Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-522

á nemzetgyűlés 522. ülése 1926. A jövedelemadóra vomatkozólag azt a kijelentést tette a minister ur, hogy az egyensúlyozás és arányosítás érdiekében most folytat az érdekeltségekkel tárgyalásokat. Szeretném tucíni, mi köze az érdekeltségeknek ahnoiz, hogy a minister ur mennyi adót vet ki és hogyan arányosítja azokat. (Barthos Andor: Ahhoz csak van köze, hogy mit fizet! — Kabók Lajos: A keresteti adónál miéirt nincs köze? — Urbanics Kálmán: Hogyne volna, megmondják 'neki, hogy mit fizet. — Elnök csenget. — Kabók Lajos: Megkérdeztek egy adózót? Levonják a bér réből.) A földadót felemeli a minister ur, de a bankok, a budapesti nagytőkének szervezetei nem fizetnek elegendő adót. Hisziew a minister ur egyszer azt a kijelentést tette épen Bacher adójának kérdéseméi, hogy nem tudja megfogni a mozgótokét. (Zaj. — Barthos Andor: Sehol sem tudjak!) Nagyon jól tudom, hogy nem tudják megfogni, ahogy meg tudják fogni a földbirtokot, de hogy egy pónzügymmiste<r egyenesen lemondjon arról, hogy megfogja a mozgótőkét... (Zaj. — Bud János péiizügyminister: Nem lehet igy beszélni! Majd fellelek!) Méltóztassék felelni, engem most is a legteljesebb jóhiszeműség és a legtisztább meggyőződés vezet ebben a kérdésben. Épen a minister urnák a legutóbbi esztendőben kifejtett tevékenységével ebben az irányban nem vaglyunk megelégedve, és mert szociális szempontokat is szeretnénk érvényesíteni és a magyar termelés érdekeit szeretnők érvényesíteni az uj pönzügyi politikában, azért nem fogadhatom ell a minister ur válaszát. A minister ur csak általánosságban válaszolt és nem mondta határozotan azt, hogy milyen formában, milyen módon és milyen személyekkel óhajtja ezt a kérdést megtoldani. Még csak egy momentumot akarnék megemlíteni. Meggyőződésem szerint nemcsak nem szabad a koncentrációkat szaporitani, hanem ellenkezőleg arra kell törekednünk, hogy szétveressenek a koncentrációk. Sokkal jobban megbízom az egyes ministeriumok vezetőségében, pl. a népjóléti minister ur szociális érzésében (Mozgás a szélsőbaloldalon-) abból a szempontból, hogy ministeriumában olyan szempontokat tud majd érvényesíteni, amelyeket a kisiparral és a kiskereskedelemmel szemben mi is érvényesíteni akarunk. Ettől a központtól, bárki legyen az élén, még ha jóhiszemű ember, magyar ember, keresztény ember áll is az élén, (Zaj.) ilyen szempontok érvényesülését nem várhatom, mert ez egy takarékossági gépezet lesz, amely papiroson esetleg ki fog mutatni takarékosságot, tényleg azonban nem. A t. minister úrhoz egy kérést szeretnék intézni. Legalább abban az irányban kérek konkrét megnyugtatást, hogy a minister ur nem fogja az egésiz anyagbeszerzést márólholnapra megvalósítani, hanem fog talán egy kisérleti időt behozni és egyik vagy másik anyaggal, például a szénnel fog kísérletet tenni. Ez volna az egyedüli egészséges dolog. A szénbeszerzésnél lehet ezt a legkönnyebben megvalósítani, mert a Máv.-nak meg vannak a raktárai és csuzdái. Méltóztassék a szénnél próbát tenni és ha itt egy ilyen beszerzési koncentráció sikerül, akkor méltóztassék! azután fokozatosan, szervesen, a szervezés elemi követelményeit tekintetbe véve és nem bürokratikusán a dolgot megvalósitani. A választ nem fogadom el. (Zaj.) Elnök: A pénzügyminister ur kíván nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T, Nemzetgyüévi március hó 20-án, szombaton. 