Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-519

260 A. nemzetgyűlés 519. ülése 1926. könnyen ugy járhatnak, (Malasits Géza: A destrukciót önök csinálták ezen a téren!) amint oly szépen énekli egy költő — gondolom: Byron: — »Ne neveld a puszták kölyök-orosz­lánját! Ha éles lesz a foga, keserűen bánod, mihelyt megnő ereje és karma, jóllakni nevelő­apjával akarna.« Ez a rendszer tehát könnyen visszafordulhat az urakra. Amikor ettől a témától búcsúzni kivánok, csak egy körülményre hivom még fel ezzel kapcsolatban a nemzetgyűlés figyelmét. Min­den oldalról harsogják, hogy a frankügy teljes kitisztázását óhajtják, kivánják, követelik. Ha ez igy van, akkor, aki valamit tud, hacsak egy parányi részletet is, amelynek az ügyre jelen­tősége lehet, miért nem tárja fel az illetékes hatóságok előtti Ezzel sokkal nagyobb szolgá­latot tesz az ügynek, mint a távszónok és sok­kal nagyobb szolgálatot, mint a legterjedelme­sebb hirlapi cikk. (Huszár Dezső: Csupa bur­kolt vádaskodás!) Vagy talán nem is minden­kinek elsőrendű politikai érdeke, hogy a kér­dés kitisztáztassék, megvilágittassék, és külö­nösen nem érdeke talán akkor, amikor a vizs­gálat fénye, igazsága épen a kormány maga­tartását fogja igazolni. Valahol a zsidók szent könyvében, a Talmudban, amely Kelet szín­pompás képeinek, életbölcseletének káprázatos bőségét tárja elénk, egy helyen ez van: »A ka­kas és a bagoly együtt várják a hajnalt; a ka­kas azért, hogy örvendve, ujjongva, boldogan köszöntse annak elérkeztét, a bagoly azért, hogy megriadva, osonva vonuljon el annak fé­nye, igazsága elől. Ennek a képnek alkalma­zása, azt hiszem, az előadottakból már követ­kezik. (Kálmán István: Szóval, vannak itt bag­lyok]) Én ebben a pillanatban a kérdés büntető­jogi részével foglalkozni egyáltalán nem kivá­nok. A kormány politikai felelősségét sem ki­vánom részletesen fejtegetni. Tartózkodásom­nak okait bevezető szavaimban már megmon­dottam. Ha a kérdéssel valamennyire mégis foglalkozom, inkább csak bizonyos általános jellegű politikai vonatkozásokat kivánok fel­emi iteni és azokat a tanulságokat szeretném ebben az ügyben leszűrni, amelyek az én igény­telen nézetem szerint ebből önként kinálkoznak. A tanulságok — nem gondolok most a, poli­tikai felelősség kérdésére — azt hiszem, nagy­részben olyanok, amelyek pártkülönbségre való tekintet nélkül — legalább is hizelgek ma­gamnak ezzel a gondolattal — az egész parla­ment, az egész nemzetgyűlés előtt helytállók lehetnek. Amikor ezekről beszélek, nyiltan ki­jelentem és előrebocsátom, hogy az az anyag, amelyet módomban volt megismerni, azok a felszólalások jobbról és balról, amelyeket figye­lemmel kisértem, amelyeket igyekeztem tár­gyilagosan, pártokra való tekintet nélkül mér­legelni és a ministereTonök urnák hibátlan logi­kával és elmeéllel előadott fejtegetései engem tökéletesten meggyőztek arról, hogy itt a kor­mányt politikai felelősség nem terheli. (Ufjy • van! jobbfelől.) Meggyőzlek arról, — igényte­len tagja vagyok a nemzetgyűlésnek, de kije­lentem egész bátorsággal — hogy hasonló kö­rülmények között én is igv tettem volna 'és egyetlen képviselőtársamról sem hiszem el, h<wry adott körülméínyek között máskép cseleke­dett volna, mint a ministerelnök ur. (Huszár Dezső: Nem is tudott mást csinálni!) A másik, amit előrebocsátani kivánok, az hogy amit ezután el fogok mondani, azt a ma­gam nevében mondom, az nem irányul senki el­leti, se pártok, se egyesek ellen. Amikor a frank­ügy, a frankbotrány