Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-516

Ä nemzetgyűlés 516. ülése 1926. Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Örffy Imre: Tisztelt Nemzetgyűlés! Nem szívesén foglalkoztam a kérdéssel, — előre is bocsátottam beszédem elején — és pedig azért nem szívesen, mert bizonyos ellentmondásba jutottam a politikai felelősség lényegével és fogalmával. Nekem ugyanis az az álláspontom, hogy itt kazuisztikának, részletekre kiterjedő bizonyítási eljárásnak a dolog természeténél fogva helye nem lehet. (Ugy van! a jobboldalon.) De hallgatnom mégis lehetetlen s épen a kisebbségi véleményre tekintettel erkölcsi kötelesség rám és társaimra is itt, hogy mi kifejtsük saját álláspontunkat a plénum előtt. Általános kritikám erről a kisebbségi véleményről az, hogy veszedelmes ez a vélemény, mert felveszi ugyan magára a tárgyilagosság cinozuráját, jobban mondva álarcát, legtöbbször azonban hamis érvekkel operál. Ereje, hogy tartózkodik a szélsőséges és a tényleg nyilvánvalóan helytelen megállapításoktól, (Kassay Károly: Ez a baja?) de amellett a tendenciájára mást nem mondhatok, (Zaj a bal- és jobboldalon. — Héjj Imre: Ez volt a kifogás ellene l) r minthogy az egész kisebbségi vélemény nem más, mint látszatokra, szofizmákra és szerencsétlen véletlenekre alapított gyanúsítás. (Ellenmondások a bal- és szélsőbaloldalon. — •Kovát s-Nagy Sándor: Jó ügyvédi beadvány!) Ezzel a megállapítással el is jutottam beszédem befejező részéhez. Azzal kell végeznem, amiből kiindultam: a politikai felelősség kérdésével, amelyet illetőleg — ugy érzem — azt az álláspontot adtam elő, amelyet az elmélet és gyakorlat ma kiépített. Épen, amikor ezt a politikai felelőseéget megemlítem, — talán itt megint ellentétbe jutok Rassay képviselőtársammal — előttem mindig asszociálódik a kormány felelősségének kérdése a képviselők felelősségének kérdésével, mert ne méltóztassék azt hinni, hogy azért, mert a parlamentáris szisztéma szerint a kormánynak és a ministeriumnak van politikai felelőssége, ez azt jelenti, hogy egyes képviselőnek nincs meg a maga külön politikai felelőssége. (Ugy van! a jobboldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ne mondja!) Amint hibának tartom azt, hogy egy kormány az állam összességének akaratával szemben mereven ragaszkodik a hatalomhoz, épen olyan súlyos hibának tartom az egyes képviselők egyéni felelősségének szempontjából azt a mindenáron kormánytbuktatni akarást, amikor olyan dolgokról van szó, amelyek nagyon alkalmasak axra, hogy a magyar állam presztízsét megesorbitsák. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Propper Sándor: Ezt már elrontották Nádosyék! — Szabó Sándor: A képviselő urak nem beszélhetnek! — Zaj. — Elnök csenget.) Én appellálok a t. Nemzetgyűlés túloldalán ülő képviselők egyéni politikai felelősségérzésére és amikor ezt az appellációmat megteszem, nem tagadom el, hogy mi itt, ezen az oldalon egy súlyos és nagy egyéni politikai felelősségvállalást csinálunk, nem most, hanem már évek óta. (Ugy van! a jobboldalon.) Felelősséget vállaltunk és a felelősséget vállalni is fogjuk, bár tudjuk és érezzük, hogy ez a felelősségvállalás súlyos és nehéz áldozatokat jelent számunkra. Vállaljuk ezt a felelősséget, mert ugy érezzük, hogy ezzel a felelősségvállalással tartozunk ennek a nyomorult, sok rosszat és sok kint szenvedett nemzetnek, ennek a népnek, mert a mi felelősségünk csak egyet céloz, hogy a tekintélyt, a centrális hatalmat egyszer végrevalahára ebben az országNAPLÓ. XI,. évi március hó 1-én, hétjön. 149 ban helyreállítsuk, mert ebben az országban sem belpolitikai erőkifejtés, sem külpolitikai nem lesz lehetséges, amíg az a centripetális erő, az eiós leprezentáló kormány végleg meg nem alapoztatiü. Ez vezet bennünket. Ez a felelősség súlyos és nem kívánjuk, hogy ebben a felelősségben osztozzanak az igen t. túloldal tagjai is. Ezt nem is kívánhatjuk, de akkor, mikor ezek a kérdések, amelyek az egész nemzet egyetemét külpolitikai vonatkozásban érintik, felmerülnek, megkérhetjük a t. túloldalt, hogy vegyenek egy kis részt ebben a felelősségvállalásban. Amikor az egész ország becsületének kérdéséről, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi köze ehhez az országnak!) amikor a nemzet becsületének megvédelmezéséről van szó... (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Örffy Imre: ...ne méltóztassék egypár kalandos természetű, talán magas állásban lévő ember vétkét generalizálni, és ezért az egész rendszert hibáztatni. (Pikier Emil közbeszól.) Elnök: Pikier képviselő urat kérem, ne méltóztassék folyton közbeszólni! Örffy Imre: Én szó szerint idézem és ráolvasom önökre a kisebbségi véleményt. (Nagy Vince közbeszól.) Elnök: Nagy Vince képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni! Örffy Imre: Mikor a német vonatkozásokról van szó, azt írja Vázsonyi Vilmos, — mert feltételezem, hogy ő írja — hogy (Olvassa): »Kalandos természetű emberek mindenütt akadhatnak, anélkül, hogy értük a nemzet felelős lehetne.« Ha ezt a megállapítást alkalmazzák a német viszonylatban, tegyék meg a magyar viszonylattal kapcsolatban is. (Ugy van! a jobboldalon. — Klárik Ferenc: Nem erről van szó!) Elnök: Klárik képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Kováts-Nagy Sándor: A kisebbségi véleményben van ez!) Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon is! Örffy Imre: Kalandortermészetü, könynyelmü emberek mindenütt vannak. Sohasem felejtem el annak a kommunista népbiztosnak jóslását, aki Trianonhoz szólva, azt mondta, hogy Magyarország a koldusok és kalandorok országává fog válni. Ha minálunk ez a kalandorság momentán talán erősebb is, mint amilyen más országokban, annak egy szörnyűségesen nehéz objektív indoka van. Ezt az igen t. túloldal épen olyan jól tudja, sőt feltételezem, hogy épugy érzi is, mint ahogy mi tudjuk és érezzük. (Klárik Ferenc: A kormány kötelessége, hogy letörje ezeket!) Elnök: Klárik képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Már kétszer figyelmeztettem, s ha tovább folytatja, kénytelen leszek a házszabályok teljes szigorával élni. Örffy Imre: Akkor, amikor ilyen szerencsétlenségek történnek, elsősorban és kizárólag azokat kell felelősségre vomni, akik ennyire megfeledkeztek anról a kötelességükről, amely az állammal, ezzel a szörnyű nehéz sorban vergődő magyar nemzettel szemben fenn kell, hogy álljon; ne keressünk tehát bűnbakokat, és ne menjünk tovább a szükségesnél a politikai szempontok vizsgálatában. Tegyék félre az igen t. túloldalon a mindenáron való kormánybuktatási szándékot. (Ugy van! a jobboldalon. — Kabók Lajos: Kosszabb már mem lehet!) En meg vagyok győződve róla, —- lehet, hogy csalódom -de a vita lefolyása, ahogy az itt most történik, bennem azt a szubjektív meggyőződést 22