Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-515

130 A nemzetgyűlés 515. ülése 1926. sanak elvtársaimmal együtt, akik velem együtt a fogságot szenvedték. A tárgyalások folytán olyan propoziciók jöttek, hogy kieresztenek, ha nem beszélünk. Ezt el nem fogadtuk, de az ügy későbbi stádiumában ismét lépések történtek szabadonboesátásunk érdekében s akkor mindenkit ki akartak bocsátani, csak engemet nem. Az igazság kedvéért konstatálnom kell azonban azt, hogy nem a ministerelnök ur részéről történt ez a megtagadás. Most is egy barátom fogházbüntetést szenvedett. Mivel ő újságíró, elbocsátása után elment az ügyészségre s óvatosan megkérdezte: szabad-e neki cikkeket irnia, mire az ügyész azt mondotta, hogy ezt nem tanácsolja, ezt nem szabad. Az illető tartózkodik is minden cikk Írásától. T. igazságügy minister ur, ha ez az eset fennforgott az én barátomnál, akkor (a balközép felé) egy ilyen gyáva, aljas tett elkövetése után (Zsirkay János: Ne fordítson hátat elvtársainak! — Élénk derültség a jobboldalon) igenis önök felé fordulva mondom: gyáva aljas tett elkövetése után . . . (Zsirkay János : Én elitélem! Minek egy zsidót megbérmálni, amikor megkeresztelve sincs! — Vázsonyi Vilmos: Menjen pénzért Barosshoz! — Zsirkay János: Megyek, csak adjon utalványt!) Elnök: Zsirkay képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Rakovszky István: Én megnyugszom a t. igazságügyminister ur Ígéretében, de miután felsoroltam ezeket a precedenseket, ahol a bűntetteseket akár feltételes szabadságra bocsátották, akár betegség miatt helyezték szabadlábra... (Pesthy Pál igazságügyminister: Az más!) Tudom, én is tanultam büntetőjogot és még azt is elárulhatom az igazságügyminister urnák, hogy a közvetitő intézetek még a mai napig sincsenek felállitva a Büntető Törvénykönyv rendelkezései szerint ; csak arról akartam meggyőzni, hogy én is tanultam büntetőjogot. Mondom, kérem a t. igazságügyminister urat, hogy egyenlő mértékkel mérjen és ne tűrje, hogy ilyen közveszélyes egyéniségek tovább garázdálkodhassanak. Még más tekintetben is tudok a t. minister urnák példát mutatni. Itt volt az én kedves Ibrahim Kövér Gyula uram, aki ellenem itt merényletet követett el; a szokott módon szintén őrült lett. Mint őrült bekerült a lipótmezei tébolydába, ott egyszerre rossznak találta a kosztot, elkezdett csevegni és azt mondta, hogy ott neki nem tetszik, nem érzi jól magát; akkor egy előkelő szanatóriumba helyezték el. Most szabadlábon van, egészen szabadon sétálhat s azt hallom, — bizonyiíani nem tudom — hogy egy trafikkal is megjutalmazták. Ennél az oknál fogva kérem a t. igazságügyminister urat, hogy tekintettel arra, hogy itt egy képviselőről van szó, akiről megállapitotta a t. Ház, hogy mentelmi jogát megsértették, ezekkel a fickókkal szemben keményen járjon el. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem jelentkezett, igy a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Az elnöki napirendi inditvány alapjában meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Ezen túlmenően Pakots József képviselő ur tett egy indítványt, amelyet írásban sem adott be és amelyet tulaj don képen nem is formulázott. Miután a házszabályok szerint csak házszabályszerüleg előkészített ügyet lehet napirendre tűzni, ezt szavazás alá sem boesáthatom s igy e tekintetben az intézkedés szükségessége elesik. Most pedig a tegnapi ülésünkön tett bejelentésünk értelmében fel fog olvastatni a