Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

246 A nemzetgyűlés 518. ülése 1926, Méltóztassanak megengedni, hogy csak egyet­len egy részt olvassak fel abból, amit én is kéz­hez kaptam. A ministerelnök urnák Genfben való munkájáról, illetőleg ottani megjelenéséről a következőket irja egy francia lap (olvassa) : »Magyarország még nagyon drágán fizetheti meg azt a luxust, hogy megengedte, hogy Genfben olyan politikus képviselje, akit már a pénzhami­sítók pártfogójának ismertek fel.« (Urbanics Kál­mán : Melyik újság az ! í) Méltóztassék, rendel­kezésére áll ! (Urbanics Kálmán :_A eimét legyen szives megmondani !) Francia újság ! (Lendvai (István : De milyen ! Miért nem olvassa [fel ?) Méltóztassanak megengedni, hogy ne köves­sem előttem szólott t. képviselőtársam okfejtését, magatartását ebben a kérdésben, mert ha ezt a kérdést lapvélemények felolvasásával el lehetne intézni, akkor méltóztassanak elhinni, sokkal könnyebb volna a mi helyzetünk. (Lendvai István közbeszól.) Elnök : Lendvai képviselő urat kérem, mél­tóztassék az állandó közbeszólásokat megszüntetni ! Esztergályos János : Amióta Vázsonyi hátul­ját látta a képviselő ur, azóta olyan! Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasitom! Méltóztassék az ilyen kifejezé­sektől tartózkodni. Esztergályos János : Ö mondta ezt ma dél­után ! Azóta nyugtalankodik 1 (Lendvai István : Bolond lyukból bolond szél fuj! — Urbanics Kál­mán : Ez a komolysága az egész frank-ügynek !) Elnök : Lendvai képviselő urat rendreutasí­tom ! Méltóztassék csendben maradni! Esztergályos Jánost Mondom tehát, ha ezt a kérdést lapközleményekkel el lehetne intézni, akkor meg volna a kérdés egyszerű és gyors el­intézésének lehetősége. Miután azonban ezt igy nem lehet elintézni, méltóztassanak megengedni, hogy keressem annak megállapítását, amire fel fogom épiteni és felépitem a kormány bűnösségét, a kormány mulasztása révén elkövetett bűnösségét, sőt a kormány bűnpártolása révén elkövetett bűnösségét. Itt előre kell bocsátanom, hogy nem fogom a kissebbségi jelentést igénybevenni (Lendvai István: Van esztétikai izlése! — Derültség jobb felől,), egyetlen betűjét, egyetlen mondatát nem fogom ennél a felszólamlásomnál felhasználni, annál is inkább, mert erre nincs szükségem. Maga a többségi jelentés bőségesen igazolja és bizonyítja mindazt, amit mi el akarunk érni. A többségi jelentés alapján fogom bebizonyítani, hogy a kormánynak már réges-régen el kellett volna a helyét hagynia, ha az országnak és az ország dolgozó népének jövőjét szem előtt tartaná. Erre a jelentésre — amely, amiként mondottam az imént, olyan mesteri ügyességgel van Össze­állitva, hogy hasonlóval ritkán találkozik az ember — ráhúzható Shakespeare egyik mondása, amelyet Hamlet anyjának szájába ad, amikor «ŰZ Ét végzet bekövetkezését látja és azt mondja : »A bűn oly ügyetlen, ha remeg, romlástól félve, magát rontja meg!« Az volt tehát a eél a többségi jelentésnél, hogy elterelje a figyelmet, hogy elkenje a bűnt, hogy igazolja és bizonyítsa, hogy a kormány nem ludas a dologban, hogy a kormány nem tudott erről a dologról, s ebből a bűnös remegésből, amely ebben a többségi jelentésben megnyilvánul, meg­állapitható a kormány bűnössége, bűnös mulasz­tása. (Éhn Kálmán : Na, ez érdekes ! — Huszár Dezső: Meg vagyok döbbenve ! — Derültség jobb­felől.) A jelentés második oldalam a C. pontban a következők foglaltatnak (olvassa) : »A bűncselek­mény elkövetésével kapcsolatban annak megelő­zése, meghiusitása, végül a tettesek személyének megállapítása körül merültek-e fel jelenségek, évi március hó 16-án, kedden. amelyekből a kormány politikai felelőssége az 1848 : III. te, 32. §-a alapján megállapítható lenne, akár valamely tényleges intézkedés, akár pedig a szükséges intézkedések idején való meg­tételének elmulasztása folytán. Tehát a bevallott cél ebben a jelentésben az, hogy a frankbizottság azt kereste, hogy történt-e a kormány részéről olyan mulasztás, amely elősegítette ennek a bűn­cselekménynek teljes befejezését.