Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

À nemzetgyűlés 517. ülése 1926. más hangzott el a parlamenti bizottság előtt, amelyekben a bűncselekményt ugy tüntetik fel, mint amelynek egyik célja a kormány eltávolítása lett volna. Sajnálom, — és ez a kisebbségi jelentés objekti vitásának: hiányára mutat — hogy ezt a kisebbségi jelentést elhallgatta. Megállapítom, hogy valamely egyesülettel vagy párttal való kapcsolatot egyik jelentés sem hozott elő. A Nemzeti Szövetség és a Társadalmi Egyesületek Szövetsége vannak emlitve, mint amelyeknek vezetői érdekelve vannak, de magukra a szövetségekre' vonatkozólag a bizottság működése szintén nem állapított meg semmi terhelőt sem. A harmadik fontos kérdés az lett volna, hogy a kormány hibázott-e, mulasztást követett-e el a megelőzés tekintetében, vagy a nyomozás irányitása körül? A bizottsági jelentés megint azt mondja, hogy nem, a kisebbségi jelentés azt mondja, hogy igen, Faa'kas Tibor képviselőtársam különvéleménye azt mondja, hogy igen

; Rassay képviselőtársam határozati javaslata pedig megosztja a kérdést, és azt mondja, hogy a megelőzésnél igen, a nyomozásnál pedig megállapítja, hogy a nyomozás szaggatott és a normálistól eltérő volt és szerinte látszat szerint, — hangsúly ózom Rassay képviselőtársam véleményéiből, h|ogy látszat szerint — igenis, volt hiba. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Álláspontom a megelőzés kötelezettsége és a nyomozás irányításának elbírálása tekintetében különböző. Elismerem én is és állitom, hogy hiányos volt az ellenőrzés, hiányos volt a felügyelet például a Térképészeti Intézetnél. Elismerem azt, hogy rosszul választotta meg a t. kormány az országos főkapitány személyét; állitom én is, hogy erélytelen volt a kormány a titkos társaságokkal szemben, és állitom én is, hogy könnyelműen vette az igen t. ministerelnök ur a neki utólag tudomására hozott dolgot. A megelőzés kötelezettsége és ennek elmulasztása tekintetében tehát a kormányt én is elmarasztalom, de nyomban kijelentem, hogy nyomban melléje ülök a ministerelnök urnák a vádlottak padjára abban a tekintetben, hogy az a miliő és atmoszféra, amely ezt a bűncselekményt kitermelte, tisztán a kormány ténykedése folytán sohasem jött volna létre; abban, hogy Magyarországon ilyen atmoszféra keletkezett, nemcsak a kormánynak, hanem az egész nemzetgyűlésnek és a sajtónak is természetszerűleg része van. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ilyen atmoszférát tisztán és egyedül a kormány a maga ténykedésével teremteni nem képes. Amikor tehát megállapítom a kormány felelősségét, — hogy ilyen atmoszféra miatt felelős — ugyanakkor magamra, mint egyszerű ellenzéki képviselőre is megállapítom a felelősséget, mert hogy ilyen atmoszféra van, abban én is természetszerűleg részes vagyok. Mert nem elég, hogT állandóan ostoroztam és ostoroztuk a mai kormányzati rendszert, de amikor leszavaztak bennünket, akkor hallgattunk. Elég, ha azt a hibát emlitem, hogy itt az ellenzéki oldalon még csak egységes frontot sem tudtunk alkotni a mai kormányzati rendszer ellen, ha tehát másért nem, ezért felelősek vagyunk mi is. Az öregek, a tapasztaltak, a kiválóbbak, akik a mi sorainkban vannak, állandóan távol tartják magukat a nemzetgyűlés ülésezésétől és nem vesznek részt a törvényhozás munkájában. A többiek pedig? Meg kell állapitanom, hogy köztudomású már az, hogy itt az ellenzéki oldalon, különösen a ^Igári ellenzék soraiban, állandóan az irigykedés, a marakodás és a széthúzás