Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-519

256 Â nemzetgyűlés 519. ülése 1926. mondott volna mindent, amit az ügyről tud s , akkor állt volna oda a nemzetgyűlés elé és : mondhatta volna, hogy lehettem gyönge, lehet- j tem kevéssé előrelátó, de rossz akarat engem j nem vezetett. T. Nemzetgyűlés! Ha a ministerelnök ur ! ezzel jön a Ház elé és ennek vonja le a konzek- ! venciáit vagy felszólítja a Házat, hogy vonja I le ennek a konzekvenciáját, egész más szinben állt volna itt a kormány és egész más szinben állott volna Magyarország és Európa előtt az egész botrány. (Igaz! Ugy van és taps bal felől.) Engedelmet kérek, azzal, hogy a ministerelnök ur várakozott, kvázi ugy nézett ki a dolog, mint hogyha ő nem önként, hanem csak olyan formában és mértékben mondta volna el, amit az ügyről tudott, amint azt épen kellett. Azzal, hogy a Perényi levelét és a Teleki-féle információt csakis vallomások kapcsán mondotta el a ministerelnök ur, ő maga enged arra következtetni, hogy feltételezzék róla azt, hogy még ma is lehetnek momentumok, amelyeket ő erről az ügyről tud, de amelyeket nem mondott el. Lehet, hogy tévedek, de azt állítom, hogyha itt egy támadási felület van, akkor ezt csakis a ministerelnök ur önmagának köszönheti. (Barthos Andor: Támadásra nem lehet építeni. — Hegymegi-Kiss Pál: Tessék Pallavicinit a bíróság elé vinni. — Neubauer Ferenc: Valamikor Csemegi azt mondta, hogy csak a vádlottnak van privilégiuma! Pallavicininek nincs joga erre a privilégiumra! — Propper Sándor: Nem merik bíróság elé vinni. — Zaj. — Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! Mi a helyzet most! A helyzet most az, hogy Pallavicini vádat emelt a kormány ellen és pedig ugyanazon a március 2-iki ülésen, amelyben a következőket mondja (Olvassa): »Hogy világosabban és teljes határozottsággal beszéljek, állítom azt, hogy Bethlen István ministerelnök ur hónapok óta tudomással bírt a készülő frankhamisításról.« (Györki Imre: Ez magyarul van mondva! — Urbanics Kálmán: Csak bizonyítva nincs! — Zaj. — Elnök csenget.) Majd Pallavicini a következőket mondja (Olvassa): »Tovább megyek. Legjobb tudomásom szerint állitom, hogy a kormány, amikor Jankovichék letartóztatása folytán ez az ügy nyilvánosságra került, elkövetett mindent, hogy a frankhamisítás tetteseit és résztvevőit leplezze és az egész kérdést eltakarja.« Én nem kutatom most azt, hogy Pallavicini hogyan és miként fogja bizonyítani az ő állításait, vagy hogy hogyan és miként fogja a kormány bizonyítani azt, hogy Pallavicini állításai valótlanok, de az én szerény véleményem szerint ennek az ügynek csak két következménye lehet; egyik következménye az, hogy a kormány vád alá helyeztessék, (Derültség jobbfelől.) — amely esetben természetesen helyén nem maradhat — a másik következménye pedig az, hogy a vád alá helyezést visszautasítja és akkor soha nem fog szabadulni attól a gyanútól, hogy ezekkel a vádakkal nem mer szembe szállni. (Urbanics Kálmán: Van egy harmadik eset is!) Mi az a harmadik eset t. képviselő ur? (Urbanics Kálmán: Az, hogy Pallavicini bizonyítsa be vádjait. — Nagy záj.) Ö nem bizonyíthatja ezt. Először nem bizonyíthatja ezt annak a kormánynak közegei előtt... (Urbanics Kálmán: A bíróság nem közeg! — (Igaz! Ugy van! jobbfelől. — Felkiáltások balkiöl: Az ügyészségről van szó! — Horváth Zoltán: Tessék sajtópert indítani! — Felkiáltá#ok jobbfelől: Hogyne!) Engedelmet kérek, véleményem