Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-516

A nemzetgyűlés 516. ülése 1926. évi március hó 1-én, hétfon. 155 én valami kijelentést közbeszólásnak szánok, akkor az talán még a karzatig is felhallatszik — egy t. képviselőtársam, aki már HegymegiKiss Pál igen t. képviselőtársam beszéde során egy bizonyos hisztérikus mozdulattal (Derültség a jobboldalon.) elült az én közelemből, hogy én minden szélsőséges ellenzéki álláspontom ellenére sem tartozom azok közé a képviselők közé, akiknek reggel azzal kell ébredniök és este azzal kell lefeküdniük, hogy gróf Bethlen Istvánnak okvetlenül része kellett, hogy legyen a frankhamisításban, mondom ez a t. képviselőtársam, — nem gyanúsítom tendenciával — talán az ő politikai hisztériája következtében, amely politikai hisztériájának következményeként egyszer már a legtragikusabb sorsú magyar királyt halálos kalandba sodorta, egy olyan kijelentést konstruált, amelyet én nem tettem meg, elment a gyorsírókat és az elnökséget ugy informálni, mintha én azt a kijelentést tettem volna, amely egyes liberális lapokban megjelent és amely kijelentést én nem tettem meg. Ha megtettem volna, állanám érte a felelősséget, de meg nem tett kijelentésekért, azt hiszem, nem vagyok köteles helytállani. (Klárik Ferenc: közbeszól.) Majd rátérek arra is, t. párbajbarát képviselő ur! (Derültség a jobboldalon.) Ami azt illeti, hogy az elnök ur velem szemben rendreutasitást használt, amikor az igen t. elnök ur engem rendreutasított, érthető módon nem értettem, mire vonatkozik ez a rendreutasitása. Igyekeztem ágálni és szólásra jelentkeztem, az elnök ur azonban akkor a pénzügyminister urnák adta a szót, aki Gaal Gaston igen t. képviselőtársam interpellációjára felelt. Még mindig nem voltam tisztában, miféle kijelentés az, amelyet nekem inszinuálnak. Mindaddig nem tudtam róla, amig Petrovics György igen t. képviselőtársam nekem az ülés végén el nem mondta, hogy az elnök úrral és a gyorsírókkal tulaj donképen mit közöltek. Kijelentem, kötelességem kijelenteni, tanukkal tudom igazolni, hogy részemről az a nekem inszinuált kifejezés el nem hangzott. Semmiféle szándékom nem volt soha és nem is lesz, hogy akár általam ismert, akár általam nem ismert úriasszonyok becsületébe gázoljak bele. (Helyeslés.) A t. Nemzetgyűlésnek véleményére bizom, méltóztassék megítélni azt, hogy ha valaki a gyorsíró urakat — akik iránt a legnagyobb szimpátia tölt el — egyoldalúan befolyásolja (Pikier Emil: Eskü alatt dolgoznak!) és a gyorsíró urak objektivitása megkövetelte volna, hogy mielőtt megállapítanák azt, hogy a naplóba mit vegyenek, én hozzám is, vagy nem is hozzám, hanem a hozzám legközelebb ült képviselőtársaimhoz forduljanak felvilágosításért, mondom, a t. Nemzetgyűlésnek megítélésére bízom, hogy vájjon az elnöki objektivitással együtt jár-e az, hogy az elnökség egyoldalú információk alapján (Pikier Emil: A gyorsírói jegyzetek alapján!) egy képviselőt rendreutasít olyan kifejezésért, amelyet az a képviselő nem használt. Ha pedig ez a gyorsírói jegyzetek alapján történt, gondolom is, hogy az elnök azon az alapon szólalt fel, bár meg vagyok győződve arról, hogy másképen is érdeklődhetett volna, hogy miről van szó, — nem akarom ezt az elnök úrral szemben inszinuációnak használni, csak kénytelen vagyok arra gondolni, hogy milyen egyoldalú információ alapján cselekedett — mindenesetre meg kell mondanom azt, hogy az a képviselőtársam, aki a