Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

250 A nemzetgyűlés 518. ülése 1926. egy képviselőt utasítson, hogy hova és mikor menjen. (Szabó Sándor: Megvan a mód arra, hogy az ügyészt utasitsa.) Ebben a kérdésben nem akarok bővebb magyarázatokba bocsátkozni, hiszen e kérdés eldöntése a mentelmi bizottság és a Ház pléniuma elé tartozik, ezért csak tisztelettel bejelentem mentelmi jogom sérelmét, nem is helyezek rá igen nagy súlyt. De kérem, méltóztassék megengedni, hogy különben rövid fölszólalásom keretében alkalmat kapjak arra, hogy ugy ministerelnök urnák, mint a ma felszólalt egyik képviselő urnák ellenem intézett támadására is röviden reflektálhassak, hogy személyes kérdésben ne kelljen külön felszólalnom. Elnök : A képviselő ur menteimi bejelentés címén csak mentelmi bejelentést tehet. (Hegymegi-Kiss Pál: Azután le fog ülni, és megint felállni !!) Csendet kérek! Amennyiben a képviselő ur személyes kérdésben még kivan szólani, méltóztassék azt kérni, meg fogom adni a képviselő urnák a szót arra, hogy személyes kérdés címén beszélhessen. Mentelmi bejelentés címén más ügyben nem lehet felszólalni. Őrgr. Pallavicini György : A másik eset, amely alkalommal mentelmi jogom megsértetett. annak az idézésnek keretében történt, amelyet a rendőrségtől kaptam. Egészen természetes, hogyha engem tanuzásra meghívnak, oda elmegyek. El is mentem oda, ellenben ugy a rendőrségen, mint az ügyészségen kérdést intéztek hozzám képviselőházi beszédemben tett kijelentéseimre vonatkozólag. Ez azt hiszem, a legpéldátlanabb és legsúlyosabb megsértése a mentelmi jognak, mert erre példa még egyáltalán nem fordult elő, hogy egy képviselőt azért idézzenek meg bármilyen hatósághoz, mert a kormány ellen politikai vádat emelt. Az ügyészség és a rendőrség egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a kormány ellen emelt vádat elbíráljon, amikor politikai mulasztással és bűnpalástolással vádoltam a kormányt. Mindezek alapján ugy hiszem, hogy ebben a két esetben mentelmi jogomnak legsúlyosabb sérelme forog fenn és ezt van szerencsém tisztelettel bejelenteni. Elnök : Mindkét mentelmi bejelentés a házszabályok 182. §-ának 2. bekezdése értelmében áttétetik a mentelmi bizottsághoz. Kivan a képviselő ur még szólani % Örgr, Pallavicini György : Igen, személyes megtámadtatás címén ! Elnök : A szó a képviselő urat megilleti ! Örgr. Pallavicini György : T. Nemzetgyűlés ! Ezzel a kijelentésemmel is nagyon rövid leszek. A ministerelnök urnák az előbb emiitett ülésen elmondott szavait nem lehetett jól hallani. Rá akarok mutatni arra, hogy ez alkalommal olyan vádat emelt ellenem, amely csodálatos törvény nem ismerést mutat a ministerelnök ur részéről, ha komolyan mondta, amit mondott, mert azt mondta, hogy én már 1922-ben tudtam a dologról és a szokolhamisitásról és nem tettem feljelentést. Azt hiszem, felesleges itt törvénymagyarázatba bocsátkozni. Méltóztatnak tudni, hogy feljelentésre engem semmiféle törvény nem kötelez és annál kevésbé kötelezhetett, mert hiszen miként beszédemben is kijelentettem, hogy épen a kormány tudomásával történt az a nevezetes szokolhamisitás. Az a másik dolog még súlyosabb, de erre igazán kevés súlyt helyezek, mert hiszen a ministerelnök ur egyik kijelentéséről van szó, aki azt állította, hogy azon a bizonyos hires vacsorán én voltam az a bizonyos képviselő, aki nem tiltakoztam a szokolhamisitás terve ellen. Az összes jegyzőkönyvek, amelyeket a kérdésről azóta felvettek, ennek az ellenkezőjét bizonyitják. Reméévi március hó 16-án, kedden. lem, hogy a