Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

Í76 A nemzetgyűlés 517. ülése 1926. évi március hó 2-án, kedden. smtmye» habok nem csapkodtak volna fel olyan magasra, ha a kormány annak idején több eréllyel járt volna el abban az irányban, amely a nemzet érdekeit állandó veszéllyel fenyegeti: a destruktiv sajtó megerősödése tekintetében, vagy vegyük csak azt az állandó jóindulatot, amellyel a kormány a baloldal felé kapcsolódik a fővárosi politika terén, amely az ellenséget az én igen t. Wolff és Ernszt barátaimban látja, s amely Ripka Ferencen keresztül állandóan a baloldal felé próbálta tolni a főváros szekerét, s amely végeredményben a baloldalnak meglehetős erős bázist biztosított, ahonnan ma a keresztény társadalom ellen és a nemzeti rend ellen eredményes offenzívakat tud intézni. Kénytelen vagyok leszögezni azt a tényt, hogy azáltal, hogy a kormány hatalmi poziciókat engedett át felesleges és káros módon a baloldalnak, alkalmat nyújtott arra, hogy a baloldal ezt az offenzívát most nagy erővel és hatalommal intézhesse. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A Beszkár! Hogy a Beszkár panamáit leleplezzék!) T. képviselő ur, kénytelen vagyok megállapítani, hogy amikor a ministerelnök ur itt a Házban Vázsonyi Vilmossal szemben késhegyig; menő harcot hirdet, ugj^nakkor a Beszkár igazgatóságába Vázsonyi Jenőt, Vilmois testvérét, úgyszólván kormányhatalommal fogják betuszkolni. (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem igaz! — Esztergályos János: Bűnös rágalom! — Urbanics Kálmán: Most már nem száz .százalékig- értenek egyet? Előbb száz száz százalékig egyetértettek! — Esztergályos János: Azt mondtam, hogy okos fira, de gonosz! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor: Nem egészen tudom megérteni azt a politikát, amelyről csak épen most hallottam pár órával ezelőtt, hogy t. Vázsonyi képviselő urnák újra üzenet jött: szereljetek le a frank-ügyben s a numerus clausust megkaphatjátok. (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon. —Barthos Andor: Azt már nem! — Saly Endre: A Szózat irta, tehát igaz! — Ulain Ferenc: Megtalálják egymást négy hét múlva megint! Vázsonyi és Bethlen karonfogva fognak együtt sétálni! — Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon. — Ulain Ferenc: Szivesebben megyek azokkal, mint önök közül akárhánnyal! — Propper Sándor: Ez kölcsönös, a zsák megtalálja a foltját!) T. Nemzetgyűlés! Itt súlyos vádak hangzottak el az egész világ szine előtt; egy egész nemzet rágalmáztatott meg. (Horváth Zoltán: , Ne méltóztassék már ilyeneket állítani!) Nem; önökre értem. A külföldön igenis az egész magyar nemzetet gázolják, rágalmazzák, piszkolják. (Propper Sándor: Csak a frankhamisitókat!) Nem áll! ( Propper Sándor: Ne azonositsa a magyar nemzetet a frankhamisitókkal. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Saly Endre: Baross Gábor és Nádosy nem nemzet! — Propper Sándor: Ez az igazi nemzetgyalázás! — Saly Endre: Zadravetz nem nemzet!) Elnök: Csendet kérek! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: A kormány a hibás, nem volt erélyes, nem volt előrelátó, lokalizált!) Csendet kérek! (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ki a felelős azért, hogy egy országban frankot hamisítanak?) Propper Sándor képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni. (Propper Sándor: Ki :

a felelős?) Propper képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Csendet kérek ! (Hedry Lőrinc: Próféta lett volna? — Zsilinszky Endre: Az a baj, hogy nem lokalizált ! Klárik Ferenc: Mindent szabad itt mondani?) Eckhardt Tibor: Igen t. Nemzetgyűlés! Az a harc, amely most a többségi párt és a baloldal között dúl, előbb vagy utóbb el fog- múlni. (Ulain Ferenc: Ugy van! — Saly Endre: Jósol? À jósokat valamikor megkövezték!) És fel kell vetnem a kérdést, méltóztatnak-e felkészülve lenni arra, hogy a mostani eset tanulságait konzekvensen levonják? Én nagyon tartok tőle, hogy az eddigi tapasztalatok szerint néhány hét vagy néhány hónap eltelte után újra bekövetkezik az az idő, amikor a ministerelnöki ur, mint a többségi párt vezére (Ulain Ferenc: Tapsok között!) és Vázsonyi Vilmossal igen jól meg fogják egymást érteni. (Zaj. — Baticz Gyula: Ez nem bűn! Vázsonyi becsületes politikus!) Eljön újból az, az idő, amikor Vázsonyi Vilmos ismét a kormány egyik vagy másik tagjával együtt egy második Döhmel-ügyet fog majd előkészíteni, (Mozgás.) és ennek az egész nagy összeborulásnak árát újra a keresztény nemzeti irányzat fogja megfizetni (Saly Endre: Már megint keresztény és nemzeti!) Azt kérdezem, le méltóztatnak-e vonni végre következetesen az eset tanulságait? Mert ha igen, akkor befelé a belpolitikában csak egy következtetéshez lehet eljutni és ez az, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Le kell mondani!) hogy a nemzet érdekeinek, a nemzeti erőknek kemény és hatalmas összefogásával (Pakots József: Nemzeti erők a Sörházutcában!) meg kell teremteni azt az egységes frontot, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Vérrel és vassal! — Esztergályos János: Vérrel és fokossal!) amely minden forradalmat és baloldali kilengést legázol. (Zaj. — Fábián Béla: A titkos társaságokat! — Viczián István: Nem vagyunk szabadkőművesek; ciZ cl titkos társaság! — Pakots József: Tönkrenyomoritották a nemzeti erőt gazdaságilag! — Elnök csenget.) Kötelességünk ebben az egész frank-ügyben saját erőnkből rendet csinálni, bármibe és bárkinek fejébe kerüljön, mert azt a helyzetet, amikor a külföldön mindenféle világ- és egyéb fórumok előtt a magyar nemzet becsületébe gázolhatnak, sokáig eltűrni nem lehet. Nekünk tehát rendet kell csinálnunk saját erőnkből, saját emberségünkből és akkor meg kell jelennünk a genfi és minden más fórum előtt is, (Farkas István: Tisztán kell megjelennünk!) és kifelé a nagyvilág közvéleménye felé (Égy hang a szélsőbaloldalon: Előbb a szennyest ki , kell mosni!) meg kell mondani, amit Stresemann legutóbbi beszédében leszegezett, hogy a béke legfőbb alapja az önérzet, amely nélkül egyetlen nép nem élhet. (Propper Sándor: Az nem azonos a hamisítással!) Azokkal a hatalmasságokkal szemben — és itt elsősorban a tiszavirágéletü Cseh-Szlovákiára gondolok, amely minden alkalmat felhasznál arra, hogy a lefegyverzett, meggyengített, guzsbakötött Magyarországnak utolsó kincsébe, a becsületébe is belegázoljon, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Farkas István: Szóval ott hamisították a frankot?) amely a maga egész létét a siker etikátlanságának a fronton elkezdett árulástól kezdve végesvégig mindenkor a becsülettel szemben elkövetett cselekedeteinek köszönheti, (Ugy van! Ugy van! a balközépen) ezzel az országgal szemben, amely most is és állandóan az életünkre tör, —igenis a világ Ítélőszéke előtt lesz kötelességünk azt a vádat emelni, hogy: békebontók vagytok, mert egy nemzet utolsó kincsét, 'a