Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

1?2 A nemzetgyűlés 517. ülése 1926, val való ebédelés után miféle cikket irt? (Ugy van! a jobboldalon, középen és a balközépen. — Taps a jobboldalon és középen.) Nem most mondom először, régi meggyőző­désem az. hogy a magyar közéletnek úgyszól­ván centrális problémája a sajtó kérdése. Mert én azt az embert, aki csak az újságból tud ma­gának információt meríteni, azt az egyszerű szegény embert, akit a sajtó félrevezetett,, nem tudom hibáztatni, nem tudom felelősségre vonni. Nekem az az álláspontom ebben a kér­désben, — és talán először hivatkozom rá éle­temben — amit annakidején a háború alatt igazságügyminister korában Vázsonyi képvi­selő ur hangoztatott hogy inkább belelövök a papirosba, mint az emberbe, és én azzal a sajtó­val szemben, amely nem tudja a nemzeti érde­ket megvédelmezni, nem tudok közömbös lenni akkor, mikor nemzeti érdekről van szó. (Prop­per Sándor: A frankhamisítás nem nemzeti ér­dek! — Dobóczky Dezső: Legyalázása a nem­zetnek, amit maguk csinálnak! — Urbanics Kálmán: Nem kapnak ügyvédi honoráriumot, ne csavarjak ki itt is az igazság nyakát! — Hor­váth Zoltán: A frankhamisítás védelme nem nemzeti érdek! — Urbanics Kálmán: De nem­zeti érdek, hogy ne sározzuk be az országot! Ezért nem kapnak ügyvédi honoráriumot!) Én ugy érzem, hogy magam részéről mindig meg­tettem kötelességemet ebben a tekintetben. Em­lékszem,, sajtófőnök koromban miféle javasla­tokat tettem. (Farkas István: Szomorú korszak volt! Diszkreditálta a Magyar Távirati Iro­dát!) Mikor, mint nemzetgyűlési képviselőnek először volt alkalmam itt beszélni, legelső ja­vaslátom a hazaáruló sajtó betiltására irá­nyult, és én a magam részéről csak sajnálom hogy annakidején és azóta is a magyar kor­mány nyugodt, békés időkben nem talált alkal­mat arra, hogy leszámoljon a nemzet ellenségé­vel, amely minden alkalommal, mikor erre mód kínálkozik, a nemzet érdekeit sárba ti­porja, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A Szó­zat! — Malasits Géza: A Szózatról beszéljen! — Propper Sándor: Szegyei je magát, hogy új­ságíró ilyent mond!) Én a magam részéről csak sajnálom, hogy a kormány akkor, amikor erre alkalma és módja volt, nem járt el kellő eréllyel a sajtó­val szemben, mert elsmerem, ma nehéz helyzet­ben van a kormány és ma a tussolás látszata nélkül nehéz volna neki ezzel a sajtóval szem­ben eljárnia. De azt kérdezem önöktől, igen t. túloldalon ülő többség, hajlandók lesznek-e Önök annak idején a konzekvenciákat levonni, amikor a nemzet előtt ez a kérdés elintéztetett, hajlandók lesznek-e legalább a jövőben gon­doskodni arról, hogy ha a nemzet a legnehe­zebb helyzetbe kerül, ne álljanak mögötte olyan ellenségek, akik hátulról, orozva megtá­madják. Hogy mekkora már az elkeseredés, arra nézve bátorkodom rámutatni arra a bead­ványra, amelyet a Világ betiltása kérdésében Papp Antal címzetes érsek, munkácsi görögka­tolikus püspök vezetése alatt az elszakadt ré­szeknek számtalan kiváló és vezető pozíciót be­töltő magyarja intézett a kormányhoz, amely megkeresést azóta a nemzeti gondolkodású egész társadalom magáévá tett és Székesfehér­vár épen a napokban emelt határozattá. A Vi­lág ellen azt a súh^os vádat emelik, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Miért nem gyűjt a Szózatnak előfizetőket!) hogy az elszakadt részeken demoralizálja, tönkreteszi a magyar társadalmat, mert csak a Világot és a Népszavát engedik be a megszállt területekre. évi március hó 2-án, kedden. (Állandó zaj balfelől. — Propper Sándor: Él­jen a sajtószabadság! — Pikier Emil: Ha meg­pukkadnak, akkor is éljen!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Viczián István: A kommün alatt volt sajtó­szabadság! — Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor és Klárik Ferenc közbe­szól.) Propper Sándor képviselő urat rendre­utasítom! Klárik Ferenc urat hasonlóképen rendreutasítom. Eckhardt Tibor: Súlyos jelenség, amikor a közéletnek számos nagytekintélyű tagja egy érsekkel az élén kénytelen komoly intő szavá­val a kormányhoz fordulni és felhívni a figyel met arra, hogy tegye meg kötelességét. (Hor­váth Zoltán: A másik nagytekintélyű püspök meg esküt vesz ki! — Esztergályos János: Zadravetzről beszéljen! A második Kapisz­tránról! — Állandó zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Olaszliszkáról be­széljenek! — Farkas István: Olaszliszka és Ná­dosy egy! — Viczián István: Nagyon levetet­ték az álarcot! — Propper Sándor: Mi az, mozi­kommunizáló ? !) Elnök: Csendet kérek! (Folytonos zaj.) Ké­rem a képviselő urakat, tessék csendben ma­radni! (Saly Endre: Kövezi az utat Genfbe! — Farkas István közbeszól!) Csendet kérek! Far­kas István képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani! Méltóztassanak csendben ma­radni! (Állandó zaj a szélsőbaloldalon.) Esz­tergályos képviselő urat hasonlóképen rendre­utasítom! Eckhardt Tibor: Súlyos jelenség egy nem­zet életében, amikor a társadalom kénytelen a kormányt figyelmeztetni a nemzet létérdekei­nek védelmére. (Nagy zaj. — Saly Endre: A frankhamisitók és gyilkosok társadalma!) Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor: Az a sokat hangoztatott jogrend csak akkor stabil, csak akkor állandó és csak akkor van jól megalapozva, ha az er­kölcsi renddel és a nemzet érdekével egybevág. Az a jogrend, amely a nemzet érdekét megvé­deni nem tudja, tartós és állandó nem lehet, mert egy élni akaró nemzet kell, hogy meg­teremtse magának azt az utat, amelyen életér­dekeit megvédelmezheti. (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Saly Endre: Hamis fran­kokkal! — Graeffl Jenő: Akinek a háza ég, az kiabál! — Ellenmondások a szélsőbaloldalról, — Horváth Zoltán közbeszól.) Sokszor mondta már ezt a képviselő ur, de ajánlom, méltóztas­sék ezt az együgyűséget elhag-yni. (Pikier Emil: Majd ha lemond Bethlen! — Felkiáltá­sok jobbfelől: Ez az!) Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor: Még egy másik jelenségre is fel akarom hivni a figyelmet, amely lénye­gében a nemzet érdekei ellen való vétség te­kintetében egy elbírálás alá esik a sajtó maga­tartásával. Ez a magyar korona ellen január első felében megkísérelt kontremin. (Propper Sándor: Feingold csinálta?) Láttuk Franciaor­szágban, hogy a francia frank leromlása da­cára a francia frank mérhetetlen nagy zuha­idején is az árak nem emelkedtek, a fran­cia tőzsde bizakodó, a francia közgazdasági élet erőtényezői nem engedik át magukat de­faitista hangulatnak, hanem kitartanak a fran­cia értékek védelme mellett. Január első felé­ben a budapesti tőzsdén hatalmas ostrom in­dult meg a magyar korona megkontreminálá­sára és kizárólag csak a Magyar Nemzeti Bank erőteljes fellépésén múlott, hogy a nem­zet érdeke ellen intézett ez a gyalázatos me­rénylet összeomlott. Azt hiszem, nem vagyok

Next

/
Thumbnails
Contents