Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-498
A nemzetgyűlés 498. ülése 1026. szó!) Ártani semmivel sem lőhet jobban, mint a nemzetközi pénzhamisító csirkefogóknak védelemben való részesítésével. (Zaj. — Renczes dános: Jöjjenek ki a falura, majd megtanítjuk!) Elnök: Csendet kérek! Fropper Sándor : Megmaradok szigorúan a núnisteri felelősség kérdése mellett, mert ez felfogásom szerint ide tartozik. Hozzátehetem, hogy a felelősség' kérdését nyers számbeli többséggel, interpellációra adott válasszal elintézni nem lehet. A niinisterelnök ur első gondolata és terve pedig ez volt, aminek itt maga is kifejezést adott. Nem méltóztatik gondolni, hogy az ilyen familiáris, pártbeli elintézés nem használ az ügynek és az országnak ! Nem használ sem idebent, sem odakünt (Csizmadia András : Ez a beszéd pedig használ ! — Szeder Ferenc : Használ, mert becsületesen kinyomozzák az ügyet !) Csizmadia képviselőtársam szerint az használna, ha itt valaki elmondana egy interpellációt, arra valamelyik minister felelne, aztán felállnának, szavaznának és lezárnák az aktát. Ezután az egész világ gyanakvással nézné az egész magyar ügyet. Ön szerint ez használna az országnak 1 (Csizmadia András : Abból ered minden gyanúsítás, amit innen hallanak ^ és olvasnak ! — Szeder Ferenc : A hamis bankókból ! — Malasits Géza : Abból, hogy az ügyész mindennap tízszer felszalad a várba ! — Nagy Vince : A belügyminister ur szolidáris a főkapitánnyal. — Zaj bal felől.) Elnök : Csendet kérek ! Propper Sándor: Köszönettel tudomásul veszem Csizmadia képviselőtársam felvilágosítását, hogy szerinte a frankbotrány nem Hágában derült ki, ahol három magyar frankhamisítót elfogtak, hanem itt, amiért erről beszéltek. Én azonban nem vagyok hajlandó ezt elfogadni. Csizmadia képviselőtársam élhet ebben az egyszerű feltevésben, de én nem. (Farkas István: Hogy lehet valaki ilyen naiv ember? — Nagy Vince: A belügyminister szolidáris Nádosyval, a kormány szolidáris a belügyministerrel! Egészen szép kis láncolat ez.) A ministeri felelősség taglalásával, _ kérdem én, lehet-e más következtetésre^ jutni, mint arra, hogy ez a kormány mondjon le, hogy felajánlja az alkotmányos tényezőknek a történtek után a maga tárcáját? Hogy azután mi történik, az mellékes, de egészen természetesnek tartom, az én egyszerű erkölcsi érzékem nekem azt diktálja, hogy ilyen események után egy kormánynak kötelessége a maga mandátumát, megbízatását az alkotmányos tényezők rendelkezésére bocsátani. (Nagy Vince: így mentette volna meg az állam presztízsét, most pedig pocsolyába vitte. — Csizmadia András : Ugy látszik, volna vállalkozó a tárcákra! — Nagy Vince: A vállalkozók a túlsó oldalon jelentkeznek. — Nagy zaj.) Elnöií: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! (B. Podmaniczky Endre: Nagyon nehéz lesz! — Rothenstein Mór: Rakovszkyí már el van ejtve!) Propper Sándor: Eltekintve a belpolitikai vonatkozásoktól és eltekintve a frankbotrányhoz szigorúan hozzákapcsolódó külpolitikai vonatkozásoktól, van egy másik generális külpolitikai vonatkozás is, amely meggondolásra érdemes. Méltóztatnak azt hinni, hogy gróf Bethlen István magyar niinisterelnök a történtek után Genfben a magyar érdekeket sikeresen képviselheti? (Felkiáltások .jobbfelől: Bizony! Jobban, mint a. képviselő ur!) Kételkedem benne, mert kétkedéssel fogják fogadni évi január hó 29-én, pénteken. 