Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

À nemzetgyűlés 517. ütése 1926. évi március hó 2-án, kedden. 193 Genfben tárgyalás céljából. (Halljuk! Halljuk!) Eltekintve attól, hogy jogi felelősséggel a legszélsőbb ellenzék sem vádolja a ministerelnököt, csak a politikai felelősséget állapitja meg vele szemben, (Esztergályos János: Tessék megvárni a végét!) viszont politikai felelősséggel a t. ministerelnök ur kifelé idegen államok kormányaival szemben vagy akár a Népszövetséggel szemben is nem tartozik (Ugy van! a jobboldalon.) politikai felelősséggel csak nekünk tartozik, jogi felelősség alól pedig szalválva van az ellenzék kisebbségi véleménye által is, én azt hiszem, hogy nem merészelték a mai napon Franciaországban olyan irányban felállitani ezt a kérdést, hogy az mindnyájunkra nézve politikai pártkülönbség nélkül a magyar nemzet arcul csapása lenne. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a napirend tárgyalására szánt idő lejárt, szíveskedjék tehát beszédét befejezni. Szilágyi Lajos: Az általam előadottaknál fogva sem az előadói jelentést, sem a kisebbségi véleményt, sem Farkas Tibor képviselőtársam indítványát nem fogadom el, viszont a kormánnyal szemben fenálló egyéb bizalmat lanságomnál fogva a szavazásban nem veszek résztElnök: A napirend tárgyalására szánt idő eltelvén, a vitát megszakitom. A népjóléti minister ur kivan szólani. Vass József népjóléti- és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! A távollevő pénzügyminister ur helyett van szerencsém az épitkezések előmozdítását célzó intézkedésekről szóló XVIII/1925. számú törvénycikk kiegészítését célzó törvényjavaslatot benyújtani, kérvén, méltóztassék azt a pénzügyi bizottsághoz, azután tárgyalás végett a nemzetgyűléshez utasitani. Elnök: A törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a pénzügyi bizottságnak. Urbanics Kálmán képviselő ur mint a gazdasági bizottság előadója kivan jelentést tenni. Urbanics Kálmán: T. Nemzetgyűlés! Van szerencsém bemutatni a nemzetgyűlés gazdasági bizottságának jelentését az 1926/27. évi költségvetéséről. Kérem, méltóztassék intézkedni annak kinyomatása, szétosztása és annakidején való napirendre tűzése iránt. Elnök: A bizottság jelentése ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak tárgyalására annakidején fogok a t. Nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Most pedig megteszem elnöki előterjesztéseimet a legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére vonatkozólag. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket folyó hó 16-án, kedden délelőtt 11 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki a frankhamisítás politikai hátterének megvizsgálására kiküldött bizottság jelentésének folytatólagos tárgyalása. (Esztergályos János: De miért 16-án!) A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről is kérem, méltóztassék az elnök ur által előterjesztett napirendi javaslathoz hozzájárulni. Tekintettel arra, hogy pénzügyi tárgyalások folytatása végett a holnapi nap folyamán Genfbe utazom ... (Nagy Vince: Méltóan képvisel minket! — Mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Csontos Imre: Nem szegy élik magukat! — Farkas István: Legjobb volna, ha lemondana!) Gr. Bethlen István ministerelnök: ... azt hiszem, nem volna helyes, ha a kormányelnök távollétében, aki ebben a vitában különösen személyileg is érdekelve van, mint a mai incidens is mutatja, a parlament a maga működését folytatná. Kérem tehát, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy e hónap 16-ig a Ház üléseit elnapolja és ezen a napon ugyanezzel a tárgygyal tovább folytassuk a vitát. Hozzá vagyok szokva, hogy amikor Genfbe indulok, az ellenzék, vagy az ellenzék egy része nekem bizonyos útlevelet akar adni. (Uoy van! jobbfelől. — Urbanics Kálmán: Minden egyes alkalommal! — Csontos Imre: Elég szégyen!) Ahhoz is hozzá voltam szokva, (Farkas István: Útilaput akarunk adni!) hogy genfi, távollétem alatt kisérli meg az ellenzék oly kérdések feszegetését, vagy olyan incidensek teremtését, amelyek a magyar kormányt munkájában zavarják. Azt hiszem, ha a Ház üléseit elnapoljuk és ezáltal bizonyos politikai szélcsend áll be, ezzel az ország érdekeit szolgáljuk. Nem hiszem, hogy az ország érdekében volna az, hogy amikor a ministerelnök Genfben fontos tárgyalásokat folytat, azok megzavartassanak. Nem hiszem, hogy ez akár az ellenzéknek is érdekében volna, mert az ellenzéknek is ilyen fontos kérdésben mégis csak elsősorban az ország érdekeit kell szem előtt tartania. Ha azonban már ilyen útlevélről gondoskodott az ellenzék, ugy legalább tudatosan gondoskodott róla, mert máris megmondták nekem, hogy odakint a folyosón egy igen tekintélyes képviselő ur azt mondta, hogy: most már felülhet Bethlen a vonatra és mehet Genfbe. (Nagy zaj. — Felkiáltások jobbfelől: Gyönyörű! — Farkas István: Mondjon le! — Urbanics Kálmán: Ez a válogatott destrukció!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Bethlen István ministerelnök: Kötelességemnek tartom, hogy ... (Zaj bal felől. — Elnök csenget.) azzal a kisebbségi véleménnyel szemben, amely itt beadatott és amely az ellenzék támadásainak alapjául szolgál, az utolsó percben is a magam véleményét, bár rövidebben is, mint azt szándékoltam, kifejtsem. Teszem ezt azért, mert nem szeretném, ha azok a vádak, illetve gyanusitások, amelyek ebben a kisebbségi véleményben foglaltatnak, részemről cáfolatlanul maradnának. Kívánatosnak tartom azért, hogy legalább az utolsó percben az ország és a külföld közvéleményét is tájékoztassam azok alaposságáról, vagy alaptalanságáról. Kérem a mélyen t. ellenzéket is, méltóztassék ezt a fejtegetésemet nyugodtan meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Tartózkodni fogok e kérdés fejtegetésénél e pillanatban minden offenziv lépéstől. Az offenziv lépésre részemre el fog következni az idő és azt nyugodtan bevárhatják a t. képviselő urak. Addig is defenzívámat megtartom és ebből a defenzívából kiindulva kivánok reflektálni azokra a fejtegetésekre, amelyek a kisebbségi véleményben foglaltatnak. Mielőtt azonban ezt tenném, legyen szabad csak egészen röviden egy váddal foglalkoznom, amelynek szintén bizonyos jelentősége van a kifelé való vonatkozásban. Ez az a vád, amelyet ugy emlékszem Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur formulázott meg olyformán, hogy a kormány nem teljesítette azt a kötelezettségét, amelyet a bizottság működésével szemben vállalt. Én ezzel a váddal szemben röviden csak arra utalok, hogy a kormánynak minden egyes tagja, akinek meghallgatását a bizottság óhaj28*