« Legyen szabad ennél a kérdésnél mindjárt magát az 1848 : III. te. 32. *§-ának a) és c) pontját felolvasnom, mert enélkül lehetnek a t. túloldalon olyan képviselő­társaim, akik nem ismerik magát ezt a törvényt, (Barthos Andor : Minden másodéves jogász ismeri!) — pardon, ott vannak mások is, nem­csak jogászok ! — és nagyon könnyen megtör­ténhetnék, hogy helytelen világításba állítanák be az én felszólalásomat. Az 1848 : III. te. a magyar felelős minis­tóriumról szól. Azt mondja (olvassa) : »A minis­terek felelősségre vonathatnak minden oly tettért vagy rendeletért, amely az ország függetlenségét, alkotmánybiztositékait, a fennálló törvények ren­deletét, az egyéni szabadságot vagy a tulajdon szentségét sérti (Lendvai István : Aha !) és álta­luk hivatalos minőségben követtetik el, ille­tőleg adatik ki.« A c) pont a következőket mondja (olvassa) : »A törvények végrehajtásában vagy a közcsend és bátorság fentartásában el­követett mulasztásokért, amennyiben ezek... (Lendvai István közbeszól). Elnök : Csendet kérek ! Kérem, méltóztassék csendben maradni. Esztergályos János (tovább olvassa) : » ... tör­vény által rendelkezésükre bízott végrehajtási eszközökkel elháríthatok volnának.« Méltóztassék megengedni, hogy épen az előttünk fekvő többségi jelentésből megállapít­hassuk — amiként már megállapították a mai nap folyamán és a szünet előtt is többén az ellen­zéki padokból — hogy a kormány elkövette azt a bűnös, könnyelmű mulasztást, amely lehetővé tette ennek a bűncselekménynek elkövetését. Ebből a többségi jelentésből állapitható ez meg, nem mi mondjuk. Majd rátérek tételenkint, szépen, gyöngyszemek szerint egymás mellé fogom fűzni ennek bizonyítékait. Ha tehát megállapít­ható, hogy a kormány bűnös mulasztást követett el, hogy a kormány, amikor tudomására jutott, hogy a fővárosban vagy az országban vannak egyesek vagy többen, akik idegen pénzt utánoz­nak és hamisitanak abból a célból, hogy azt for­galomba hozzák, abban a pillanatban nem köve­tett el mindent, hogy ezt megakadályozza: meg­állapítható az 1848. évi III. te. 32. §-ának a) és c) pontjában meghatározott eset. Ennek alapján pedig ne méltóztassék majd meglepődni, ha az ellenzék vádinditvánnyal jön, amelynek az lesz a célja, hogy a kormányt az elkövetett törvény­sértésekért, a hivatalos minőségben elkövetett mulasztásokért vád alá helyeztesse. (Gr. Hoyos Miksa: Etikai felelősséggel!) Etikai felelősséggel is! (Pesthy Pál igazságügyminister: Jogit akar maga mondani!) Jogit is, etikait is. Neai mél­tóztatott itt lenni. Van etikai kötelesség és fele­lősség és van jogi felelősség és van politikai fele­lősség is, mélyen t. gróf ur! (Viczián István: Hol végezte a jogotl) Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt ma­gára tényre rátérhetnék (Halljuk ! Halljuk a jobboldalon.), elöljáróban még az 1848. III. te. 32. §-ának folytatásaként felolvashassam a bűnvádi perrendtartás 87. §-át is. Már előre látom, hogy a mélyen t. igazságügyminister ur miként fog lemosolyogni. (Derültség a jobboldalon.) Látom, miként fogja azt mondani, hogy a bűnvádi per-

Next

/
Thumbnails
Contents