423 lés! (Halljuk! Halljuk!) A magam részéről nem válaszolnék, ha igen t. képviselőtársam (Zaj a Ház minden oldalán. Halljuk! Halljuk!) fel nem használta volna az alkalmat és tulajdonképen egészen más területekre is el nem kalandozott volna. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: A minister ur is elkalandozott Eckhardt Tibor beszédére!) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Bud János pénzügyminister: A képviselő ur beszéde kényszeritett engem a kitérésre. Az igen t, képviselő ur említette a Bacher-ügyet, s ezért voltam kénytelen én is erre kitérni. Méltóztassék erre visszaemlékezni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elsősorban őszintén megvallom, hogy nem tudom, hogy ki erősebb híve a koncentrációnak, én-e vagy képviselőtársam. Mert én azt mondottam: felmerült egy terv, amelyre nézve a kormány még álláspontot egyáltalán nem foglalt el és csak akkor lehet erről a kérdésről beszélni, ha már lesz egy álláspont, amikor a kormány természetesen kötelességének fogja tartani, hogy a közvéleményt ebben a kérdésben tájékoztassa. Igen t. képviselőtársam pedig, amikor első beszédében erről a kérdésről beszélt, állást foglalt ellene a végletekig, de a végén ugy magyarázta, hogyha akarom igy, ha akarom ugy érthetem. Teljesen igaza van képviselőtársamnak, hogyha létesíttetnék az illető szerv, a kinevezés olyan formában történhetik, amint említette. De most a második beszédlében megint ellene beszíél, a végén pedig javaslatokat tesz a kérdés miként való megoldására. Ebből önkénytelenül arra következtetek, hogy igen t. képviselőtársam bensejében nincs tisztában a kérdéssel, és nem tud állást foglalni sem mellette, sem ellene; szeretné megoldani és nem is. Ha pedig megoldaná, akkor ilyen és ilyen módon oldaná meg, mondta képviselőtársam. Tessék határozottan és nyíltan beszélni. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos: Azt akarja, hogy zsidó ne legyen!) Egy bizalmatlansági indítványt is tett — valószínűleg abban az irányban, hogy a hátamögött álló partot is megnyerje az» ő álláspontjának. Megnyugtathatom igen t. képviselőtársamat, hogy súlyosabb és kellemetlenbb hely mint a pénzügyministeri szék a mai időkben a világon nincs. Én nem akartam pénzügyminister lenni. Méltóztassék utána nézni, milyen hosszas és hónapokon át folyt tárgyalások eredményezték, hogy végre vállaltam ezt mint kötelességet. Nekem nem fog soha sem fájni, ha innen^ távoznom kell. Az örömnapom lesz, mert végre meg fogok szabadulni attól az óriási felelősségtől, és ettől az óriási felelősség alatt álló munkától, mellyel ez kapcsolatban van. (Folytonos zaj. — Vázsonyi Vilmos: Mi az egész kormánynak akarunk ilyen örömnapot szerezni. — Derültség. — Rothenstein Mór: Ugylátszi'k, bajok vannak!) Ez az öröme a t. képviselő urnák nem egyhamar fog megvalósulni. Még egy kérdéssel alkarok felszólalásomban foglalkozni. Nem nagyon szoktam hivatkozni, hogy én is tudnék igy vagy ugy eljárni, de megnyugtathatom igen t. képviselőtársamat, hogyha arról volna szó, hogy én is csak szónokoljak, talán fulmináns beszédeket mondjak, fel merném venni a versenyt igen t..képviselőtársammal. Tessék elhinni, tudnék én szónokolni minden irányban, hogy ilyen eredményt és olyan eredményt kell elérni. De nem beszélni kell, ir;cn t képviselőtársam. Tessék át-