Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-522

4Í6 À nemzetgyűlés 522. ülése 1926. Egyikünk sem alkalmas arra, hogy valami különös bizalmat keltsen ez iránt a terv iránt a keresztény magyar gazdasági életben és a keresztény magyar tömegekben. (Farkas István: Mindkettő kormánypárti! — Lendvai István: Ismét Petrichevich! ügy is régen hallottunk már róla! — Vázsonyi Vilmos: Szterényi jó kálomista! — Pikler Emil: Szterényi jó keresztény, régi kálvinista! — Lendvai István: Nem szeretném, ha az én kereszténységem olyan talpfákon nyugodnék, mint a Szteréüyié! — Derültség a középen.) Nagyon jól tudják a képviselő urak hogy mi a zsidó kérdési egész más szemszögből nézzük, mert mi Szterényit hamisitatlan zsidónak tartjuk ma is. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. — Vázsonyi Vilmos: De mi átengedjük! — Lendvai István: Mi pedig visszautaljuk! — Derültség. — Farkas István: Úgyis odavaló az egységespártba! — Barthos Andor: Mi ez? Politikai football?) Elnök: Lendvai képviselő urat kérem, ne méltóztassék folytonosan közbeszólni. (Zaj.) Ba.iesy-Zsilinszky Endre: Mielőtt e kérdés személyes vonatkozásaira rátérnék és idevonatkozó aggodalmaimmal foglalkoznám, a kérdés tárgyi részét szeretném megvitatni és rámutatni azokra a'z okokra, amelyek miatt nemcsak mi, fajvédők, hanem merem állitani, az egész keresztény magyar gazdasági közvélemény ellene van ennek a tervnek (Farkas István: Az biztos, hogy panamafészek lesz!) és minden erejét meg* fogja feszíteni arra, hogy ez a halvaszületett idea meg ne valósittassék. Hat esztendő óta igyekszem a magyar közéletet nemcsak felületesen, hanem keresztmetszetében is megismerni és e hat esztendő alatt megállapítottam, hogy az egyik ok, amiért Magyarországon sok szép és okos idea nem valósult meg, az, hogy ebből az országból, társadalmából és népéből a szervező képességek a történelmi fejlődés során valósággal kivesztek. A magyar nép a maga hatalmas katonai és államszervező erejével győzött az itt élő népek felett, amikor Európába jött s ma, — merem állitani — a magyarnál szervezetlenebb társadalom nincs, (Baticz Gyula: De lebecsüli ezt az országot!) kevesebb szervező erő sehol sincs, mint Magyarországon, nehezebben szervezhető nép nincs, mint a magyar. Én nem becsülöm le, csak megállapítom azokat a hiányokat, amelyeket mi pótolni fogunk. (Baticz Gyula: A fajvédelembe nem akar a nép beleszervezkedni !) Magyarországon, ahol a keresztény gazdasági élet valósággal polgárimbo-ruszerüien áll szemben a zsidó gazdasági éltettel, s egymással szemben egyik is, másik; is megBzervezkedik, nálunk ezeket a szervező erőket, sajnos, egyelőre hiába keressük. Minden központi organizáció belebukik az általános tehetelenségbe, tehetségtelenségbe és bürokráciába. Meg vagyok róla győződve, hogy ez az ui intézmény is ebbe az alapvető hibába belebukik. (Pikler Emil: Egész biztos, hogy panamafósz'ek lesz!) Azt hiszeín, hogy azok. akik ezt a tervet felvetették, elsősorban külföldi példáik után indultak el, de szerintem sem német, sem más példákra jóhiszeműen hivatkozni nem lehet. Németországban megvan pl. az összes különböző álamok vasutainák központi anyagbeszerzése, ehhez azonban a német egységes közgazdasági élet, a német szervező erő és közéleti tiszta erkölcs kell, amit még a forradalmi Németország sem tudott