milyen formában és mii ven mértékben alakult ki a kormány mögött. De módja van xaég: másból is meggyőződni, abból, hosry a -többségi pártoknak, a kormánvt támogató pártoknak minden tagja, ha detail-Vérdésekben van is közöttük nézetbeli különbség, egyben egyetértenek és ez az, hogy ebből az ügyből kifolyólag incidentaliter, mesterségesen erőszakolt és be nem bizonyitott vád^k és gvanusitások alánján mi a mi ministerelnökünket és kormányunkat eleiteni nem fogjuk. (UQV van! Ugy van! a jobboldalon és a, közéven. ) Rá kell itt mutatnom még egy körülNAPLO. XL. I évi március hó 22-én, hétfőn, 441 menyre és enélkül igazán nem tudnám befejezni beszédemet. Én Andrássy Gyula gróf t. képviselő urat tekintem annak az ellenzéki taktikának tanitómesteréül, amely taktika itt megnyilatkozott abban, hog^y mikor a magyar ministerelnök genfi útjára ment, (Gr. Andrássy Gyula: Semmi közöm hozzá!) olyan útravalót adtak neki, amely útravalót sehol a világon egy ministerelnöknek, aki az ország közérdekű ügyeinek védelmezésére megy ki, adni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) A szerb parlamentben történt meg, hogy egy szerb képviselő ki merte ejteni a száján azt a szót, hogy jobb dolga volt a vajdaságbeli és a bácskai lakosságnak a régi magyar rezsim alatt, mint van most a szerbek alatt s az illető —- ószerbiai képviselő volt — beszédét tovább nem folytathatta s majdnem kivitték a parlament terméből. Engiedelmet kérek, visszagondolok a régmúlt politikai időkre... (Lendvai István: Amikor még szakállt hordott! — Zaj a, jobboldalon. — Halljuk! Halljuk!) Ne zavarjon a képviselő ur! (Lendvai István: Nem zavarom, de szakálla volt!) A t. képviselő ur ne provokálja ki belőlem, hogy megismételjem mátészalkai beszédét, mert akkor el fog pirulni. (Lendvai István: Egészen bátran megismételheti! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ha visszagondolok a régmúlt politikai • időkre és ezekből az időkből figyelemmel végigolvasom mindazoknak a nagy politikai eseményeknek a lefolyását, amelyek a közelmúlt két évtizedében lejátszódtak, azt látom, hogy azok nagyrészt Andrássy Gyula gróf és Tisza István gróf körül jegecesedtek ki. Nem akarok most visszatérni erre a politikára és ennek a politikának az ismertetésére, egyet azonban mégis meg kell állapitanom és ez az, hogy hivatkozom egy objektiv kritikusra. Ez az objektív kritikus gróf Czernin Ottokár, (Derültség és zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Pikler Emil: Nagyon objektiv!) aki emlékirataiban megemlékezik a legutóbbi politikai eseményekről, amelyek közvetlenül a forradalom előtt lezajlottak és ezt ajánlom a t. képviselő ur figyelmébe. (Lendvai István: Köszönöm szépen. Szoktam olvasni is, nemcsak irni! Legyen nyugodt!) Én tisztán látom, — elvégre mindenki a maga meggyőződése szerint itéli meg a szituációt s nekem is jogom van ahhoz, hogy a magam szemével nézzem az eseményeket (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) — az én meggyőződésem az, hogy ennek az egész ellenzéki hadjáratnak gróf Andrássy Gyula és Vázsonyi Vilmos a szellemi vezetői. (Ugy van! jobbfelöl.) Régi fegyvertársak, a parlamenti vizsgálóbizottságban is Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur nemcsak mint az igazság keresője, hanem mint "Windisehgraetz herceg ur védelmezője mutatta be magát. Hogy a végső konzekvenciákat elmondjam, egészen különösnek és sajátságosnak tartom, hogy egy ilyen ügyben, amely elvégére mégsem olyan nemzeti ügy, amely nemzeti szempontból és országos szempontból olyan jelentőségű volna, amelyben az egész ellenzéknek egy egységes frontot kell kialakítani, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért?) mondom, különösnek tartom, hogy a történelmi osztály képviselői Rothenstein Mór t, képviselőtársammal (Rakovszky István: Tisztességes ember, nem hamisított frankot! Demokrácia! — Szomjas Gusztáv: A legitimista pártba való emberek hamisitottak! — Zaj.) és Vázsonyi t. képviselőtársammal, Nagy Vincével együtt haladnak. 62