ministerelnök ur nem fogja ezt a kijelentését rektifikálni, mert akkor még talán elhinné valaki, hogy amit először mondott, az volt a helyes beállítás. A kormánypártnak egyik t. képviselője ma foglalkozott szerény személyemmel és ugy látom, hogy nem egészen tisztán látta a kérdést, vagy pedig nem ugy állította be, mint ahogyan beszédemből értelmezendő, mert én azt mondtam, hogy szeretném vádjaimat a lehető legteljesebb mértékben bizonyítani és akarom is bizonyitani, de erre, mint tanú nem vagyok képes, amit az igen t. képviselő ur, aki ugy tudom ügyvéd, sokkal jobban tudhatná, mint én. Ennek következtében összes következtetései elestek és nem is akarok tovább ezzel az üggyel foglalkozni. Elnök : Baticz Gyula képviselő ur a házszabályok 182. §-a alapján mentelmi bejelentést kivan tenni. Baticz Gyula : T. Nemzetgyűlés ! (Esztergályos János : Most figyeljenek !) Folyó hó 7-én megjelentem Mátészalkán, (Barthos Andor: No ez érdekes ! — Farkas István: Jelentkezik a szolgabíró ! — Barthos Andor: Mátészalka gyászban van ! — Derültség a jobboldalon.) — (Esztergályos János : Most meghallja milyen csendőruralom van ott 0 Az ami ott velem történt a csendőrség részéről, nem csak a képviselői mentelmi jogot sérti, hanem sérti az állampolgári jogot is. Az a kép, amely ebből a bejelentésből kibontakozik, tényleg teljes egészében megmutatja a magyar falu formáját és képét abban a tekintetben, hogy a közigazgatás hogyan kezeli az embereket. A mátészalkai építőmunkások a jelzett napra egyesületi alakuíógyülést jelentettek be. Az alakuló gyűlést a szolgabíró betiltotta, A betiltó végzést az illető bejelentő levél kíséretében beküldték a központhoz, hogy a központ fellebbezze meg, és egyben a betiltást tudomásulvéve ne küldje ki a megbízottat, aki a csoportot megalakítja. Hogy, hogy nem, ez a levél a mai napig sem érkezett meg. (Szabó Imre : Szóval nincs cenzúra!) Vádolni ebben a tekintetben sem a postát, sem más szervet nem akarok, mert nem állott módomban megállapítani, hogy miért nem érkezett meg a levél, de jogos az a feltevés, hogy ezt a postán fogták el, még pedig Mátészalkán. (Barthos Andor : Vagy pedig nem adták oda!) Tekintettel arra, hogy nem szerezhettem tudomást arról, hogy a gyűlés nincs engedélyezve, március 7-én megjelentem Mátészalkán, mint az alakuló gyűlés előadója, előző nagyon szombaton azonban táviratot adtam fel érkezésemről és igy szereztek tudomást arról, hogy a küldött levél ellenére is meg fogok érkezni. Tiz vagy tizenkét ember várt az állomáson. Hideg, csatakos idő lévén, azt mondtam az embereknek, hogy be akarok menni valami vendéglőbe, meg kell reggeliznem és az utcán nem csatangolhatok, de felszólítottam őket, hogy ne jöjjenek be annyian, amennyien itt vannak, hanem legfeljebb két-három ember jöjjön csak velem, mert ha ennyien együtt leszünk, ismerve a magyar közigazgatást, együttlétünket esetleg titkos gyűlésnek fogják minősíteni. Jól is sejtettem. Az emberek elmentek. Bejött azonban: velem a kereskedők és iparosok székházának vendéglőjébe három társam. (Egy hang a jobboldalon: Elvtársa!) ügy van, elvtársam, nem szégyenlem! Míg reggeliztem, érdeklődtem, hogy milyen címen tiltották be a . gyüléstl Elmondták, hogy az egyik vendéglőt alacsonynak, a másikat meg magasnak találták, s ilyen valamilyen »smonca« indokolással tiltották be a gyűlést Azt kérdeztem tőlük, ki jön velem, a főszolgabiróval szeretnék beszélni és megmondani neki, hogy itt nem politikumról van szó, hanem szakülésről, szakegyesület alakításáról. Erre másodmagammal megindultam, hogy a