79 a minister elnök minden kijelentését. De én mint megbízó, mint a magyar nép képviselője sem küldhetek ki olyasvalakit, aki nem tökéletesen kristálytiszta és világos. (Vicz*án István : Propper a magyar nép képviselője ! — Malasits t*eza: Mindenesetre van oiyan magyar, mint a tót mozikommunátor! — Farkas István: Viczián a magyar! — Viczián István: Olyan magyar vagyok, mint ön! — Malasits Géza: Akárcsak Lanota államtitkár ur, olyan magyar maga is!) T. Nemzetgyűlés! Nagyon könnyű és kényelmes módja az elintézésnek az, hogy rögtön állampolgársági vagy faji vonatkozásokat vetnek fel. Mán» egyszer bemutattuk az állampogári oklevelünket akkor, amikor ebbe a nemzetgyűlésbe bejöttünk és nem Barla-Szabó képviselő urnaK, sem Viczián &epviseio urnák nincs joga kétségbevonni valakinek a magyarságát, különösen nern célszerű az ő szempontjukból, hogy ezt akkor tegyék, amikor az ember tisztességet és erkölcsöt követel. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. —- Viczián István: Csak azt vontuk kétségbe, hogy ön a magyar nép! Az a nagy különbség! — Rothenstein Mór: Csak Viczián kép viseli a magyar népet, amikor moziról van szó! •—- Elnök csenget.) Kételkedem abban, hogy gróf Bethlen István ministerelnök ur a maga kabinetjével, amelynek nagyobbik fele a frank-botrányban a ministeri felelősség szempontjából érdekelve van, Genfben a magyar érdekeket sikeresen képviselhesse. Ha tehát sem a magyar belső törvények, sem a magyar belső erkölcsi parancs, sem a magyar közvélemény nem képes ezt a szükséges változást létrehozni: ez az egyetlen külpolitikai meggondolás parancsolja az egész nemzetgyűlésre azt, hogy ettől a kabinettől a bizalmat vonja meg (Tankovics János: Be érdekelve van benne?) és járuljon hozzá a maga ; fellépésével egy olyan uj helyzet kitermeléséhez, amelynek megbízottja ezeknek a terheknek a súlya nélkül áll oda a világ közvéleménye elé, hogy a magyar érdekeket képviselje. T. Nemzetgyűlés! Vissza kell térnem Nádosy őméltóságához, az országos főkapitány úrhoz. (Tankovics János: Egy évig mindig erről akarnak beszélni?) Lehet, hogy tovább is fog tartani, nemcsak azért, mert Nádosy ur még ma is legalább formailag Magyarország országos főkapitánya, hanem azért is, mert Nádosy ur négy esztendeig garázdálkodott itt az országban. (Malasits Géza: A többség lelkes tapsai között!) Nádosy ur intézkedett, Nádosy ur aktákat intézett el, Nádosy ur intézkedései alapján rengeteg igazságtalanság történt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Tankovics János: Kun Béla is intézkedett!) Amig ezt jóvá nem teszik, addig Nádosy őméltóságának a kérdésével foglalkoznunk kell. (Graeffl Jenő: De két frankbizottság csak nincs parallel?) Én felteszem egyszerűen és nyersen a kérdést: van-e erkölcsi alap arra, hogy egy nemzetközi pénhamisitó banda fejének az intézkedéseit fentartsák? (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Egy év óta csinálták!) Nádosy őméltóságának intézkedései alapján embereket internáltak százával, jogokat vontak meg, kiutasításokat hajtottak végre. Kérdem a kormányt, méltóztattak-e foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy Nádossy őméltóságának resszortját visszamenőleg a hivatalba lépése napjától kezdve felül kell vizsgálni es ami igazságtalanságot ott észlelnek, Jova kell tenni? (Farkas István: Amiket elkent Nádosy II*
