Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-517
186 A nemzetgyűlés 517. ülése 19k tereliiök urnák arra, hogy az őt helyettesitő ministert nem értesítette genfi elutazása előtt a frankügy mibenlétéről, illetőleg azokról az értesülésekről, amelyeket akkor nyert. Másik kérdésem, amelyre Örffy képviselő ur célzott, a Prónay államtitkár urnák adott utasításra és a Honszeretet nevezetű társulásra vonatkozik. Méltóztassanak megengedni, miután fontosnak tartom, hogy erről való nézetemet itt felolvassam (Olvassa): »Mindenekelőtt kijelentem, hogy a Honszeretet nevezetű társulás alatt nem értettem azon. a nyilvánosság előtt szereplő gazdasági szövetkezetet, amelynek létezéséről levelem Írásakor még tudomásom sem volt, hanem azon alkalmi titkos szervezetet, amely a frankhamisításra szövetkezett ós amely lehetséges, hogy ezen létező gazdasági szövetkezet nevét használta fel céljának leleplezésére, de lehetséges az is, hogy más név alatt is szerepelt. Mindenesetre tény az, és majdnem az összes vallomásokból kitűnik és azokból bizonyítható, hogy egy ilyen titkos szövetség, vagy szervezet létezett, amelynek tagjaitól Zadravetz püspök ur vette ki az esküt. Ami a báró Prónaynak adott utasitást illeti, azért tettem fel a kérdést, mert vagy nem avatta be gróf Bethlen államtitkárát az általa ismert tényállásba és akkor tényleg csak azt az utasitást adta, amelyet a ministerelnök ur a parlamenti bizottság előtt is vallott, vagy pedig, amennyiben beavatta volna, feltétlenül azt az utasitást kellett adnia, hogy Nádosyék az ő genfi utazása alatt és arra való tekintettel ne csináljanak semmit, tüntessenek el minden nyomot és ne merészeljenek hamis frankot forgalomba hozni. (Ellenmondások a jobboldalon. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy világosabban és teljes határozottsággal beszéljek, állítom azt, hogy Bethlen István ministerelnök ur hónapok óta tudomással bírt a készülő frankhamisításról, (Felkiáltások a bal- és a, szélsőbaloldalon: Hallatlan!) tudta azt, hogy az országos főkapitány részese ennek a bűnszövetségnek... (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Perlaki György: Bizonyítani kell! — Bottlik József: Bizonyítsa! — Tankovics József: Mivel bizonyítja ezt!)—mindjárt rátérek arra is, — de általam nem ismert okokból hivatali kötelességének eleget nem tett és ezt a frankhamisítást kellő időben meg nem akadályozta. Tovább megyek. Legjobb tudomásom szerint állítom azt, hogy a kormány, amikor Jankovichék letartóztatása folytán ez az ügy nyilván osságra került, elkövetett mindent, hogy a frankhamisítás tetteseit és résztvevőit leplezze és az egész kérdést eltakarja (Ugy van! a baloldalon. — Pesthy Pál igazságügy minister: Mondani lehet!) és csak akkor és olyan mértékben járult hozzá az ügy kiderítéséhez, amikor és amely mértékben erre a lépésre a külföld nyomása kényszeritette. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Lemondani! — Urbanics Kálmán: Ezt ön mondja, vagy Sauerwein? — Györki Imre: Mindaketten!) Minthogy perrendszerüen amúgy sem tudom itt a nemzetgyűlés előtt igazolni (Nagy zaj jobb felől. — Perlaki György: Akkor miért állítja?) és az ügy mai állásában nincs is módomban bizonyítékaimat itt előhozni, hajlandó vaíryok ezt a kijelentésemet a mentelmi _ jog védelme nélkül H nyilvánosság* előtt a sajtóban is megfeni, hogy alkalmat adjak a kormánynak arra, hogy a rágalmazási pert ellenem megindíthassa«. (Zajos helyeslés és taps a bal- és a 6. ém március hé 2-án, kedden. szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a szélsobaloldalon: Lemondani! — Nagy Vince: Most beszéljenek! Most tapsoljanak! — Perlaki György: Miért nem nyilatkozott eddig? Miért hallgatott mostanáig? — Rakovszky István: Utolérte a nemezis! — Nagy sa&) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Folytonos nagy zaj. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Lemondani! — Nagy Vince: Frankkormány!) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! (Nagy Vince: Szokol-kormány! — Tankovieh János: 1918-ban is igy csinálták! 1918-ban is így kezdődött! — Perlaki György: Aki ilyen vádat emel, annak bizonyítani is kell! — Nagy Vince: Akarja is bizonyítani! — Perlaki György: Ö maga mondja,, hogy nem tud bizonyítani!) Csendet kérek! (Propper Sándor: Ezt nem lehet menteni, nem lehet védeni! — Hedry Lőrinc: Hasbeszéd az egész! — Horváth Zoltán: Az országot vonszolja ez az ügy! — Állandó zaj.) Horváth Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Örgr. Pallavicini György: Egyetlen kérésem ebben az ügyben az, hogy mód adassék nekem a teljes igazság felderítésére és összes bízón yitékaim előterjesztésére. (Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán. — Tankovies György: Már el is késett vele! Előbb kellett volna! — Rakovszky István: Igen amikor parancsolni méltóztatik! — Felkiáltások jobbfelől: Éljen Bethlen! — Zajos éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Nagy zaj a bal- és a szélsőbáloldalon. — Propper Sándor: Pénzhamisító! — Folytonos nagy zaj.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő 1 urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni és csendben maradni. A szó folytatóla e- Pallavicini képviselő urat illeti. (Zaj balfelől. — Tankovies György: Forradalmat nem engedünk! — Csontos Imre: Ilyen grófok kergetnék a nemzetet forradalomba! — Nagy zaj. — Létay Ernő: A nemzeti tanács elnöke beszél a forradalomról! — r Csontos Imre: A sógora már belevitte! — Létay Ernő: A nemzeti tanács elnökétől tanuliunk védekezni a forradalom ellen!) Csendet kérek. (Csontos Imre: Egy országot igy kompromittálni! — Hedry Lőrinc: Halljuk a kondottieri-módszert tovább! — Várnai Dániel: Viffyék a biróság elé! Mindent bizonyítani fog! Felajánlotta! — Nagy zaj. — Forgács Miklós: Nem esküdtszék ez, menjen oda! — Tankovics János: A haza a franknál is szentebb! Nem szabad felborítani! — Csontos Imre: Épen ezt csinálta Nagyatádival is. — Folytonos zaj. — Tankovics János: Ilyen kis dolgokért nem szabad az országot felborítani! — Felkiáltások, a szélsőbaloldalon: Nem az országról van szó, csak a kormányról! — Esztergályos János: Mintha csak liszthamisitásról volna szó, épen ugy beszél!) T. Nemzetsryülés! Már résren befejeztem volna beszédemet, ha méltóztattak volna megengedni. (Efiti hang jobb felől: Már ideje vol*>a! — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezt nem szeretik hallgatni! — Farkas István: Csák a pohárköszöntőket szeretik hallgatni! N^m vagyunk kocsmában! — Tankovics János: Súlyos hiba ez gróf ur, fejezze be!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ör^r. Pallavicini György: Összegezni akaj rom azokat, amiket mondottam. Tiltakozom az ellen, hogy a politikai helyzetet bárki