Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-517
A nemzetgyűlés 517. ülése 192i mindazoknak is, akik a frankhamisitási ügy amúgy is súlyos voltát s ezzel kapcsolatban az ország- igazi érdekeit is felismerik, valóban kötelességük, hogy e tendenciával szembeszálljanak és a lefolytatott politikai vizsgálatnak a bizottsági jelentésben foglalt ténybeli állításait és következtetéseit fogadják el. Ezt kell tenni azért is, mert a kisebbségi vélemény indokai nemcsak erőltetettek, de sokszor következetlenek is. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Őrffy Imre t. képviselőtársam tegnap már rámutatott arra, hogy e vélemény a németekre nézve elismeri azt, hogy Németország komoly körei ilyen ügyektől feltétlenül távol állanak. Ha ezt elismeri külpolitikai vonatkozásban, ugyanezt a jóhiszeműséget belpolitikai vonatkozásban sem lett volna szabad megtagadni magyar képviselőknek a magyar kormánytól. És tovább is megyek. Ha a vélemény a Társadalmi^ Egyesületek Szövetségét sem tudja felelőssé tenni, vezetői ténykedéseiért, ugy a magyar kormány felelősségét sem indokolt megállapítani egyes tisztviselők ténykedéséért. De nagy következetlenség a kisebbségi vélemény legvégén az az állítás is, hogy egy titkos társaság egy állami intézetben valósággal nyilvánosan gyártotta a hamis frankokat. Ha a frankhamisítás valóban olyan nyilvánosan folyt le, lm — amint ezt a jelentés sejteti — szinte részvénytársasági alapon folyt az közgyűléssel, felügyelőbizottsági ülésekkel stb., ha tehát oly nyilvánosan ment az, akkor erről a kisebbségnek is tudomást lehetett volna szereznie és ha tudomást szerzett és nem jelentette az ügyet annakidején, akkor abban a felelősségben, amelyet most a kormányra akarnak tolni, a kisebbség maga is osztozik. Még egynéhány szót kellene szólanom az ügy politikai hátteréről és azokról a célokról, amelyeket a tettesek mint a frankhamisítás politikai céljait emlegetik. (Halljuk! Halljuk!) Ezek a célok szétfolyók, határozatlanok és olykor egymásnak ellentmondók. Egy kihallgatott terhelt azt is állította, hogy a frankhamisításból befolyó összeggel a kormányt is stegitették volna. A Hollandiában letartóztatott mindhárom terhelt pedig azt vallotta, hogy a frankhamisításból befolyó összeg épen a kormány megbuktatására szolgált volna. (Félkiáltások jobb felől: Ugy van, ez az igaz!) így határozott politikai cél egyáltalában meg nem állapitható. Die ha ez így is van, ez az akció maga bűnügyi vonatkozásain túl is olyan jelenség, amelyből a magyar közéletnek is nagy tanulságot kell levonnia. ^ Annak tanulságát legfőképen, hogy a magyarság fájó és nehéz problémáit nem lehet és nem szabad bűnös cselekmények cégérie gyanánt felhasználni. (Ugy van! jobb felől.) A johlb magyar jövőnek és boldogulásnak egészen mások az utjai, mint az, amelyen azt ennek a szerencsétlen ügynek vádlottjai keresték, még ha valóban hazafias célokat akartak volna is szolgálni. Bűnös utakon épen az igazságot lehet legkevésbé keresni, és ennek megállapítását a nemzetgyűlésnek is valóban ki kell fejeznie, még akkor is, ha a független magyar bíróság hatáskörébe nem akar belenyúlni. A jelentést elfogadom. (Éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon. — Szónokot számosai üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovics Gvörgy iegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: Igen t. Nemzetgyűlés! TJgy a magam, mint pártom nevében van szerencsém kifejteni álláspontunkat a frankévi március hó 2-án, kedden. 165 bizottság jelentésével és általában véve a frankhamisítás ügyével kapcsolatban. A mi álláspontunk a frankügy kitörésétől kezdve mind a mai napig változatlan és változatlan is fog maradni, tekintet nélkül arra, hogy akár a kormányban, akár az ellenzék bizonyos csoportjaiban miféle felfogások és tendenciák jelentkeznek. Álláspontunk röviden három tételben öszszegezhető. Az első tétel az, hogy minden bűnös lakoljon, (Helyeslés a jobboldalon.) a második tétel az, hogy saját erőnkből kell rendet teremtenünk saját portánkon, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a középen.) a harmadik tétel pedig az, hogy az egész szerencsétlen frankügyet az ország érdekeinek szigorú figyelembevételével kell likvidálnunk és semmiféle oldalon, a Ház egyik oldalán sem szabad pártpolitikai szempontoknak a nemzet érdekét elhomályosítaniuk. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ez a három szempont, amelyet mi a frankhamisitási botrány kitörésének első percétől kezdve mindenkor a legszigorúbban szem előtt tartottunk és ez a három szempont, amely minket ennek az ügynek taglalásánál mindvégig vezetni és irányítani fog. Azt mondottam, hogy lakoljanak a bűnösök. Ezt értein elsősorban azokra, akik a frankhamisítást elkövették. Lakoljanak, mert szembe kerültek a törvénnyel, szembekerültek a paragrafusokkal. Én nyugodtan látom az ő ügyüket és sorsukat a független magyar bíróság kezébe letéve. (Helyeslés jobbfelől-) De lakolniok kell azért is, mert szembe kerültek az erkölccsel. A háború befejezése óta egész Európában sajátságos etika uralkodik, azt mondhatnám a siker etikája, vagy jobban mondva, a siker etikátlansága, amelyet azok a nemzetek vezettek be a világ közvélményébe, amely nemzetek mint győztes államok szerepeltek, amely nemzetek ünnepélyes Ígéreteket tettek, (Gaal Gaston: Fegyverszüneti ígéretet, amelyet nem tartottak be!) fegyverszüneti ígéretet tettek, Millerand-féle kisérő leveleket írtak és ezekben ünnepélyes ígéreteket tettek és amikor ezekbe az ünnepélyes ígéretekbe vetett hittel és becsületes szándékkal itt Közép-Európában mi magyarok is kezükre adtuk magunkat, akkor rútul kijátszottak minden ígéretet. (Ugy van! Ugy van!) Ez az az időpont, amely időponttól fogva a siker etikátlansága és nem a lelkiismeret etikája, nem a keresztény etika uralkodik a világon. Amikor néhány megtévedt magyar ember erre az útra tévedt, amelyen a külföld nagyhatalmai már évek óta járnak. (Gaal Gaston: Ök adták a példát!) a világ szine előtt le kell szögeznünk, hogy nekik nincs erkölcsi joguk a magyar nemzettel szemben ezért vádat emelniök, (Ugy van! Ugy van!) mert ha azok a terheltek a vádlottak padjára valók, akkor oda kell ültetni Trianont és mindazokat a hatalmakat is, amelyek Trianonért, a sike r etikátlanságáért és mindazért a lelki pusztulásért és rombolásért felelősek, amelyeket a hitvány és tarthatatlan békeszerződések zuditottak erre a világra. (Ugy van! Ugy van! — Zsirkay János: A franciák országhatárokat hamisítottak! — Tankovics János: A wilsoni 14 pontot nem tartották be!) T. Nemzetgyűlés! Vétettek ezek a frankhamisitók a józan ész ellen is. Mert gondoljunk vissza a Trianont közvetlenül megelőző időkre, gondoljunk vissza arra a lelki összeroppanásra és katasztrófára, amely a békeszerződéseket közvetlenül megelőző időben minden maigyar