ránkszakadt, őszintén évi március M 17-én, szerdán. megmondom, engem valami különös módon nem lepett meg. Nem azért, mintha erről bár­mit is tudtam volna, amint itt egyes képviselő urak beismerik, hogy esztendők óta hallottak és tudtak erről. (Meskó Zoltán: Narancs-saláta mellett!) Nem tudtam róla, a dolog természete szerint és még sem lepett meg. Mert ha taem gondoltam is épen pénzhamisitásra, azonban előttem tökéletesen világos volt már régebben is, — nem akarok az utólagos bölcsek pálmá­jára pályázni, de világos volt előttem — hogy ilyen, vagy egyéb, kisebb-nagyobb, egyszerűbb, vagy komplikáltabb botrányokat, törvénybe ütköíZŐ dolg'okat még rejteget számunkra a jövő. Ezt a felfogásomat arra alapitom, hogy abban az országban, ahol hosszú esztendők so­rán,, majdnem egy évtizeden keresztül annyi ember hozzászokott ahhoz, hogy léhán, dolog­talanul, munka nélkül éljen, hozzászokott ah­hoz, hogy a többiek fölé helyezkeidhetik, rendel­kezkedik, intézkedhetik... (Zaj a szélsőealol­dalon. — Felkiáltások: Nádosy és társai!) Majd ezekre mind rátérek. (Sütő József: Tizetokét milliót kapott minden hónapban. — Halász Móric: Ön mennyit kap a szakszervezettől 1!) Az olyan országban, ahol ilyen élet folyt, az eseményeknek, a körülményeknek stb. hatása alatt és következménye folytán, a boldciz béké­dnek elveszett jogrendjébe nem fogunk egyha­mar beevezni. Az ilyen gyenge jellemű embe­rek ma is nagy számmal futkosnak Budapes­ten. Szerencsére a vidéken már csak kisebb számmal és csak elvétve találkozunk egyikkel, másikkal. (Huszár Dezső: Kevesebb az agitá­tor. — Malasits Géza: Jobban el vannak rejtve azért! — Sütő József: A szanálás nyomorúsá­gát az egész ország érzi. — Zaj balfel&l.) Elnök: Sütő képviselő urat kérem, méltóz­tassék csendben maradni. Kálmán Jenő: Ezek a zaklatott lelkű em­berek visszaálmodják Eldorádójukat, ezek a lüktető szivü emberek vágyakoznak a zavar után, ezek a zavarosfejü kótyagos emberek esztelen, ostoba terveket szőnek, mert élni és nagy életet élni akarnak komoly munka nél kül. Ezek az emberek vágyakoznak a zavar után. mert ők csak ebben élhetnek és vágyódva kacsingatnak a közhatalomra, mint végcélra. Ezeknek terveibe nem szól bele a józan érte­lem, nem korlátozza őket eszközeik megválasz­tásában az erkölcsi érzék, ezeknek minden ka­landosság-, minden badarság, minden zűrzava­ros ostobaság jó, hogy biztositsa nekik a mun­kanélküli életet, az érvényesülést, ha hetekre, ha hónapokra is- abban reménykedve, hogy majd egy ujabb botrány ujabb anyagot ád lá­zas fejüknek és megiermel olyan helyzetet, amelyben ők pénzhez és pénzhez és sok pénz­hez juthatnak ostoba, elitélendő élveiknek ki­elégítésére, egy csomó ember pedig megelég­szik közülük már azzal isi ha hiúsága kielégü­lést talál. (Propper Sándor: Végre egy kor­mánypárti beszéd, amely megbélyegzi a frank­hamisitókat! — Halász Móric: Nempsak arról beszól! Zavarosfejü emberekről beszél! — Vi­czián István közbeszól. — Malasits Géza: Stead ezredesről beszéljen, meg Becker Bébyről, akit ön ruházott! Stead ezredesről, a magyar hadi­özvegyek hóhérjáról beszéljen, akinek ön 30 mozit adott! — Viczián István: Én? Micsoda vadakat beszél! — Malasits Géza: Talán nem is ismeri Stead ezredest és Becker Bébyt!) Elnök: Malasits képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni. Kálmán Jenő: Propper képviselőtársam közbeszólására azt jegyzem meg'... (Malasits Géza közbe szó/.) Elnök: Malasits Géza képviselő urat kény-

Next

/
Thumbnails
Contents