Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-518
À nemzetgyűlés 518. ülése 19,26. Jankovichnak, tudta, hogy hlamis futárigazolvánnyal küldték ki, tudta, hogy hamis frankokat rejtegetnek a Nemzeti Szövetség-ben és tudta, hogy Windischgraetznek és Nádosynak szerepe van az ügyben, még sem tartotta szükségesnek, hogy közölje ezeket a tényeket az itthonmaradt ministerelnökhelyettessel, a népjóléti ministerneil és nem tartotta szükségesnek, f hogy ezeket az eseményeket, ezeket a megállapitáJsokat közölje az igazságügymkiisterreil, akinek hatáskörébe tartozott volna a nyomozás lefolytatása. (Esztergályos János: Tiszta és világos a bűnpártolás! Száz százaléikig!) Sőt tovább megyeik. Tudta és tudomásul vette a ministarrelnök ulr azoknak a hamis kommünikéknek nagy tömegét, amelyeket a kormányzat ebben az ügyben kiadott. Tudta, eltűrte és tudomásul vette, hogy ugy a nyomozó hatóság, mint a Magyar Távirati Iroda és a rendőrség sajtóirodája napról napra — amint majd később előadom — a hamis közleménysk egész áradatát zúdította a magyar közvéleményre csak azért, hogy >a figyelmet erről a kérdésről eltereljék, csak azért, hogy tévútra vigyék az egész nyomozást, hogy megint port hintsenek itt az embereik szemébe és ugy tüntessék fel a dolgot, hogy néhány éretlen gyerkőc és éretlen csirkefogó az, aki a hamis frankok nyomását elkövette és ebben a kormányzatnak, a magasabb rangú tisztviselőknek semmiféle szerepük nincs. A ministerelnök ur bűnösségére és szerepére vonatkozóan még csak egy téinyt kívánok leszegezni, ugy, hogy ha eltekintünk is mindazoknak a tényeknek valóságától, amelyeket itt az imént felsoroltam, ez a következőkben felolvasandó körülmény egymagában bőségesen elég okot szolgáltat arra, hogy a ministerelnök ur ellen már nemcsak a politikai felelősség kérdését vessük fel, amit esetleg többségi határozattal el lehet intézni, meg lehet oldani, hanem a büntetőjogi felelősség kérdését is, és az 1848:111. te. rendelkezései alapján a ministerelnök úrral szemben a vád alá helyezési eljárást követeljük. Ha visszaemlékezünk a ministerelnök urnák január 19-én tartott beszédére, a következőket mondta: Olvassa): »A külföldi kiküldöttek jelenléte csak oly bűnügyekre és olyan egyes nyomozati cselekményekre terjedhet ki, amely bűnügyekben és ' amely nyomozati cselekményekben az illető külföldi fél érdekeltsége nyilvánvaló, ebben az esetben arranézve, hogy milyen mennyiségű hamis bankjegy készült és került forgalomba és hogy a forgalomba nem került bankjegyekkel mi történt, hol vannak ezek a bankjegyek, hol vannak a hamisítványok előállítására használt eszközök. Ez a magyar kormány hivatalos álláspontja. Ezen túlmenő kollaborációt törvényes felhatalmazás hiányában meg kell a magyar kormánynak tagadnia, (Helyeslés a jobboldalon.) mert nem teheti azt, hogy fokról-fokra oda vonassa magát egy olyan útra, amely utón a magyar szuverenitás is veszélyeztetve van.« Nézzük, hogy a ministerelnök urnák január 19-én elfoglalt álláspontjával szemben, amely, mint maga mondotta, a magyar kormány hivatalos álláspontja, hová jutottunk el március 16-ig. Láthatjuk azt, hogy kollaborációról olyan értelemben, mint ahogyan azt a ministerelnök ur január 19-én értelmezte, ma már beszélni egyáltalán nem lehet. Láthatjuk azt, hogy mig a ministerelnök ur január 19-én a kollaborációt csak olyan körre kivánta szorítani, hogy a franciáknak lehetőséget ad arra, hogy kutassanak és jelen lehessenek annak évi március hó 16-án, hedden. 225 vizsgálatánál, vájjon miképen készült és került forgalomba a hamis frank és hogy a forgalomba nem került bankjegyekkel mi történt, hol vannak ezek, valamint hol vannak a hamisítványok előállitására használt eszközök, ez ma már rég túlhaladott álláspont és nem tudnak a francia kiküldöttek, a francia rendőrség és a francia bank megbizottai oly kérdést felvetni, amelynek nyomozásánál és kivizsgálásánál ők jelen nem lehetnének. És mig a magyar kormány itt leszegezte, hogy ez a kormány hivatalos álláspontja és törvényes felhatalmazás hiányában annál tovább nem mehet, most mégis azt láthatjuk, hogy a magyar kormány hivatalos álláspontja — amelynek a aiagyar alkotmány egyik sarkalatos pontjával a legteljesebb mértékben meg kellene egyeznie — az alkotmánynak ezt a pontját felrúgta és csak azért, hogy a kormány a maga szennyes életét megmentse, teljesen kiszolgáltatta magát a francia kiküldötteknek ... (Zaj jobbfelöl.) Elnök: A t. képviselő urat sértő kifejezéséért kénytelen vagyok rendreutasítani és kérem, méltóztassék beszéde további folyamán hasonló sértő kifejezésektől tartózkodni. Györki Imre:... és a nemzeti szuverenitást, amire pedig a kormány oly sokat helyezett és amit ő fennen szokott hangoztatni akkor, amikor nem neki kell azt megőrizni, harem a vele ellenkező pártállásuaknak, odadobta a franciáknak csak azért, hogy a kormány pozícióját megvédhesse és súlyos külpolitikai bonyodalmaknak elejét vegye. (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem dobta oda! — Klárik Ferenc: Miért nem mondanak le? —• Esztergályos János: Oda vannak nőve a bársonyszékhez!) Elnök: Az ülést félórára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólag Györki Imre képviselő urat illeti. Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Már szólottam arról a kollaboráció fogalmával kapcsolatban, amelyet a ministerelnök ur a január 19-iki ülésen vetett bele a vitába és körvonalozott, hogy miféle jogok illetik meg a francia kiküldöttekét. Akkor a ministerelnök ur leszögezte 'a kormány álláspontját, amely szerinte a törvényes álláspont volt, de ezt a törvényes álláspontot a ministerelnök ur, illetve a kormányzat súlyosan megszegte megszegte anélkül, hogy bejelentette volna a Nemzetgyűlésnek, mint a szuverenitás fejének, hogy szükségesnek találta külpolitikai nyomás kiövétkez Lében egy idegen hatalom képviselőinek engedve tisztán a hatalom jogán továbbmenni a kollaboráció azon körén, amely a törvényes keret szerint a külföldi nyomozóhatóságokat megillette volna és belement abba, hogy beleszólás engedtessék nekik olyan ügyekbe, amelyekbe — szerinte a törvény szerint — nem lett volna szabad a külföldi nyomozóhatóságoknak beleszólni és ezáltal nagyobb beleszólást engedett nekik anélkül, hogy erre uj törvényes felhatalmazást kivánt volna. De ez nem is csodálatos azok előtt, akik ismerik, hogy a nyomozás megindulása óta miféle cselekmények történtek ebben az országban és hogy az eltussolást miképen hajtották végre. Nem csodálatos ez azok előtt, akiknek bármennyire ellenszenvesnek tűnik is fel nemzeti szempontból francia kormány-, rendőr- és bankmegbizottak ténykedése a nyomozásban, ha figyelembe veszik, hogy ezeket a külföldi