külügyininisterium ideiglenes vezetésével megbízott évi február hó 27-én, szombaton* kereskedelemügyi minister ur válasza Rakovszky István képviselő urnák folyó hó 24-én előterjesztettinterpellációjára. (Hegymegi-KissPál: A házszabályokhoz kérek szót! Scitovszky elnöklő elnök urnái szót kértem a napirend befejezése után, személyes kérdésben!) Fel van irva a képviselő ur, és két vagy három perc múlva megadom a szót a képviselő urnák. Ne méltóztassék rögtön nem tudom mire gondolni. (Hegymegi-Kiss Pál: Nem szóltam semmit! — Elénk derültség.) Kérem a jegyző urat, hogy a ministeri választ felolvasni szíveskedjék. Bodo János jegyző (olvassa): »Rakovszky István képviselő ur f. évi február 24-én előterjesztett interpellációjában azt a kérdést vetette fel, hogy milyen álláspontot foglal el a kormány Benes csehszlovák külügyminiszter f. évi február 16-iki beszédjének a csehszlovák-magyar viszonynyal foglalkozó kijelentésével szemben. Benes külügyminister ur ezen beszédében a frank- és szokolhamisitás ügyeinek politikai megvilágitásával foglalkozván, azt mondta, hogy ezek a jelenségek abból a magyar miliőből származnak, amelynek politikai törekvését ugy lehet szavai szerint jellemezni, hogy se háború, se béke állapota ne legyen. Szerinte bizonyos magyar politikai körök arra törekszenek, hogy ez utón a békeszerződések által teremtett állapotok tarthatatlanságának benyomását keltsék és a létesült uj államok konszolidációját megakadályozzák. Benes külügyminister ur ezen kijelentéseiből az tűnik ki, hogy ő teljesen félreismeri a magyar helyzetet. A »se háború, se béke« miliője nem speciális magyar miliő, ez a békeszerződések által teremtett miliő. Ezek a szerződések a háborúnak véget vetettek ugyan, de igazi békét nem teremtettek, úgyszólván egész Európában sehol. Ez most már annyira közismert tény, annyira elismert igazság nemcsak a legyőzött államokban, hanem a győzőknél is, hogy e felett vitatkozni ma már egészen felesleges. Senki kevésbé nem törekszik ezeknek az állapotoknak, ennek a miliőnek a konzerválására és fentartására, mint épen mi, akik igazi békét akarunk és ezt mentől előbb szeretnők létesíteni. Nem kongruens a magyar törekvésekkel és felfogásokkal épen ezért Benes külügymin isternek az a megállapítása sem, mely szerint mi komoly megértést szomszédainkkal nem kívánnánk. A megértés létesítése a szomszédainknak sincs inkább érdekében mint nekünk. De amikor ezt hangsúlyozom, ki kell jelentenem azt is, hogy csak igazán őszinte megértést akarhatunk, olyat, mely nem egyoldalú diktátumon, hanem egyenjogúságunk elismerésén, kölcsönös jogaink respektálásán, kölcsönös érdekeink igazságos és méltányos kielégítésén és a kétségtelenül fennálló sérelmek méltányos kiküszöbölésén nyugszik. Amint ezt a trianoni magyar határokon túl is befogják látni, adva lesznek a pszichológiai előfeltételei annak a megértésnek, amelyet mi is teljes szivből óhajtunk. Ilyen előfeltételek hiányában kötött megegyezések viszont nemcsak hogy hasznosak nem lehetnének, hanem az ellentéteknek csak pillanatnyi elfedését eredményeznék, anélkül, hogy azokatjvalóban megszüntetnék és végkép áthidalnák, ami pedig mindkét félnek egyformán érdekében állana. Kérem a t, Nemzetgyűlést, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest. 1926. február hó 26-án. Walko Lajos s. k. a m kir. külügyministeri um vezetésével megbízott kereskedelemügyi minister. Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó.