Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-523
438 Ä nemzetgyűlés 523. ülése 1926. évi március hó 22-én, hétfőn. tudja elképzelni azt, hogy egy banikdirektor, aki okos ember, (Hegymegi-Kiss Pál: Miért nem volt szabad nekünk ezt az embert meghallgatnumk a bizottságbainl), szabadon járhat itt akkor, amikor elősegíti egy ilyen bűntett leplezését azzal, hogy még manapság is nagynak tekintendő összeggel segitette elő a frankhamisítást. Megmondom: azért lehetséges ez, mert Baross volt olyan okos és azt mondta, ha hozzám nyúltok, én beszélek, mig ez a szerencsétlen Windischgraetz, aki ezután, beszélni fog, eddig hallgatott. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Drozdy Győző: Csak csuknák le Telekit, annak is megnyílnék a szája!) Nem mondhatok az egész eljárás felett elitélőbb kritikát, mint aminőt gróf Zichy János t. barátom mondott, amely nem! volt egyéb, mint vád a kormány eljárása ellen» hogy nem tette meg kötelességét, aggályosnak tartja & kormány magatartását, de beszéde végén mégis — hogy Vas© helyettes ministerelnök urat megnyugtassa — kijelentette, hogy a többségi jelentést elfogadja. Ez épen olyan benyomást tesz rám, mint annak a kuruzslónak működése, akihez beteget hoznak tele fekéllyel; a kuruzsló nézi jobbról 1 és balról, okoskodik, szeretne rajta segiteni, de nem tud, és a vége az, hogy rányom a sebre agy flastromot. Ezzel ideig-óráig eltakarja a fekélyt, de az azért fáj. Ugyanilyen fájdalmas volt az a flastrom is, amelyet Zichy János gróf adott a kormánypártnak, olyan elitélés volt ez, amelynél erősebbet ezen az oldalon sem lehet hangoztatni. Én az igen t. barátom állásfoglalását nagyoln megértem. Él benne a régi néppárti becsületesség-, amely a népszabadságot, a tiszta választásokat biztosítani akarta. Akarta a közéleti tisztaságot is, amely a mai viszonyokat a múlttal összehasonlitva nagyon visszafejlődött. Ez a régi iskola, amelyet vezéreink vallottak, él btenne. Ezért nem tudta magát ezektől a befolyásoktól mentesíteni, amelyek az említett példánál a kuruzsló-orvos szerepére vezettek. Itt volt azután Apponyi Albert .gróf t. képviselőtársunk beszéde. Egy olyan nagy elme, olyan nagy parlamenti jártassággal és tapasztalattal rendelkező férfiú, mint aminő Apponyi Albert gróf, kijelenti, hogy nem tud eligazodni, nem ismeri ki magát ebben a kérdésben. (Lendvai István: Régi szokása szerint!) Ha ő nem tud itt kíiigazodni, (Lendvai István: A Pesti Nanlóban el tud igazodni!) akkor hogy igazodjék ki más? Ö nem fogadja el sem a többségi, sem a kisebbségi véleményt. Megérteném Aüponyi Albert gróf t. képviselőtársam eljárását, ha ez az első eset volna. Ez a frankhamisitási ügy önmagában olyan hihetetlen dolog, hogy az ember nem hinné el, ha nem látná, hogy ez valóban tény, megtörtént, hiszen vádlottak ürmeik. (Drozdy Győző: És vádlottak nem ülnek!) De mikor egész sorozata van ilyen világraszóló botrányoknak, akkor más a helyziet. Itt van az Eskütt-ügy. Olvassák el azt az indokolást. — nem akarom önök előtt idézni, mert hant alatt fekszik az illető — (Drozdy Győző: Töreky ur meggyalázta Nagyatádi emlékét! —Farkas István: Rákenteik mindéint!) amely az ebben az ösryben hozott birói ítélettel kapcsolatos. Megtörténik az, hogy eíey naeryon szegény, hitvánv kis földhözragadt hivatalnok ócska maga elé idézteti az egész ministeriu mot és csak ugy hailandó vall ami. (Lendvai István: Ez a demokrácia! Bocsánatot kérek! — Propper Sándor: Ministertakiáos a rendorfosdaban! — Za.'