Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-516

142 A nemzetgyűlés 516. ülése 1926. 'évi március hó 1-én, hétfőn. mert ott nem volt ellenzék, legfeljebb kisebbség lehetett, amely csak ellenzékké alakult ki — a kisebbségnek módot adott arra, hogy közeledjen a tárgyhoz, és a tényállást jobban kivizsgálhassa, mint kivizsgálta volna a bizottság működése nélkül és mód adatott arra, hogy mindezek során különvéleményt adhasson. Es ha a frankbizottság működésének a mérlegét megcsinálom, őszintén szólva, abban találom ennek tegfőbb és legörvendetesebb eredményét, hogy mindezeknek a munkálatoknak alapján nem tudott egyebet hozni, mint ezt a kisebbségi véleményt. (Propper Sándor: Mert lehetetlenné tették! Hatvan kisebbségi indítványt vetettek el!) Jogi tekintetben a leglényegesebb Windischgraetz Lajosnak, a mindnyájunk szerint elismert főtettesnek védekezése és tanúvallomása. Ezt azért emelem ki mindjárt a legelején, mert szükségesnek tartom hangsúlyozni azt a pszihét, amely Windischgraetzet nyilatkozattételénél jellemzi. Windischgraetz kihallgatásából a kisebbségi vélemény azt a következtetést vonta le, hogy Windischgraetz, valahányszor valamit cáfolni akart, a kérdésre határozott nem-mel felelt, ellenben, amidőn valamely kérdésre igen-nel kellene felelnie, kitér a válaszadás elől. Ez a magyarázat első pillanatban rendkívül plauzibilisnek látszik, sőt kijelentem, olyan álláspont ez, amelynek az első pillanatban talán mi is rabjai voltunk a bizottságban, mert igen kinosan érintett bennünket is, hogy Windischgraetz a legkényesebb kérdésekre kitérő választ adott. De kérdem a t. kisebbségnek jogász tagjait, főként ^Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársamat, aki elsőrendű kriminalista és védőügyvéd, hogy a gyakorlatában, mint védőügyvéd merne-e arra az álláspontra helyezkedni, hogy amikor ő egy vádlottat véd a törvényszék előtt és a vádlott kitér a válaszadás elől, akkor ez rögtön beismerő vallomást jelenti Kérdem, lehet-e a contrario ilyen megállapítást tenni a vádlottról, — mert Windisehgraetznek végeredményben szegénynek, ho<ry ugy feiezzem ki magamat, elsősorban mindig saját magára kell gondolni, ha nyilatkozik, ő nem objektive valló fél, hogy szabadon nyilatkozzék a dolgokról — hiszen én nem tudhatom, mi az oka annak, hogy Windischgraetz kitér a válaszadás elől. (Rassay Károly: Lehet valami oka!) Lehet valami egyszerű, naiv, taktikai oka ... (Rakovszky István: Taktikai, ebben igaza van !) De nem is fontos ez a kérdés a kormány részessége tekintetében, mert hiszen erre Windischgraetz egyenesen meg is felel Rába vallomásával kapcsolatban, amikor azt határozottan megcáfolja. Hogy Windischgraetz vallomási szisztémájának mi oka van, azt kutatni köteles nem vagyok. Csak leszegezem, hogy a contrario ilyen következtetést levonni kitérő válaszból nem lehet; annál kevésbé liehet tehát vádat, mint inkább gyanút építeni. A jelentésnek 29. oldalán feltalálható és épen ezért az előbbi kérdést inkább akadémikusnak tekintem, a kormány felelőssége, illetve a kormány tudomása szempontjából, — Windischgraetz szószerint közölt vallomása, amely megmondja, hogy Rába, aki a főterheltek egyike, a maga »fantáziájában ugy építette ki az egész esetet, hogy az ügybe bekapcsolt magas személyeket, mint pl. Nádasyt, identifikálhatta a kormánynak, én azonban« — vallotta Windischgraetz — »ilyent sohasem mondottam.