Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-512

26 Â nemzetgyűlés 512. ülése 1926. fontos és sürgős problémák, amelyek még min- j dig megoldásra várnak. Ha e tekintetben hasonlatosságot keres az ember és körülnéz, nem talál példát arra, hogy volna valahol még egy parlament, amely napokon keresztül egyebet sem tesz, mint a képviselők mentelmi ügyeivel foglalkozik. Bocsánatot kérek, ezek az ügyek, amelyek most napirenden vannak, nem is a közelmúltból valók. Mindegyik már több éve pihen az előadó urnái és nem került elintézésre azért, mert amikor a nemzetgyűlésnek tényleg előkészített munkaanyaga van, akkor ezek az ügyek még a Bethlen-kormány részéről sem sürgősek. Természetesen, éveken keresztül felhalmozódik ez a dolog és ezért van azután az, hogy most a nagyközönség, amely kiváncsi arra, hogy a törvényhozó testület, amely együtt van és mondjuk, komoly munkán dolgozik, mit végez, a lapokban, az újságokban a nemzetgyűlés rovata alatt nem talál mást, mint mentelmi ügyeket és ezekben mindig Vanezák János -képviselőtársunk személyéről van szó. Már egy másik ügynél is mondtam, hogy csak cégér, csak ürügy az, mintha Vanezák János volna az a veszedelmes ember, aki ilyen borzasztó dolgokat követ el s hogy ezek törvénybe ütköző dolgok, amelyeket a biróság kell, hogy elintézzen. Az igazi ok az, hogy a Bethlen-kormány, a mai kormányzati rendszer üldözőbe vesz egy pártot, amely neki kellemetlen és üldözőbe veszi ennek a pártnak napilapját, a Népszavát, hogy ezt, ha másként nem, anyagiakban tönkretegye. Ezért vannak azok a szigorú Ítéletek, amelyek egyrészt hoszszantartó börtönbüntetésekben, másrészt hatalmas pénzbírságokban jutnak kifejezésre. Elmondták előttem már mások is, hogy ez hiábavaló fáradozás a kormány részéről, mert ez épen az ellenkező hatást váltja ki. A Népszava fentartására mostanában olyan körökből is kapunk anyagi támogatást, ahonnan más időkben nem is folyt be támogatás. Azért, mert látják, hogy igazságtalanul veszik üldözőbe ezt a lapot és ennek pártját, a más felfogású társadalmi osztályokból is találkoznak elegen, akik épen ezért nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is támogatják ezt a pártot. Ezekben a mentelmi ügyekben, amelyeket napok óta tárgyalunk, az egyes adott esetekben mindig kimutathatóan olyan cikkekről, vagy közleményekről van szó, amelyekben abszolúte nincs semmi olyan dolog, amely normális viszonyok közepette tényleg büntetendő cselekmény lehetne. Ha azt mondják a kormány részéről, hogy sajtószabadság van, akkor ez azt jelenti, hogy lehet irni minden olyat, ami az államra nem veszedelmes, ami a személyek egyéniségét nem sértően bántja. Ha ezeket a cikkeket és közleményeket objektíve bíráljuk, vizsgáljuk, akkor abszolúte nem lehet azt mondani, hogy a Népszavában olyan dolgokat irtak, amelyeket az állam, a társadalom érdeke, vagy egyes személyek becsülete nem enged meg. Mert nem lehet összetéveszteni a kormányt, vagy akár a többségi pártot az állammal! Ez egy rendszer, amely ma fenáll, azért, mert véletlenül többsége van. De viszont ez múló, nem örökös valami. Ma még ez a rendszer él, holnap viszont egy másik rendszer tehet' szert többségre és juthat uralomra. És ez nemcsak nálunk van igy, hanem máshol is igy van és ez folyton cserélődik. Ha minden többség ugy cselekednék, ugy vélekednék, mint a mostani többség, az országra nézve haszonnal járhatna-e, ha az a párt, amely többségre tesz szert, a kisebbséggel szemben évi február hó 24-én, szerdán. mindig álláspontra helyezkednék, hogy azt pedig most, mert többségben vagyunk, ki kell irtani, mindent el kell tiporni, ami nem tartozik