gyorsírókat és azokon keresztül — ezt ki kell mondanom — a jóhiszemű elnök urat félrevezette, legalább is a félrevezetés cselekményét követte el. Most pedig még valamit meg kell mondanom. En senki uriasszonynak, senki urinőnek becsületét nem érintettem, becsületbe vágó kijelentést nem tettem; ismétlem, bármilyen bizottság előtt tanukkal tudom ezt igazolni. Ha tehát valaki annak az általam nem ismert és sérteni nem szándékolt U. asszonynak becsületét keresi, ne én rajtam keresse olyan kijelentésért, amelyet nem tettem meg, amelyet nekem csak inszinuálnak, hanem keresse azon a t. képviselőtársamon, aki ilyen kijelentést tudott konstruálni, nekem inszinuálni és keresse azon a libárális orgánumokon, amelyek ilyen konstruált kijelentést nyakló nélkül, kritika nélkül, információ szerzése nélkül lelkiismeretlenül tovább tudtak adni és ezzel kétségtelenül egy úriasszony becsületét és nevét a nemzet közvéleménye előtt legalább is gyanúba hozni. Ezt kívántam megjegyezni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Scitovszky Béla képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Seitovszky Béla: T. Nemzetgyűlés! Lendvai István képviselő ur egy-két megállapításával szemben kénytelen vagyok a t. Nemzetgyűlés türelmét egy-két perere igénybe venni. Az tény, hogy én a t. képviselő ur közbeszólását Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur beszéde alatt nem hallottam. Az is tény, hogy ennek a közbeszólásnak elhangzása után Rakovszky István képviselő ur hozzám feljött. (Rassay Károly: Nemcsak ő, hanem Rainpreeht is!) Bocsánatot kérek, méltóztassanak megengedni, hogy sorrendben mondjam el a dolgot. Rainprecht képviselő ur sokkal később jelentkezett nálam. Rakovszky István képviselő ur csak felhívta" a figyelmemet egy ilyen közbeszólásra, de a közbeszólás tartalmát nem mondotta meg nekem. Kijelentettem, hogy én se hallottam ezt a közbeszólást, hanem majd a gyorsírói jegyzetekből meg fogom állapítani. Azonnal intézkedtem, hogy a gyorsírói jegyzetek felkerüljenek hozzám. A soros revizor fel is jött hozzám a gyorsírói jegyzetekkel és ott nálam tette kurrensbe s én írtam fel a magam naplójára azt a kitételt, amely tényleg sérti a parlamenti illemet. (Lendvai István: De nem használtam!) Épen ezért voltam kénytelen a képviselő urat a gyorsírói jegyzetek alapján — nem a Rakovszky István képviselő ur által bemondott szöveg alapján, hanem egyenesen a hites gyorsíró által tett jegyzet alapján — rendreutasítani. Sokkal később ezután jött fel hozzám Rainprecht Antal t. képviselő ur, aki az ellenzéki képviselő urak megbízásából kivánt szót kérni. Én, tekintettel arra, hogy hölgyről volt ebben a közbeszólásban szó, arra kértem, hogy ne piszkálja ezt a kérdést. (Helyeslés.) Legyenek megelégedve azzal, hogy anélkül, hogy megismételte volna a g'yorsirói jegyzetekben feltüntetett és a képviselő urnák imputait kijelentést, a képviselő urat rendreutasitottam. Ezt maguk is belátták és ezzel az elégtétellel megelégedtek. Ha a képviselő ur tényleg nem azt mondta, ami ma is benne van a gyorsírói jegyzetekben, akkor elsősorban talán a képviselő urnák kellett volna érdeklődnie aziránt, hogy mi van benne a gyorsírói jegyzetekben és a kékben még mindig módja lett volna a képviselő urnák ezt a kiigazítást és korrekciót megtenni. Ennyiben van a tényállás. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben sem az elnökkel, sem magával a nemzetgyűléssel szemben semmi-