jellemző. (Ugy van! jobbfelől,) évi március kő 2-án, heddén. ÍS9 Tény az, hogy miközben állandóan küzdöttem és küzdöttünk többen a mai kormányzati rendszer ellen, mindig volt az ellenzék soraiban egy réteg, amely sietett megmenteni a kormányt. Hogy egyebet ne mondjak, valahányszor a kormány pénzügyi politikáját ostoroztuk, mindig volt az ellenzéken egy réteg, amely megadta magát. Amikor a fővárosi törvényről és a fővárosi törvényhatósági . bizottság összeállításáról volt szó, huzamosabb ideig nélkülöztem magam mellett sok ellenzéki képviselő támogatását, mert arra számítottak, hogy a fővárosi törvény körül tanusitott magatartásuk honorálva lesz. Sajnálattal nélkülöztük az ellenzék egységét a szanálási törvényjavaslat tárgyalásánál is, amely pedig ennek a kormányzatnak uralma tekintetében mélyreható fontossággal birt; sajnálattal nélkülöztük az ellenzék egységét, amikor a közalkalmazottakkal való mostoha elbánásról, a szelektálásról és a B-listákról volt szó; sajnálattal meg voltunk osztva, amikor a hadviseltség jutalmazásáról volt szó; meg voltunk osztva még a házszabályok kérdésében is, mert hiszen tetemes része az ellenzéknek nem követett bennünket akkor a passzivitásba. Lenyelte az ellenzék nagyrésze a választások atrocitásait, az oktrojált választójogi rendeletet. Épen ezért most ennek az ellenzéknek nincs joga kivonni magát a felelősség alól abban a tekintetben, hogy ilyen atmoszféra van ebben az országban, amely ilyen bűncselekményt kitermelt. (Zaj.) A nyomozás tekintetében fülembe cseng a ministerelnök urnák a szava: usque ad finem, hogy tudniillik véghez viszi, a végsőkig viszi a nyomozást. Ugy látom azonban magam is, hogy ez talán lehetetlen. Hangsúlyozom, hogy lom — hogy ez ideig nem sikerült. Ugy látszik, hogy ezt alán lehetetlen. Hangsúlyozom, hogy ugy látszik, mert teljesen és tökéletesen megértem a kormány helyzetét. Gondolatban a kormány helyzetébe képzelem magamat. Azt hiszem, hogy minden jószánclék mellett, minden eltökéltség mellett, hogy a nyomozást csakugyan usque ád finem viszem, minden valószínűség szerint magam sem kerülhettem volna el azt a látszatot, amely látszat ma a t. kormányzat ellen szól. (Ugy van! jobbfelől.) Mert amikor a vádlottak azok, akik, és amikor a vádlottak ugy viselkednek, ahogy viselkednek; amikor a francia itt van és ilyen átlátszó célzattal szimatol és keres; amikor a kisentente beavatkozási ürügy után kutat; amikor a holland hatóságok adataikkal nem a magyar nyomozást táplálják, hanem párisi szenzáció-anyaggá gyúrják át az adatokat; amikor a külföldi sajtó Sauerweinjai tendenciózus közleményeket adnak le; amikor künn Károlyi Mihály és neje nyilvános gyűléseken agitál és piszkolódik; amikor itthon feles számban bukkannak fel a kárörvendő, vigyorgó emberek; (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) amikor a bűnügyet benn is politikai célokra kívánják kihasználni, a francia kiküldötteket pedig — és ez külön szégyen — névtelen levelekkel heccelgetik naponta a magyar hatóságok ellen: (Héjj Imre: Nem magyarok csinálják! — Viczián István: Magyarországiak!) akkor biztosra veszem, hogy én sem tudtam volna a nyomozást olymódon lebonyollttatni, hogy politikai ellenfeleim abban hibát ne találtak volna. Objektive tehát nem Ítélhetem el a kormányt ilyen körülmények között a nyomozás irányításáért; és nem tartom őt erre a szerepre alkalmatlannak, nem tartom érdekeltnek, mert ha érdekelt a kormány ebben a tekintetben, akkor az egész nemzetgyűlés érdekelt, és ha alkalmatlan a kor-