Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

204 A nemzetgyűlés 517. ülése 1926. évi március hó 2-án, kedden. Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: A ministerelnök ur igyekezett magát ma itt tisztázni. (Felkiáltások jobbfelöl: Sikerült is!) Én azt mondom, hogy nem sikerült. De nem itt kellett volna ezt elintézni, hanem kezdetben és később a nyomozás erélyes folytatásával és nem azzal a módszerrel, amelyet itt is alkalmaztak, mondván: adjanak adatokat, jelentsék fel. Ez a legújabb módszere az igazságszolgáltatásnak és a nyomozásnak, hogy kívül álló emberektől kérnek adatokat és nyomozást, akiknek ez nem áll módjukban. {Folytonos nagy zaj és felkiáltások jobbfelől: Elég! Elég!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Saly Endre: Ha elég, menjenek ki, nem muszáj hallgatni! — Felkiáltások a jobboldalon: Nem lehet ig y visszaélni!) Propper Sándor: Az történik, hogy pl. az igazságügyminister bejelenti, hogy a nyomozó újságírókat megfelelő elbánásban fogja részesiteni. Adatokat nyomozás nélkül nem lehet összeszedni, aki azonban nyomoz, az bűnt követ el, az ellen ön eljár, de utána nyomban hozzáteszi, mint igazságügyminister: ha pedig megpukkadnak, akkor sincsenek önöknek adataik. (Pesthy Pál igazságügyminister: Amire nincsenek, arra nincsenek! — Folytonos nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Milyen alapon kezelték eddig a frank-ügyet'? (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől: Üljön le! Üljön le már!) Vádaskodtak! De kijelentem: nem engedjük magunkat megtévesztetni és nem engedjük magunkat terrorizálni. (Folytonos nagy zaj a jobboldalon.) Egyetlen nemzeti érdek van: a frankhamisítást és a frankhamisitók forrását, gyökereit kitépni és kipucolni azzal az egész rendszerrel, amely azt létrehozta. (Folytonos nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt; méltóztassék beszédét befejezni, különben kénytelen leszek a szót megvonni. (Nagy zaj jobbfelöl.) Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon. (Esztergályos János: így feszitik az igazságot keresztre. — Nagy zaj és derültség jobbfelől.) Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: Vádak hangzottak el, amelyek ellen felesleges ugyan védekezni, de meg kell magyaráznom: hiába vonultatják fel önök rejtett, sötét erők exponenseit, hiába szólaltatják meg az ál-ellenzéki hangot, az igazság igazság marad, itt nincs jobbra és nincs balra, itt becsület és erkölcs van. Ezt akarja az ellenzék! (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. — Nagy zaj jobbfelől) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Bessenyey Zénó! (Szabó Imre: Most mi fogunk lármázni! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bessenyey Zénó: T. Nemzetgyűlés! Sajnálatomra nem tartozom azok közé a nemzetgyűlési képviselők közé, akikhez Rakovszky István igen t. képviselőtársamat van szerencsém sorolni, akik egyéni temperamentumukat és idegeiknek játszi kedélyét tudják a vitába belevinni. (Rakovszky István: Mi baja van velemf) Akik élvezik a vihart, s akik örömmel surrannak be arra a hirre, hogy itt valami veszély fenyeget, Én lelkemnek csak egyik felével veszek részt a vitában, lelkemnek másik fele kilencmillió sóhajtozó magyarnak és az elszakított részeken lévő magyaroknak vágyaival és gondolataival van eltelve, s csodálkozom, hogy azok nem találnak visszhangra a legszélső baloldali padokban. Ezekből az érzésekből kifolyólag a következő álláspontot foglalom el. Azt hiszem, a nemzet érdeke az, hogy itt (Horváth Zoltán: Frankot ne hamisítsanak! — Erdélyi Aladár: Ebben igaza van!) végre a nyugalom helyreálljon, s a lelkeket változatlanul a béke és nyugalom utáni vágyódás tölti el; az az óhaj, hogy azok az óriási áldozatok, amelyeket a nemzet a szanálással kapcsolatban hozott, meghozzák a maguk gazdasági és politikai gyümölcseit, (Csontos Imre közbeszól.) Elnök: Csontos Imre képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Bessenyey Zénó: Az én meggyőződésem szerint az egész ország közvéleménye ezeknek a vágyaknak teljesítését gróf Bethlen Istvántól várja. (Farkas István: Ürítem poharam!) Én az egész frankvitában egyetlenegy konkrétumot hallottam a frank-bizottság utolsó ülésén, amikor is Peyer t. képviselő ur megjelölte a frankvitának egyedüli célját. Ez az egyedüli cél a titkos társaságok feloszlatása, az egyéni akciók teljes beszüntetése volna. Ezt annyira okos és annyira példaadóan objektív indítványnak találtam, hogy az egész frankbizottság osztatlan helyeslése közben reflektáltam felszólalására. Ma is sajnálom, hogy egyrészt azért, mert Peyer képviselő ur keze az őket irányító szakszervezet által meg volt kötve, másfelől mert azt hiszem, Vázsonyi képviselő ur a személyes gyűlölség terén tovább ment, mint gondolta, ez az indítvány nem volt elfogadható. En semmiféle gyűlölködő támadások, sem Rothenstein képviselő urnák semmiféle gúnyos mosolya által nem engedem magam a helyes politikai útról eltérittetni. Ma is azt hirdetem és fogom mindenkor hirdetni, hogy ennek a nemzetnek érdeke a béke és az összetartás. Senkit sem óhajtok kizárni a nemzet felépítésére szánt nemzeti munkából, aki erre a munkára magát késznek és elhivatottnak érzi és erre való elhivatottságát ki is nyilvánítja. Ma is kijelentem, hogy mindenféle titkos társaságnak, mindenféle egyéni akciónak elmúlt az ideje. Ezek nemcsak a nemzetnek ártanak, hanem ártanak elsősorban magának a kormánynak is. Ne méltóztassanak arról megfeledkezni, hogy ezek a titkos társaságok kik ellen alakultak. Elsősorban a kormány ellenőrzésére, a kormány ténykedéseinek bírálatára és kiegészítésére. Nem is a képviselő ur kedvéért tartom ezeket helytelennek, hanem azért, mert a magyar nemzet érdeke követeli meg, hogy ebben az országban erős kormány legyen, amely erős kormány csak a rendre, csak az ország közvéleményére támaszkodhatik; az egyének nem adhatnak a kormánynak direktívákat, mert minden egyéni akció a kormány helyzetét gyengíti benn és künn. De ha meg is értem a szociáldemokrata pártnak azt az álláspontját, melyet Peyer Károly bizottsági tag ur a frank-bizottságban kifejtett, nem vagyok képes megérteni az ennél sokkal túlmenőbb kívánságot, amely a kormány távozására, rendszerváltozásra irányul. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak meghallgatni okfejtésemet. Megértem, ha a kormány távozását követelik az emigránsok és a forradalmárok, mert hiszen természetes, hogy ezek mindent szeretnének felforgatni, ami rend és konszolidáció. De méltóztassanak megérteni, hogy az ő visszatérésüknek nem Bethlen, hanem az egész magyar nemzet az akadálya, amely soha nem lesz hajlandó, hogy ilyen visszatérést a legközelebbi időben szívesen lásson és támogasson. •;