« Ha ez az egy konkrétum megvan, ez elegendő arra, hogy minden további kitérést szükségtelennek, érdemben feleslegesnek tartsunk és a kellő értékére redukáljunk. (Helyeslés. Ugy van! jobbról.) Ami a kisebbségi véleményt illeti, ennek főhibáját talán már elméletileg abban találom, hogy egyidejűleg készült a többségi jelentéssel. Ugy tudnám ezt a legjobban jellemezni, hogy olyan ellenirat ez, amely a kereset ismerete előtt készült el az idő rövidsége folytán. Lényegtelen a dolog és nem is okolhatok senkit érte. Leült az előadó elkészíteni a többségi véleményt és leült az igen t. kisebbség szövegezője és elkészítették ők is a véleményt. A többségi véleménynél, a bizottsági jelentésnél ez nem annyira hiba, ellenben a kisebbségi vélemény annyiból hibás, miért hiszen parallel egymás mellett le vannak adva a vélemények anélkül, hogy a kisebbségi vélemény foglalkozhatott volna a többségi véleménnyel. (Felkiáltások a szélsőhaloldalon: Nem is volt rá ideje!) Igaz, nem is volt rá kellő fizikai lehetőség. De ezt csak azért emlitem meg, mert arról vagyok meggyőződve, hogy sok olyan dolog van a kisebbségi véleményben, amely talán, nem lett volna benne akkor, ha a többségi vélemény a kisebbségnek kezében lett volna. Különben ezt nem is tartom fontosnak. Megjegyzem, hogy a kisebbségi véleménynek nincs szisztémája abból a szempontból, hogy nem kronologikusan, nem a személyek szempontjából és nem tárgyi szempontból, hanem ezeket a szempontokat össze végy it ve, adja elő a tényállást. Lehet hogy ez taktikai szándék a kisebbség részéről, de valószínűbbnek tartom, hogy a kisebbségnek nem volt elegendő ideje a szisztematikus csoportositásira. Ezt sem tartom fontosnak, csak azért hozom fel, hogy vele kapcsolatban jelezzem, hogy én azt a szisztémát szeretném követni, amely a személyek felelősségét illeti. Én tehát, miután a tárgy ugy is óriási nagy, csak kiragadom azokat^ a személyeket, akikre nézve a politikai felelősség kérdése! aktuális és praktikus lehet, és sorba veszem a személyeket, akiket a kisebbségi vélemény szintén megfelelő kritikával illetett. Igazat adok Rassay Károly t. képviselőtársamnak abban, hogy tulaj donképen itt gróf Teleki Pál képviselő ur a kormány felelőssége szempontjából igazán szóba nem kerül (Rassay Károly: Világos!) és bár igazat adok neki, mégis leszek bátor ezzel a kérdéssel foglalkozni. (Rassay Károly: De hogyan mondhatja ki a nemzetgyűlés, hogy pl. én nem vagyok benne! Ezt nem tudja senki!) Csak nlauzibilissá akarom tenni, hogy miért foglalkozom vele. A politikai felelősség kérdésénél bátor voltam rámutatni arra, hogy a politikai felelősség nemcsak a ministereket köti, a politikai felelősségnek csak egy faja a ministeri felelősség; de az egyéni politikai felelősség — nem mint kodifikált valami — jobbról és balról is mindnyájunkat kell, hogy terheljen. (Rassay Károly: Ez a fogalmak összezavarása! Egészen más!) Ez az egyik oka annak, hogy ugy érzem, kötelességem egyik képviselőtársamról, akit ezen az oldalon levőnek ismerünk, nyilatkozni. A másik ok erre gróf Teleki Pálnak személye. (Rassay Károly: Nem adhatunk nemzetgyűlési határozattal ártatlansági bizonyítványt !) Gróf Teleki Pál Magyarországnak ministerelnöke volt kétizben. Gróf Teleki Pálnak nagyon nehéz, nagyon hálátlan, nagyon kemény munkáját itt mi, az első nemzetgyűlés tagjai, láttuk. (Ugy van! jobbfelől.) Tudjuk, hogy gróf Teleki Pál milyen hálátlan és nehéz munkát