megsemmisíteni. (Várnai Dániel: Rathenau és Trendelenburg kelletoe hozzá!) Miért nem mondja, hogy Stinnes, aki évi március hó 20-án, szombaton. sokkal nagyobb szervező tehetség volt és aki nem volt zsidói (Várnai Dániel: Direkt zsidókat akartam mondjam! — Derültség.) Merem állitani, hogy az egész magyar közvélemény igjazán torkig van mindenféle koncentrációval, mindenféle tőklelkonceaitrációval, elsősorban a bankokkal, másodsorban a kartellekkel, harmadsorban pedig azokkal a szétosztó centrumokkal, amelyeket a háború alatt volt alkalmunk megismerni. (Pikler Emil: Ebben igaza valût) A tőkekoncentráció egyedüli mentsége az, —mert hiszen minden tőkeikoncentráció az, egyéni iniciativa és az egyéni gazdasági erő rovására megy — hogy olcsóbbá: teszi a termelést és a fogyasztást. Kérdem a t. képviselőtársaimat pártkiilönbség nélkül, hogy vájjon a magyar bankok, amelyek koncentrálták a magyar ipart, amelyek minden gyáripart a maguk tárcáiba szívtak fel s megsemmisítettek itt úgyszólván minden egyéni iniciativán alapuló gyáripart — nem ők alkották ezt a gyáripart, hanem csak fölszivták — a maguk gyáriparával vagy ezekkel a kartelekkel mennyivel tették Magyarországon olcsóbb 3, cl termelést? Kérdeni a t. túloldal kis- és nagygazda képviselőit, vájjon azok a kartelek, amelyek elsősorban a mezőgazdasági cikkek össze vásárlására alakultak — igy a malomkartel — olcsóbbá tették-e a lisztárakat, mint amilyenek lettek volna azok, ha ez a malomkoncentráció nem jött volna létre? Állitom és azt hiszem, senki sem fog megcáfolni ebben, hogy mindezek a koncentrációk a valóságban drágábbá tették a termelést. A kartelek monopóliumszerű helyzetre, az árak monopóliumszerű megállapítására törekedtek és ezt el is érték. Ebben a kapitalizmusban, ebben a tőkekoncentrációbati, amely nálunk van, valósággal rabló ösztönök és rabló célok húzódtak éri húzódnak meg, Minden ilyen tőkekoncentráció — bankot, kartelt épugy, mint a háborúból ismert szétosztó központokat — egyformán a?: jellemzi, hogy igyekeznek az államot megrövidíteni. Míg más országban a kisember — talán a zsellér, — az, aki adócsalásokhoz folyamodik, merem állitani, hogy Magyarországon a pénzfejedelmek csinálják a legnagyobb adócsalásokat. A t, pénzügyminister ui nagyon jól. ismeri a;; egyik legnagyobb budapesti cégnek, a Fenyves-cégnek gyalázatos adócsalását, amellyel több milliárdot vont el az államtól. Kérdem a t. minister urat, hogyha ezzel a törekvéssel szemben erélyes intézkedések történtek volna és történnének, szabad volna-e annak megtörténni, hogy ez az ügy éveken keresztül húzódik ^ anélkül, hogy valami történt volna? Az ügy éveken keresztül húzódik anélkül, hogy az állam ezeket a milliárdokat végre is elvette volna ettől a cégtől. Tusdoniásom van erről, mert az én munkatársaim a Szózatj nál fedezték fel annakidején ezt az adócsalást ' és adták a hatóságok kezére. Mindezek a koncentrációk az államot töi rekszenek megrövidíteni, kellemes vámvsidel1 met erőszakolnak ki, nem azért, hogy verseny{ 'képessé tegyék a magyar ipart az erősebb kü.li földi iparral szemben, hanem azért, hogy mo| nopóliumszerü helyzetbe hozzák önmagukat és I ezt kihasználják a végtelenségig. Selejtes árut ; termelnek épen azért, mert a vámok olyan 1 magasak, hogy az egészséges verseny lehetetlenné vált. Kierőszakoljá.k az olcsó hiteleket.