Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-512

%& À nemzetgyűlés 512. ülése 1926. mán és Hedry Lőrinc képviselő urak meghallgatása után a következő javaslatot terjeszti a t. Nemzetgyűlés elé: A két képviselő ur ügyében, tekintettel arra, hogy még csak először jelentek meg a bizottság előtt, továbbá tekintettel arra, hogy saját elhatározásukból a Házat megkövették, a bizottság eddigi gyakorlatához hiven, javasolja a t. Nemzetgyülésnek, hogy ebben az esetben az ügy felett térjen napirendre, és a további lépésektől tekintsen el. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) A mentelmi bizottság ebben az esetben ugyanazt a gyakorlatot követi, amelyet eddig követett, s amelyet követett ugyanazon szóbeli sértés esetében Fábián Béla t. képviselőtársunk ügyében is, amikor ugyanigy járt el

v Aki ezt tagadja, az tudva valótlant állit. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) JhJnök: A názszbályok 240. §-ának 7. bekezdése értelmében további vitának helye nem lévén, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e elfogadni a mentelmi bizottság azon javaslatát, hogy Urbanics Kálmán képviselő ur mentelmi ügye feleit a további intézkedések mellőzésével a Ház térjen napirendre. {Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés a mentelmi bizottság javaslatát elfogadta. Most kérdem a t. Házat, méltóztatik-e jelfogadni a mentelmi bizottságnak azt a javaslatát, hogy Hedry Lőrinc képviselő ur mentelmi ügye felett a további intézkedések mellőzesével a Ház térjen napirendre. (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a bizottság javaslatát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a mentelmi bizottságnak ezt a javaslatát is elfogadta. Napirend szerint következik a pénzbüntetésekre és a pénzbírságokra vonatkozó egyes rendelkezésekről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, hogy a javaslatot felolvasni sziveskedjék. Petrovics György jegyző (olvassa a törvényjavaslat o t). Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a nemzetgyűlés a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadta és az kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Napirend szerint következik a mentelmi bizottság jelentésének folytatólagos tárgyalása sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt feljelentett Vanczák János nemzetgyűlési képviselő 902. számú mentelmi ügyében. Szólásra következik Reisinger Ferenc képviselő ur, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást nyert. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Reisinger Ferene: T. Nemzetgyűlés! A parlamentarizmus egyik nagyszerűsége épen abban van, hogy normális időkben is minden mellékhajtás, minden ferde kinövés ellen megadja a lehetőséget az ország törvényhozó testületének ahhoz, hogy egyes hatósági túlkapások ellen a képviselői tevékenységet védelmezze. Ez normális időkben^ is nagyszerűsége a parlamentarizmusnak, annál indokoltabb tehát, hogy a nemzetgyűlés a mai abnormális évi február hó 24-én, szerdán. időkben különös súlyt helyezzen erre, hiszen uton-utfélen, de itt a nemzetgyűlésen is, a legilletékesebb fórumon elhangzott az a kijelentés, hogy a biróság »a mi kezünkben van«. Épen azért a mentelmi bízottságnak az az állásfoglalása, amely nem törődik bizonyos testületeknek ellenünk inditott hajszájával, érthetetlen és a parlamentarizmus nagyszerű gondolata ellen való vétség. A képviselőház szuverén joga, hogy belenézzen ezekbe a mentelmi ügyekbe, megvizsgálja azokat és ha ugy látja, hogy politikai hajszáról van szó, akkor megtagadja az illető képviselő kiadását, aki ellen a hajsza megindittatott. Az utóbbi időkben a mentelmi bizottságoknál az a gyakorlat kezd kialakulni, hogy nem ebből a szempontból bírálják er a dolgokat, hanem pártszempontból: a nekik kedves egyéneket nem adják ki, az uralkodópárt szempontjából kellemetlen egyéneket pedig úgyszólván gondolkozás nélkül kiadják. A jelen esetben, amikor a! Népszava a propagandaminister Ur ügy%vel foglalkozott és összehasonlitásokát tett -azzal a politikai rendszerrel, amelynek ő egyik megteremtője, nevelőatyja volt, és azokkal a tényekkel, amelyek későbbi időben munkálkodásában megnyilvánultak, felfogásom szerint ezt helyesen és joggal cselekedte. Elvégre lehetetlenség, hogy valaki éveken keresztül, teszem fel, az antiszemitizmust hirdesse, olyan javaslatot terjesszen a Ház elé, amely a zsidóságot van hivatva üldözni, ugyanakkor pedig a háttérben a nyilvánosság mögött nagyszerűen sefteljen és üzleteket csináljon a zsidóságnak nem mindig azzal az elemével, amelyet higgadtabb, konzervatív politikusok nagyon szívesen fogadnak és az országban hasznos elemnek szoktak minősíteni, hanem a zsidóságnak épen azzal az értéktelen részével, amely ellen ők nagyon éles harcot hirdetnek. Ez az ellentét nyilvánvaló csúfság* és ez ellen a Népszava, felfogásom szerint, joggal és kötelességszerüleg emelt szót. A mentelmi bizottságnak abból a szempontból kellett volna bírálni ezt a cikket, hogy tartalmaz-e igazságokat; nem pedig csak egyolodaluan, ugy hogy a büntetőtörvénykönyv paragrafusait rá lehet-e húzni, vagy nem. Én ugy okoskodom, hogy a Népszava a jelen esetben nyilvánvaló igazságokat irt meg, felesleges tehát erre az esetre a biróság u. n. igazmondását ráhúzni. Vannak dolgok, amelyek köztudomásúak, mindenki által ismertek s ez is közéjük tartozik. Azok a tények, amelyek itt Kelety Dénesről, az államnak szállitandó fadolgokról és azokról a terrorisztikus fellépésekről szólnak, amelyeket ezek az urak hosszú időn keresztül elkövettek és támogattak, valamit azok a közgazdasági tevékenységek, Tanítók bankja és a többi, amelyekről ezekben a cikkekben szó van, köztudomásúak, ismertek, felesleges tehát ezeket a biróság igazmondása elé bocsátani; mert az az újságírás, amely az igazságon nyugszik, még ha bántó és sértő is egyes urak személyére vonatkozólag, helyes és nem ütközik bele a szólásszabadság magasztos elvébe. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Épen ennél az oknál fogva, mert az ezekben a cikkekben állított tények köztudomásúak, ismertek, a nemzetgyűlésnek élnie kell hatalmával és jogával s felesleges kiadni ebben az ügyben Vanczák János elvtársamat, képviselőtársamat. Azért tehát én a mentelmi bizottság javaslatát nem fogadom el. Most pedig engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy ezzel kapcsolatban rámutassak még