f a többséghez? Angliában vagy akármely más országban, ahol alkotmány és parlament van, nem igy vélekednek. Igy csak olyan országokban vélekednek, ahol a többség, mint nálunk Magyarországon, attól tart, hogy ha már egyszer nem ők lesznek uralmon, akkor ebből az országra nézve, illetőleg rájuk nézve nagyobb bajok keletkezhetnek. (Klárik Ferenc: Az országra nézve nem volna szerencsétlenség, csak rájuknézve lehetnének bajok!) Nem szabad, hogy a képviselők mentelmi joga felett ugy Ítélkezzünk vagy ugy mondjunk bírálatot, hogy abból a szemszögből nézzük a dolgot, hogy mely párthoz tartozunk. Ma is láttunk egy mentelmi ügyet elintézni s egészen biztosra veszem, hogy ha nem kormánypárti képviselőről lett volna szó, nem ilyen enyhén mondtak volna bírálatot az eset felett. (Halász Móric: Szórói-szóra igy volt Fábián esetében is!) Önök, a többség azt hiszik, hogy ez igy jó, ahogy önök cselekednek. Én azonban azt hiszem, hogy ez nagy hiba s ez a hiba esetleg még megboszulhatja magát. Épen ezért felhívom a t. Nemzetgyűlés, különösen pedig a többség figyelmét, hogy ne végezzék az ezeket a mentelmi ügyeket, ugy ahogy ez itt történik és nem abból a szempontból, amit a legutóbbi napokban kaparintottak magukhoz, hogy önök tulaj donképen Vanezák Jánost sajnálják, (Halász Móric: Sajnáljuk is!) hogy őt mindig ki kell adni, de amint Héjj Imre t. képviselőtársam mondotta, nem tudnak egyebet tenni. Én a magam részéről nem tudom megérteni, hogy miért ne lehetne ezt máskép csinálni. (Szomjas Gusztáv: Nem érzelmi kérdés ez! — Szijj Bálint: Sajnálják meg önök! — Esztergályos János: Bízza a képviselő ur reánk! Mi elintézzük! Mi ehhez jobban értünk, mint az urak! — Szijj Bálint: Önök meg bízzák reánk, hogy milyen álláspontot foglalunk el!) A nemzetgyűlés bármely tagjának nem sajnálkoznia kell itt, nem arról van szó, hogy önök közülünk egyeseket vagy mindnyájunkat megsajnálnak. Ne sajnáljanak bennünket, mert nekünk erre nincs szükségünk, mi erre a sajnálkozásra nem szorulunk rá. Mi csak azt kivánjuk, hogy önök objektíven mondjanak bírálatot az idekerülő esetek felett és lássák be, amit az egész világ lát a mostani napokban, hogy a nemzetgyűlés nem is foglalkozik mással, mint ezekkel a mentelmi ügyekkel s ha azokat az inkriminált cikkeket elolvassák, azokban nem találnak semmit, ami büntetendő cselekményt képezhetne, csak épen önök azok, akik bár látják ezt, mégsem akarják belátni. Mindezen okoknál fogva a menteimi bizottság javaslatát nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Esztergályos János! Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! 903 esetben terjesztett a nemzetgyűlés elé jelentést a mentelmi bizottság. (Nánássy Andor előadó: Nem mentelmi szám, hanem ügyiratszám!) Akkor a 903-at is meghaladja azoknak a száma, amelyeket a mentelmi bizottság előadója kiadatni javasol. (Szomjas Gusztáv: Elég szomorú, hogy a rágalmazás igy elhatalmasodott!) Erre akarok épen rámutatni, hogy végtelenül szomorú jelenség (Szomjas Gusztáv: Mindig egy helyről jön!) és végtelenül szomorú tünet a magyar politikai életben, hogy a nem-