Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-518
UÖ A nemzetgyűlés 518. ülése 1926. milyen kifejezést használjak, melyet akkor sem használnék vele szemben, ha szabadlábon volna s még fokozottabb a loyalitásom ilyenkor, de én A'-alahogy Rábát a perrendszerü bizonyíték szempontjából nem tartom annak a chevalier sans peur et sans reproche-nak, mint ahogy a kisebbségi vélemény sem állítja be annak. T. Nemzetgyűlés ! Rába pszichológiájához tartozik, hogy csekély családi sorból egy herceg fényes környezetébe kerülő személy volt, akit a herceg barátságával tüntetett ki, hiszen Vázsonyi t. képviselő ur is utalt arra, hogy a herceg naplójában egész fejezetet szentelt neki. Láttuk őt, hallottuk az ő judiciumnélküli kijelentéseit, módosításait, fontoskodásait, láttuk, ahogy ott ült és valahogy beletranszponálta magát, mint egy központot egy nem is magyarországi, hanem német, francia, orosz és minden nemzetközi relációba, láttuk őt az ő teljes fontoskodásával és félműveltségével ; bizonyos kijelentéseket tett, amelyeket azután — szembesittetvén a herceggel — Windischgraetz egyenesen megcáfolt s a következő napon Rába is teljes mértékben visszavont és hatálytalanitott. De ha még el is fogadnók teljes tanusági erővel Rába kijelentéseit, akkor is önmagában véve, közvetlen tudomást nem tanúsítván, egyáltalán nem tulaj donithatunk, neki jelentőségnt. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Nádosy személyére visszatérve kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ő lehet egyes köröknek, egyéneknek és osztályoknak antipatikus, az ő működése esetleg kritika tárgyát képezheti, de nem tudnak az urak oly tényeket produkálni, amelyek alapján a belügyminister vele szemben mint közhivatalnokkal szemben fegyelmi eljárást indíthatott volna. (Hegymegi-Kiss Pál: Rassay Károlyt életveszélyesen megfenyegette!) Méltóztattak volna erről jelentést tenni. (HegymegiKiss Pál: Én itt jelentettem be a belügy minister urnák első beszédemben.) Az életveszélyes fenyegetés a kihágási büntető törvénykönyv 41. §-ába ütköző kihágás, amelyet a bíróság csak akkor állapit meg, ha annak van olyan nyomása, amelynek alapján a tényálladék ki van merítve. Át kell térnem Rakovszky belügyministerur egyéni ténykedéseire, épen és kizárólag azért, mert Györki Imre képviselőtársam is utalt és hivatkozott ezekre a dolgokra. Bátor voltam utalni arra, hogy az egész nyomozati anyag hézagos volt, amint természetesen ilyen bűncselekménynél szokott is lenni és mindaddig, mig a Kovács Gáspár-féle adatok nem hozták közelebb az egész dolgot Windischgraetz herceghez, nem voltak perrendszerü bizonyítékok. Amint azután perrendszerü bizonyítékok voltak, akkor Windischgraetz herceggel szemben a nyomozó hatóság nyomban leszámolt, nyomban háziőrizetbe, vagy előzetes letartóztatásba helyezte. Nehezebb volt azonban a kormány helyzete Nádosy Imrével. Épen Györki t. képviselő ur utalt arra, és a kisebbségi jelentés is utal arra, hogy Nádosy Imre tagadásban volt, ami érthető. A vádlottnak a büntető perrendtartás is megengedi a tagadást, és a jelen esetben képzeljük csak el, hogy egy mag-as társadalmi polcra felvergődött embert, aki látja, hogy leleplezték az ő ténykedéseit, az első szóra bizonyos kelletlenség és kényelmetlenség fog el, amikor le kell vonnia a bűncselekmény konzekvenciáját, amikor tudja, hogy le fogják tartóztatni, vagy hogy ellene a nyomozás megindul. Vallom és meggyőződésem az anyag alapos ismerete alapján, hogy ha a belügyminister ur azokat az ö külön ténykedéseit nem végezte volna évi március hó 16-án, kedden. cl vele szemben, akkor