Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-519

Ä nemzetgyűlés 619. ülése 1926. lebbezési fórumokat. (Helyeslés a jobboldalon.) Szerintem csak birói itélet adhatja meg ennek az országnak azt a nyugalmat, amely a politikai élethez is szükséges. (Ugy van! jobbfelöl.) ' Visszaemlékszem ennek a vitának első napjára, amikor az előadó ur nagyon higgadt és tárgyilagos előterjesztésben a többségi javaslatot elfogadásra ajánlotta. Beszédének első 15 perce után a terem kiürült és mi itt hallgattuk tlz.en-tizenöt-huszan (Barthos Andor: Nyolc órás ülésben!) az előadó ur előterjesztését. De mikor Propper Sándor képviselő ur Szijj Bálint képviselő úrral egy egészen jelentéktelen és huszadrangú ügyben összekülönbözött és emialt a teremben lárma keletkezett, akkor megteltek a padsorok és a hírlapÍrói karzatok, és olyan érdeklődés nyilvánult meg a teremben, amely sokkal méltóbb lett volna egy komoly ügyhöz, mint ahhoz, a jelentéktelen incidenshez, amely két képviselő között lefolyt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezek azok a jelenségek, amelyek unottá teszik ennek az egész frankvitának menetét, és nem azt keressük valóban, hogy a kormány mit tett és mit tehetett, hanem azt keressük, hol és mikor tudunk olyan adatot a kormány fejéhez vágni, mellyel őt kompromitálva látjuk és ezáltal talán az állam közberendezkedéseit... (Barthos Andor: Vigyük előre az ország ügyeit! — Pikler Emil: Ahhoz igazi népképviselet kell! Majd ha demokratikus választójog és igazi népképviselet lesz! — Szomjas Gusztáv: Láttuk, hogy 1919-ben mennyire előr.s vitték! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Az ellenzék, a küzdő ellenzék vagy a szélsőséges ellenzé-k, amely ebben az ügyben a harcot vezeti, talán jobb meggyőződése ellenére egy meggondolatlan és szinte felelőtlen elhatározást foganatosít akkor, amikor a büntetőtörvénykönyvben és a bűnvádi perrendtartásban lefektetett és biztosított közszabadságoknak elhanyagolásával, sőt esetleges felrúgásával is állandóan bűnösöket keres ebben az ügyben állandóan gyanusit mindenkit, aki él, illetőleg nincs azzal megelégedve, hogy mindenki nincs a börtönben. T. Nemzetgyűlés! A közsizabadságoknak ez a semmibevétele csak azért, hogy minél több ember mint bűnös belekevertessék ebbe az ügybe, egy helyes és meggondolt álláspontnak -díszére nem válhat. Nem az a kérdés ebben az ügyben, hogy Zadravetz Istváln és Baross Gábor szabadon járnak-e, hanem az a kérdés, hogy az a vádirat, amelyet ellenük a budapesti királyi ügyészség benyújtott és amely vádtanáesi tárgyalás alá is került, — tehát megfelelő szűrőn keresztül megy — a királyi törvényszék előtt miképen fogja megállani! a helyét. Azokat a bűnösöket, akikkel szemben a bűnvádi perrendtartás vonatkozó rendelkezései ugy intézkedheik, hogy letartóztatandók, letartóztattak, akikkel szemben pedig bűnösségi fokuk szerint a szabadlábén való hagyás mutatkozott célszerűnek, azok szabadón hagyattak. (Saly Endre: A kormány utasítására!) Bocsánatot kérek, a királyi ügyészség ebben a kérdésben tartozik a törvény intézkedéseihez alkalmazkodni. Hír szén felette áll az előzetes letartóztatást elrendelő vizsjgálóbiró. A királyi ügyészség ebben a kérdésben felettes hatóságainak felelősséggel tartozik,, az ő tényeit ebben az ügyben elbírálják felsőbb fokon. Méltóztassanak abban megnyugodni, hogy a királyi biróság, mely a hozzá e címen beérkező appellátákat elbirálja, feltétlenül a törvény szellemében és feltétlenül az igazság szolgálatában fog eljárni és cselekedni. Ezzel a törekvéssel, mely a közszabadságok ilyen veszélyeztetését rejti magábaín, kapesolaévi március hó 17-én, szerdán. 