Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-512
A nemzetgyűlés 512. ülése 1926. évi február hó 24-én, szerdán. m gyorsított tanácsok áldozatai,« (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) »és statisztikai számadatokkal bizonyíthatóan tudjuk, hogy amig a gyorsított tanácsok áldozatai közül alig néhányan részesültek amnesztiában, addig a fehér terroruralom gyilkosai közül valamennyi megkapta a kegyelem jótéteményét.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez is igaz! — Klárik Ferenc: Ezt is le akarja tagadni 1 ?) »Amig az egyik oldal felé szűkmarkúak és zsugoriak voltak a kegyelem osztogatói, a másik oldal javára fenékig kihasználták az amnesztiáról szóló rendelet alkalmát és lehetőségét. A szabadon járó gyilkosok mindig szabadon járnak.« (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc: Most is szabadon járnak!) »Az még mindig hiába várja a józan értelem, az emberiesség és az engesztelékenység parancsainak valóra váltását. Az a másik bűncsoport még ma is hasztalanul kérdi önmagától a börtönök mélyén, hogy miért lett sorsává a szenvedés és miért zárták el a napvilágtól, amikor annak a vérrel gőzös korszaknak valódi bűnösei szabadon járnak.« (Malasits Géza: Ez nem igaz?) Majd igy folytatja a cikk (Olvassa): »Hiszen az tépi fel a sebeket és az mélyiti a keserűséget, hogy a szabadon járó gyilkosok mellett ártatlanok ülnek a börtönökben.« (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) »A lelkek békéjét és a közhangulat nyugalmát az rabolja meg, hogy a cinizmus és a jogi frivolitás nyílt szemérmetlenséggel követeli a kétféle elbánás uralmát s mialatt felhördül a múlt kriptájának háboritásán: jogosnak, helyénvalónak és igazságosnak tartj £t cl börtönök kriptáiba zárt ártatlanok szenvedését.« (Klárik Ferenc: Ez nem nemzetgyalázás, a kormányrendszert birálja! — Állandó zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Klárik Ferenc képviselő urat kérem, ne méltóztassék a szónokot zavarni. Rubinek István előadó: Amikor egy cikk a magyar bíróságokat ilyen módon rágalmazza meg kétféle eljárással, amikor a kormányrendszert rágalmazza meg kétféle elbánással és azt állit ja, hogy gyilkosok járnak szabadon ebben az országban, akkor ezt maisnak, mint a magyar nemzet megbecsülése elleni vétségnek tekinteni nem lehet. (Ugy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Propper képviselőtársam kitér még itt egy körülményre. Azt mondja, hogy a nemzetgyűlés tagjainak védelmet kell nyújtani kívülről jövő támadások ellen. (Propper Sándor: Ugy van!) Érti ezt a jelen esetből kifolyólag arra, hogy amikor egy nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérik ilyen cikkek alapján, az helytállhasson azokért az állításokért, amely állításokat az újságokban tett, a magyar független bíróságok előtt, ahol azután módja van bizonyítani az igazságát annak, amit idebenn a Házban hangoztat. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc: Az előadónak mégis csak komolyabban kellene beszélni! — Zaj.) Erre válaszom a következő. Ismertettem a tényállást arravonatkozóan, hogy a cikk szerzője nem Vanczák János képviselő volt, aki érte a felelősséget vállalja és aki érte, amenynyiben a bíróság a cikk alapján az Ítéletet meghozza, tényleg a büntetést le is fogja tölteni, hanem a cikket Fényes László irta és abból, hogy itt egy képviselő vállalja a cikk szerzőségét, amely cikket pedig nem ő irt, abból azt kiolvasni, hogy védelmet kér a nemzetgyűlési képviselők mentelmi joga számára, fonák helyzet. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Reisinger Ferenc: Ez nem is igaz!) Elnök: Reisinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Reisinger Ferenc ismét közbeszól.) Reisinger képviselő urat már ötödször figyelmeztetem, méltóztassák csendben maradni. Rubinek István előadó: Ennek célja, tendenciája nem egyéb, mint mentséget nyújtani egy lap számára, hogy a lapban elkövetett bűncselekményekért felelősségre ne legyen vonható senki. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc: Nem igaz!) Ezt a tendenciát segíteni teljes lehetetlenség és ezek alapján kérem a mentelmi bizottság javaslatának elfogadását. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc: Szegy élje magát! — Saly Endre: A gyilkosok szabadon járnak!) Elnök: Csendet kérek. Klárik képviselő urat rendreutasítom. (Zaj. — Reisinger Ferenc közbeszól.) Reisinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Reisinger Ferenc: Közpénzekből fizetik őket!) Reisinger képviselő urat állandó zajongása miatt kénytelen vagyok rendreutasitani. (Propper Sándor: Személyes kérdésben kérek szót!) Méltóztassék megvárni, amikor a személyes kérdésre rákerül a sor! Kíván még valaki szólni! (Neun!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a mentelmi bizottságnak azt a javaslatát» hogy Vanczák János képviselő ur mentelmi joga a tárgyalt ügyben felfüggeszt essék, elfogadni, igen vagy nem! (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadta. (Klárik Ferenc: Majd a frankhamisításnál hogy szavazzunk? — Felkiáltások a jobboldalon: Majd meglátják! — Huszár Dezső: Mindenesetre mi a tisztesség utján fogunk szavazni! — Zaj.) Csendet kérek. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak, az állandó közbeszólásokat abbahagyni! (Esztergályos János: Állandóan provokálnak a túloldalról ! — Ellenmondások jobbfelől.) A jobboldalon ülő képviselő urakat ép ugy kérem, méltóztassanak csendben maradni. Személyes kérdésben Propper képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Régi parlamentáris gyakorlat, hogy az előadó, noha a többség soraiból kerül ki, legalább igyekezett megtartani a maga semlegességét és objektiv álláspontját. Az ujabb gyakorlat szerint az előadói székből (Reisinger Ferenc: Egyenesen onnan provokálják az ellenzéket!), vitába szállanak, tételeket állítanak fel (Saly Endre: Hamis tételeket!) bizonyításba bocsátkoznak és a félremagyarázott pártkötelesség és pártfegyelem annyira ragadja őket, hogy azt a munkát végzik el az előadói székből, amelyet csak a nemzetgyűlés padjaiból lehetne vagy kellene elvégezni. Kijelentem, hogy a forma kérdésében nekem van igazam, mert a jelentésbe igenis bele kell foglalni azokat a tételeket, amelyeket az ügyészség kifogásolt, mert máskülönben a nemzetgyűlés nincs és nem lehet abban a helyzetben, hogy a kérdésre nézve érdemben állást foglaljon. Egy-két képviselő talán megszerzi azokat a bizonyos cikkeket és elmerül a kérdésben, a nemzetgyűlés többségének azonban sejtelme sincs arról, miről van szó és mi felett dönt, amit bizonyít az is, hogy Rubinek előadó ur szükségesnek érezte, hogy az én felszólalásom után a cikk egyes részeit mégis mégis-