szerint az, évi március hó 17-én, szerdán. hogy Pallavicini képviselő ur felkérte a kormányt, hogy sajtópert indítson ellene, — pleonazmus. Azt hiszem, hogy ő szívesen venné azt is, mert teljesen elég lett volna, hogy a kormány vád alá, vagy alá nem helyezése legyen megállapítva, mert lehetetlenség, hogy akkor, amikor a kormánnyal szemben valaki vádat emel, akkor a bűnüggyel kapcsolatban mint tanú kívánják meghallgatni. A bűnügy és a kormány felelőssége teljesen különálló dolog. (Zaj és közbekiáltások mindkét oldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Urbanics Kálmán és Malasíts Géza képviselő urakat kérem, ne méltóztassanak párbeszédet folytatni. Gr. Sigray Antal: Bethlen István ministerelnök ur Pallavicini vádjára a következőket mondja: »A második vádja az, hogy a kormány eis nevezetegien én mindent elkövettem, hogy leplezzem az ügyet és csak a külföld nyomására voltunk hajlandók megtenni azokjat a lépéseket, amelyek

1 szükségesek voltak. Mind a két tényállás hazugsága« Engedelmet kérek, a ministerelnök urnák védekeznie kellett Pallavicini állításai ellen, de ha védekezett ilyen eléggé erős formában, akkor remélem, hogy ugyanigy védekezett és ugyanezt mondotta Briand ministerelnök urnák is, aki március 4-iki beszédében, — amelyet a Magyar Távirati Iroda nem tudom mi okból teljesen elferdítve közölt — ílletA^e nem beszédében, hanem egy közbeszólásában, amely Léon Blum beszéde alatt történt, igy szólt. Briand — le président du conseil — a tudósitás szerint ezt mondta: »Si ces sont connus c'est au gouvernement français qu'on les doit«; ez magyarra fordítva annyit tesz: »Hogyha ezek a tények— (a frankhamisításról van szó) — ismeretesek, ezt a francia kormánynak lehet köszönni.« Bár semmiféle értesülésem errenézve nincs, remélem hogy a ministerelnök urnák alkalma és módja volt ugyanazt, amit Pallavicininek mondott, Briandnak bizalmasan megismételni és talán kissé parlameritárisabb formában tudtára adni, mint amilyen kifejezésre a magyar parlamentet méltatta. (Rothenstein Mór: Ugy van! Odakünt mindig nagyoii művelt! — Elénk derültség, — Felkiáltások jobbfelől: Beugrott!) T. Nemzetgyűlés! Mi a helyzet a vádlottak szempontjából? A vádlottak szempontjából a helyzet röviden az, hogy — amint a kisebbségi jelentés is megállapítja — többen a vádlottak közül arra hivatkoztak, hogy itt egy félhivatalos akcióról, egy, szerintük, a kormány tudtával folyó akcióról volt szó, (Mozgás jobbfelől.) hogy azért vettek részt ebben az akcióban, mert erre nézve megnyugtatásokat nyertek. És mi a helyzet március 2-ika óta? Az, hogy a fővádlottnak, herceg Windischgraetznek olyan, régen tett nyilatkozatairól lett említés téve, amely régen tett nyilatkozataiban ő azt állította, hogy a kormány tudtával követte el ezt a bűncselekményt. Állította ezt december 31-étn én előttem is, (Felkiáltások half élőt: Hallatlan!) azt mondván, hogy: igenis, a kormány tudtával. (Zaj és mozgás jobbfelől. — Hegymegi-Kiss Pál: Ezért kellett a december 26-iki tárgyalás, az. üllői-uti kis tanácskozás!) Természetesen lehet azt mondani, hogy ezt a vádlott védekezésképen próbálta igy beállítani, de én előttem Windischgraetz ezen állításainak épen azért van súlya, mert ő akkor még egyáltalában nem is gondolt arra, hogy védekezésre szükség lesz, dacára annak, hogy már előzetes felügyelet alatt állt. (Halász Móric: Dacára! Ö is már őrizet alatt volt! — Esztergályos János: Még