265 tos az a jelenség, hogy az országnak egész közigazfeiatási és igazságszolgáltatási berendezkedését ennék az ügynek kapcsán olyan kiméletlen kritikával illetik elenzéki oldalról, mely az ország érdekeire nézve feltétlenül káros; amely lefelé az újságokat olvasó közönségben megingatja az ezekbe az intézményekbe vetett hitet, az ezek iránt az intézmények iránt való tiszteletet. (Rotheiisteín Mór: Jogosan! — Zaj a jobboldalon.) A mi országunk közintézményei lehetnek bizonyos tekintetben fogyatékosak, de hogy ezek a közintézmények telve vannak opportunizmussal, jogtalanságra való törekvésekkel, ezt magyar képviselőnek állita<ni nem lehet, s még ha igaz volna, akkor is le kellene tagadni. (Szomjas Gusztáv: Vázsonyi ur volt a vezér, a volt igazságügyminister! Gyönyörű volt! — Zaj.) Ilyen beállításokból származik az, hogy egy külhatalom külügyministere Magyarországközéletét olyan miliőnek állitotta be a világ közvéleménye előtt, ahol minden lehetséges, ahol minden bűnt el lehet követni, ahol a tisztességnek nincs értéke, és a tisztességtelenségnek nincs határa. (Györki Imre: Csak a kormányt állitotta oda és nem az országot!) Bocsánatot kérek, ilyen miliőt emiitett Benes külügyminister ur. A kormány nem miliő. (Rothenstein Mór: A kormány vonja le a helyes konzekvenciákat!—Klárik Ferenc: Mondjon le és álljon biróság elé! — Zaj a jobboldalon.) Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam ehhez a Benes-léle megállapításhoz kisebbségi előadói beszédében azt fűzte hozzá, hogy beteges rétegek vannak ebben az országban, amelyek a bűnözés és kalandok irányába kivánják terelni a közvéleményt. (Pikler Emil: Ezt Kálmán Jenő képviselő ur is megállapította!) Nem tudom, mit állapított meg Kálmán Jenő t. képviselőtársam, (Klárik Ferenc: Ezt!) azonban Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársamnak ez a megállapítása nem birja el az objektiv kritikát. Ebben az országban, sajnos, vannak gazdaságilag beteg rétegek, sajnos, a felettünk elmúlt tizenkét év alatt, mely az ország életére irtózatos csapásokat hozott magával, az emberek lelkülete megingott, kiveszett az országból sok helyen a megbocsátás, sok helyen a szeretet és sok helyen a feledés kötelessége. De azt állitani, hogy itt a közéletben beteg rétegek vannak, hogy ezek a rétegek felelősek azért, amit a kisebbségi ' vélemény konkluziójakép megállapitottak és megállapitani kivannak, ezt a Benes-féle mentalitás nélkül igazán nem lehet megtenni. Divat hivatkozni és a kisebbségi véleményben is történik utalás külföldi kritikákra és külföldi ellenőrzésekre. Hol volt az a külföld akkor, amikor Magyarországot legázolták í (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Szomjas Gusztáv: Az elvtársak!) Hol volt az a külföld, amely nekünk semmiféle segítséget nem nyújtott, hogy állami önállóságunkat és ezeréves állami létünket meg* tudjuk védeni! (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Hol volt a külföld akkor, amikor Magyarországot kirabolták, meggyalázták és letiporták (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) olyan haderők, amelyek a magyar katonák és a központi hatalmak haderői előtt egy pillanatig sem tudtak megállni a nyilt küzdelmek során? (Pikler Emil: Többet ésszel, mint erővel! Ez igy van! — Szomjas Gusztáv: Gyönyörű morál!) Hol volt az a külföld, amelyre állandóan hivatkozunk és amelynek kritikájára olyan sokat kívánunk adni, akkor,