.) Ministerelnök ur, ön adósunk még. Kétszer megieérte, (Zaj.) hogy azt a listát, amtslven a ministerelnök ur volt ministertársainak hozzátartozói is szerepelnek, a Háznak be fogja mutatni. (Zaj a jobboldalon.) Kétszer is megígérte. (Nagy Vince: Szilágyi Lajos azt mondotta, hogy gazember Bethlen!) Én ezt sohasem mondtam. (Szilágyi Lajos: Nagyon sajnálom! Beugrottam, mert hamis levelet olvastak fel! — Zaj és éljenzés a jobboldalon. — Szilágyi Lajos: Nagyon sajnálom, hogy beugrottam! — Farkas István: Jó, csak sajnálja, tudjuk az okát!) Nagyon szép. (Szomjas Gusztáv: Etikáról tehát ne beszéljünk! — Kováís-Nagy Sándor: Hamis levelekkel dolgoznak! — Nagy zaj. — Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos: Nem is ugrom be másodszor!) Helyes, t. képviselő ur. Ez nagyon nagy lépés és nagy erkölcsi fölényt mutatott volna, ha nem várta volna be azt, mig egy Rakovszky Istvánnak kell jönniei, hogy a mai kijelentést megtegye itt. (Szilágyi Lajos: Én már nyilatkoztam ebben a kérdésben. — Zaj.) Itt volt azután a szokolhamisitás ügye, itt van a Petrichevich—Horváth-ügy. (Zaj a jobboldalon.) Itt van a fel nem fedezett és büntetetlen bűntények egész sorosata. Mindezek után Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam odakonkludál, hogy ő — ha már elfogad egy iínditványt. — Farkas Tibor t. képviselőtársam indítványát fogadja el. Nincs kifogásom ez ellen, én is elfogadóim, ha ezt a többség honorálja, mert nem akarok elsietett ítéletet mondani. Szívesen elfogadcm ezt az indítványt is, ha megvan a garancia, hogy nem nyomják el a szólásszabadságot és nem nyomják el annak lehetőségét, hogv teljes, tiszta világosság derüljön erre az egész ominózus ügyre. A t, képviseílő ur azt mondotta, miután előadta mindazokat a súlyos mnlasiztásokat, amelyeket a kormány elkövetett, hogy ő Bethlen gróf lelkiismeretére bizza, hogy távozzék-e, vagy sem. (Zaj és felkiáltások a sz\élsőbaloldalcn: Jóra, bízza! — Propper Sándor: Kutyára hájat! — Farkas István: Jó kis lelkiismeret!) Nem akarom a ministerelnök úrra. vonatkoztatni, de eszembe jutnak az angol költő szé/n szavai, amelyek így szólnak: Nézd ott a messze égbolton, a nas"y távolban haldokló fényét ama kis csillagnak és hidd el, sok embernek lelkében a lelkiismeret nem nyilvánul meg még ennyire sem (Zaj.) Elnök: A képviselő ur beszedideiéből még csak egy perc van hátra, kénem tehát, szíveskedjék beszédét befejezni. (Zaj a jobboldalon.) Rakovszky István: Ezeknél fogva megiálllapitom .hogy a^ t. ministerelnök ur (Halljuk! Halljunk! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) nem alkalmas arra, hogy a külföldi preszitizsre való hivatkozással'! tovább is megmaradjon a hatalmon. Köztem és a ministerelnök ur között egy áthidalhatatlan ellentét van;. (Ugy van! Uffv van! a jobboldalon. — Nagy zaj. — Drozdy Győző: A tisztesség folyója igazán athid!alhatatlían! — Farkas István: Igazat mondott, tehát felzúdultak!) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky István: Közte és köztem és barátaim között egyetlenegy íközös dolog van, hogy ő ugy, mint x\ÍPponyi Albert gróf, mint Andrássy gróf, mint én is kényteleneik voltunk ősi rögünket otthagyni és ebben a megUyomoritott, összetört országban meghnzódnii. (Naay zaj a jobboldalon. — Bessenyey Zénó: Egymással verekedni! —Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Meghoztuk ezt az áldozatot, szeretetből ez ország iránt, vérző> szivvel, összetört lelkülettel. Neiki egy kötelessége van. szintén az ország érdiekében, lemondani és átadni a hatalmat olyafapknak!, akik menten állanak.