ilyen hamar nem derült volna világosság erre az ügyre. Ha a belügyminister ur nem veszi magának azt a fáradságot, hogy kötelességén túlmenőleg magához rendeli Nádosyt... (Egy hang a szélsőbaloldalon: A magánlakására 1) Édes Istenem, hogy a magánlakásán tárgyalt ünnepnapon, karácsony ünnepén, 25-én, az természetes és érthető. Érthető, hogy ünnepnapon nem fog felmenni a ministeriumba, hanem a lakására rendeli, ahol több reménysége volt arra, hogy tud olyan lelki hatásokat alkalmazni vele szemben, amelyeknek konzekvenciája a. magábaszállás. (Esztergályos János: Vájjon, ha én gyanús volnék, engem is felvinne lakására a belügyminister 1) Ha országos főkapitány volna, önt is. (Barthos Andor : Egyelőre nem fenyegeti aza veszély, hogy főkapitány lesz. — Derültség és zaj.) Ne sértse meg magát t. képviselőtársam azzal, hogy felteszi magáról, hogy hasonló dolgot elkövet. Én ezt nem tenném meg. (Helyeslés jobbfelől.) Én azt hiszem, hogy ha a belügyminister urakkor nem fogja meg őt. nem citálja magához és nem beszél a lelkére, akkor a nyomozás abban az időben nem került volna abba a stádiumba, mint amelybe került. Hiszen láttuk, hogy milyen tapogatódzás volt, milyen sötétbenjárkálás volt az egész nyomozás v Ha az ember már látott egy nyomozást, tudja hogy az milyen rettenetesen nehéz mesterség. Mikor nincsenek szálak, csak a nyomozó közeg intuiciója, sejtésé, a praxisából és érzéséből kifejlődött tehetsége adja meg a lehetőséget, hogy kinyomozza a bűncselekményt. Hiszen vannak híres detektívek, akik a névtelenségből épen ezen képességeiknél fogva kerülnek ki. Én azt mondom, hogy ha a belügyminister ur akkor nem veszi magának ezt a fáradságot, a nyomozás nem jutott volna olyan stádiumba. Természetes, hogy Nádosy Imre, aki szépíteni akarta az ő szerepét, próbálkozott azzal is, hogy befolyásolja a belügyministert, hogy tussolja el a dolgot (Zaj a szélsőbaloldalon.), hiszen hivatkozás történt az ő hazafias dolgára, azután a nemzetközi következményekre stb. És itt megbecsülendő a belügyministernek az az intézkedése, hogy ezeket a kísérleteket visszahárította, megakadályozta, a törvény utjának irányt engedett és a törvény útját követte. (Mozgás bal/elől.) T. Nemzetgyűlés ! Igyekszem rövidíteni az anyagot. Györki t. képviselőtársam a többségi jelentéssel szemben igyekszik azokat a megállapításokat ugy formulázni, mint amelyekről maga is érzi, hogy épen a kormány felelőssége szempontjából fontossággal és jelentőséggel birnak, mintha abból épen az ellenkezőt lehetne deriválni. Hiszen épen azt voltam bátor felhozni Györki képviselő úrral szemben, hogy nem jogászi, hanem politikai munka, amit ő végzett; ha a tényeket látja, akkor csak egy ítéletet hozhat, olyat, amilyen a bíróság ítélete szokott lenni. Ha jól értettem, azt mondotta Györki képviselő ur, hogy az, hogy Haits tábornokot nyugalmazták, nem szólott a kormány mellett, hanem épen ellene, mert hogy őt nyugalmazták, ennek következtében nem léphetett fel a kormánnyal szemben annak érdekében, hogy ne nyugalmazzák. Haits katona volt és tudta, hogy a betöltött szolgálati idő automatikusan vonja maga után a nyugdíjaztatást. Erre törvények vannak, nem szoktak kivételt tenni, különösen nem ma, a szanálás idejében ugy, hogy ez komoly érvként nem hozható fel a bizottsági jelentéssel szemben. Ami Nádosy Imre bűnösségével kapcsolatban az állítólagos tussolási kísérleteket illeti, voltam bátor már részletesen utalni arra, hogy abban az időben, amikor megérkezett az a hágai első távirat, amelyben Jankovich hivatkozik Nádosyra és amikor a későbbi adatok Nádosy szerepét újra